A régi zongora-kottatartók Barabás Márton gyűjteményéből, R. Törley Mária szobrászművész hangszerszobrai, zenei témájú kisplasztikái és festmények, hangszerszobrok az Első Magyar Látványtár gyűjteményéből.

– Mindaz fontos, amit itt és most látunk. Művészetet szerető, művészetek közelében szívesen időt töltő mikroközösségek találkozását jelenti a projekt. Olyan partnereket kerestünk, ahol mindenfajta magas kultúra kerül önök elé olyan szituációban, hogy mögé pillanthasson mindenki mindannak, amit művészetnek nevezünk – mondta Nagy Krisztián, és azt kívánta, hogy a résztvevők ne csak fogyasztani, hanem átélni is tudják a kultúrát, és segítsen az mindenkit az élet megélésében.

Dr. Aknai Katalin művészettörténész szerint a Csigó Malom erős vonulata a zenével függ össze.

– Két dolog jut eszembe most, az ősi kép Szent Cecíliáról, akit mártírhalálát követően egyszer csak hangszerekkel kezdtek el ábrázolni. A másik kép 1962, Wiesbadenben vagyunk, ahol fluxusünnepségeket rendeztek, minden szabad volt. Német és amerikai művészek sürgölődtek, különböző performance-okban. Philip Corner Piano activities című művét adták elő úgy, hogy a hangszert szétszerelték. Elmorfondíroztam, hogy mi lett vajon a zongorával, a darabokkal. Utána tudtam meg, hogy utóbbiakat elárverezték. Aztán később erről már mindig Barabás Márton műveire gondoltam, ha láttam a darabokat. Ha magunk előtt látjuk egy zongora képét, az szimbolikusan idézi a kézművességet, amellyel készült, és azt a tartalmat, ami a zene. A testetlen csodálat, ami mindenkit körülvesz, ha megszólal egy zongora. Barabás Márton alkotásait nézve mintha ezek a darabok, a síkból kiemelkedő zongora-tárgykollázsok teljesen új életet élnének itt. A húrok, az apró kalapácsok mintha valamilyen természettudományos rendszernek engedelmeskedve egyfajta atlaszba rendeződnének. Mintha a világ rendszerezésének illusztrációi lennének. Ezen a helyen különösen hatnak, keresnünk kell őket, mert el vannak dugva, de közszemlére is vannak téve. Ahogy 1989-ben Margócsy István irodalmár hihetetlen megérzéssel írta: Barabás egyes alkotásainak művészi víziója mögött felsejlik egy sosem volt barokk kastély díszterme vagy lépcsőháza, ahol különböző helyeken és funkciókban, de mindenütt műalkotások, szobrok, festmények állnak. Ahol az egyes tárgyak, ha egymásra torlódnak is, egy nagy együttes térélményt idéznek elő, a művészet között való létezés élményét. Egy paradoxonnal élve, Barabás festészete alkalmazott festészet, egy nem létező, de képzelhető épületben. Ezek a gondolatok mintha a Csigó Malomra íródtak volna, jövőbe látással, hogy lesz egy hely, vagy van is, amely barokk is, meg nem is. És ez már egy másik novella, amely most kezdődik – mondta a művészettörténész.

Krulik Eszter hegedűművész és férje, Schlanger Tamás zongoraművész a Covid idején alakított hegedű-zongora duót, miközben Tamás ütőhangszereken játszik eredetileg. Csakhogy otthonukban zongorájuk volt, így gyakoroltak egész nap. A lezárások idején megtanult darabokat mutatták be. A páros előadta Rachmaninov Románcát, Kodály Adagióját, Schubert Méhecskéjét. A romantikánál maradva Paganini hegedűre és gitárra komponált átirata, a Cantabile csendült fel. A legnagyobb tapsot Bartók Román népi táncok című darabja kapta Székely Zoltán átiratában, valamint Massenet Thaïs című operája második felvonása elejének hegedűszólója.

Tovább olvasnál? Nézd meg ezeket is!

Művészet a malomban – múlt és újjászületés

Korok és stílusok, ízek és élmények

Forrás: veol.hu
Nyitókép: Mészáros Annarózsa