Kétszer kapta meg a Brit Awards-ot

A művész tinédzserkorában robbant be a nemzetközi zenei életbe, alig másfél évtizede tartó pályafutása alatt tizennégymillió lemezt adott el világszerte, kétszer kapta meg a Brit Awards-ot, és olyan egyéniségekkel zenélt egy színpadon, mint Mick Jagger, Robbie Williams vagy Rod Stewart. A História kertben a néhány sajátos szokása miatt lázadónak is titulált énekesnő a rá jellemző módon mezítláb, szinte folyamatosan mosolyogva, színészi képességeit is megcsillogtatva, a közönséget bevonva adott mintegy másfél órás koncertet.

A műsor az énekesnő pályáját – az egész estét első lemezének első dalával, egy country dal feldolgozásával nyitotta – és a koncert ívét tekintve is pontosan fel volt építve, ugyanis szinte mind a hét lemezéről elhangzott egy-két dal. Az előre megtervezettség és tudatosság azonban Joss Stone-nál nem kimért, hideg profizmus: mikrofonállványára a rá jellemző módon sálját tűzte fel, a nézőket pedig a koncert közepénél táncolni hívta, a dalok között szívesen beszélt a következő nótáról, vagy csak kortyolt egyet a teájából. A koncert több pontján megénekeltette a közönséget, sőt, a Big Ol’ Game alatt lesétált a színpadról, és egy üres helyre felállva tanított be egy dúdolást, máskor pedig egy vokálszólamot.

A középpontban szinte mindvégig az énekesnő maradt

A dalokban felbukkanó zenei műfajokat – a soultól a reggae-ig, a countrytól az alternatív rockig, a bossa novától a blues hangzásig – az énekesnő éteri hangja kötötte össze. A koncert elején még főként lágyabb énekszólamot egyre többször váltotta fel nyersebb, tüzesebb, a hangtartományok között könnyedén, gyakran hajlítással váltakozó ének. A középpontban szinte mindvégig az énekesnő maradt: a zenekar tagjai – gitáros, basszusgitáros, dobos, billentyűs, vokálosok – fizikailag is jó néhány méterrel Joss Stone mögött helyezkedtek el, és néhány pillanattól – például a blues ihletésű, garázsrockos Karmáig, amelyben Stephen Down játszott fergeteges szólót, vagy Pete Iannacone basszusgitáros zenekart kvázi vezénylő több megmozdulásáig – többnyire háttérben is maradtak.

A második ráadásszám, a Right To Be Wrong az egész koncertet összegezte, a lágy dallamokkal, egy a cappella résszel és örömzenélésbe forduló zárással, amely után már csak a Joss Stone-os védjegynek számító gesztus maradt hátra: az énekesnő napraforgókat osztogatott-dobált a színpad előtt álló rajongóknak.

Forrás: veol.hu