A Kaláka – a Kárpátokról a Karib-tengerig című filmjének premierje június 14-én, 16 órakor Veszprémben lesz a Magyar Mozgókép Fesztiválon. Az alkotás egész estés zenés dokumentumfilm, road movie és portréfilm, amelynek vetítését szabadtéri Kaláka-koncert követi a vármegyeszékhelyen. Gryllus Dániel mesélt az idén 55 éves Kaláka zenekarról, a filmről és a balatoni élményekről.
A Kaláka-filmet a Balaton körüli kertmozikban – többek között Fövenyesen, Balatonakaliban és Zamárdiban – is vetítik, ősszel pedig az art mozik műsorában országosan is találkozhatnak vele a nézők.
– Milyen érzés a vásznon látni a zenei pályádat?
– Nagyon különös, hogy az 55 éves pályánkból a film rögzített 350 órát, és ebből készült a másfél órás film. Örülök minden kockának, olykor meghatódom, máskor jót mulatok a filmen.
– Hogyan élted meg a forgatást?
– Igyekeztem természetesen viselkedni és azt csinálni, amit egyébként is csinálnék az életemben. Amikor zajlik a felvétel, talán még a rendező sem tudja, hogy mit szeretne bemutatni. Olyan ez, mint amikor dalokat írunk: rengeteg ötlet felmerül, több dal születik, aztán idővel összeáll az a csokor, amely felkerül a lemezre. A film is így működik: hiába rögzítenek rengeteg nyersanyagot, a végén az marad, ami szépen illik a történet ívébe.
Fotó: Kaláka
– Számodra melyik a film kedvenc jelenete?
– A film végén négy vénember – ezek mi vagyunk, a zenekar tagjai – együtt fürdik az óceánban. Óvodást játszunk hetven felett. Nem csak szórakoztató, de van ebben valami megindító is.
– A film témái között szerepel a barátság és az idősödés gondolata is.
– Bizarr és és szórakoztató is egyben, ahogyan az öregurakban feltámad a gyermeki ösztön. Vilivel (Gryllus Vilmos – a szerk.) rendszeresen fürdünk a Balatonban és nagyon élvezzük, tehát az életkor ellenére a gyermeki lelkületünk megmaradt. És jó érzés, hogy ezt meg tudjuk mutatni másoknak is.
Gryllus Dániel előadóművész, a Kaláka együttes tagja Kapolcson, a Kaláka udvarban
Fotó: MTI/Cseke Csilla
– A Kaláka mindenütt ugyanazt jelenti a magyaroknak, bárhol is éljenek a világban: nyelvi és kulturális közösséget, összetartozást a verseken és a dalokon keresztül. Te hogyan éled meg a magyarságod?
– Amikor olyan helyeken játszunk, ahol a magyar nyelv szorongatott helyzetben van, akkor tapasztaljuk meg igazán, hogy mit jelent magyarul beszélni és hogy mennyit változik a nyelv. Amerikában zenéltünk, és egy magyar családnál laktunk. A négy éves gyerekhez magyarul beszélnek a szülei, de ő már angolul játszik, mert azt hallja az óvodában. És nem úgy tanulja meg a magyar nyelvet, ahogyan a szülei tanítják neki. A nyelv folyamatosan formálódik a közegtől függően.
– A Kárpátoktól a Karib-tengerig – így szól a Kaláka film teljes címe. Más megvilágításba kerül a magyarságtudat a határon túl?
– Normális megvilágításba kerül. Ahogyan Kányádi Sándor bácsi írta: hazánk az anyanyelv – és ez érvényes Kaliforniában és Erdélyben is. Az anyanyelvünk formálja a gondolkodásunkat és a lelkünket is. Összetartozunk általa.
– Az összetartozás érzése vonz olyan közönséget is a mozikba, amely alapvetően nem hallgatja a zenéteket?
– A közös gyökereink – ez nagyon jó gondolat és remélem, hogy azokat is leülteti a vászon elé, akik utoljára gyerekkorukban hallgattak gyerekverseket, s most a saját gyerekeik kapcsán rádöbbennek, hogy van nekünk József Attilánk, Arany Jánosunk és Weöres Sándorunk is. Ennek nagyon örülnék.
Gryllus Dániel, a Kaláka együttes tagja az Így szerettek ők című irodalmi esten
Fotó: MTI/Kovács Tamás
– Milyen kötődésed van a Balatonnal?
– Kővágóörsön van öcsém háza. Régi hagyomány, hogy a családi összejöveteleket ott tartjuk. Az a révfülöpi strand – amit nagyon szerettünk – már megszűnt, de megtaláljuk a balatoni fürdőzés módját más partszakaszokon is.
– Idézz fel egy kedves, gyerekkori balatoni emléket.
– Balatonboglár idézi a gyerekkoromat. Nagymamámmal a rokonunk hatalmas nyaralójába jártunk és rettentően élveztük a sekély partszakaszt, a 20-30 centis vizet. Felnőttként az északi partot kedvelem, ahol 2-3 lépés után lehet úszni. Már nem mi vagyunk a gyerekek, az unokákkal megyünk a Balatonhoz.
– Hogy telik a Kaláka nyara, hol léptek fel a Balatonnál?
– Megyünk Kapolcsra a Művészetek Völgyébe, ahol a Kaláka versudvarban készülünk színes programokkal. 1998 óta a tradicionális balatoni koncertjeink közé tartozik a tihanyi fellépés is. Az apátság szervezésében, Korzenszky Richárd atya meghívására érkezünk. Idén augusztus 23-án lépünk fel – számunkra mindig ez jelenti az őszi szezon kezdetét. Nagyon szeretünk a Rege cukrászda teraszán üldögélni, s külön öröm számunkra, hogy elkészült az apátság új szabadtéri színpada is, ahol koncertezünk majd.
– Amikor a Balatonra gondolsz, milyen impressziók sejlenek fel benned?
– A fények tánca, a víz látványa és a Balaton illata. A közelmúltban készítettem egy fotót a füredi mólóról, a tihanyi apátság felé fordulva: egészen különös fénykör lengi körül a tájat.
A balatonfüredi mólóról a tihanyi apátság felé
Fotó: Gryllus Dániel
A film a balatoni premiert követően Egerben lesz látható: június 27-30. között rendezik meg Egerben a 44. Kaláka Fesztivált. Az eseményre a zenekar olyan fellépőket hívott, mint a Muzsikás, a Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák, Malek Andrea vagy Ruttkai Bori.
:
Nyitókép: A Kaláka együttes tagjai, Gryllus Dániel, Radványi Balázs, Gryllus Vilmos és Becze Gábor előadóművészek (b-j) Kapolcson, a Kaláka udvarban
Fotó: MTI/Cseke Csilla
