Tizenháromezer ember énekelt együtt a zenekarral 2018 februárjában, 15 éves jubileumuk alkalmából a Papp László Sportarénában, telt házas koncerten. Ezután sem volt pihenés, mivel a zenekar jubileumi országjáró turnéra indult. Változatlan a mondanivalójuk és hogy szinte évente kijönnek egy új albummal. Legutolsó anyaguk, a Kilenc egy dupla cd-t tartalmazó jubileumi kiadás, amely mára már ötszörös platina minősítésű lett. Minden évben nyakukba veszik az országutat és koncertjeikkel bejárják hazánkat.
Tizenöt év, töretlen siker, 13 ezer ember a jubileumi koncerten. A gyerekektől kezdve a motorosokon át a jól fésült bankárig és az idősekig nagyon sokan kedvelnek titeket. Hogyan csináljátok?
Jimmy: Magyarországon a könnyűzenénél szövegcentrikusak az emberek. A mi zenekarunkban az a szerencsés helyzet van, hogy Kowával egy csapatban vagyunk, aki az ország egyik, számomra a legjobb szövegírója. Ebből az következik, hogy a fiatal gyerekek is találnak maguknak gondolatokat, de természetesen ez teljesen mást jelent egy hetvenéves hölgynek meg egy motorosnak, rockernek, diszkósnak. Mi széles körnek tudunk játszani, négy-öt éves gyerekek is szoktak a koncertjeinkre jönni, és jobban tudják a szöveget, mint mi.
Kowa: Amit képvisel a zenekar, az egyáltalán nem korosztályfüggő, valószínűleg ez a magyarázata. Nem hiszem, hogy olyan könnyűzenei műfajjal leptük volna meg a közönséget, ami mindenkinek, ilyen széles rétegnek bejön. De nyilvánvaló, hogy maga az üzenet, az igen.
Azt mondtátok egyszer, az élet dolgairól beszéltek. Miért fontos ez?
Kowa: Az ember szerintem nem is beszél másról! A kérdés az, hogy mekkora szegmensét éli meg magának az életnek, és mi az, ami ebből foglalkoztatja, de alapvetően az ember mindig az életről érdeklődik. Úgy gondolom, mi széles spektrumban beszélünk erről, de leegyszerűsítve fogalmazzuk meg ezeket az üzeneteket, és nem kezdünk el okoskodni.
Mekkora utat jártatok be az első lemez, a 2003-as Pimasz grimasz óta? Vannak mérföldkövek?
Kowa: Rengeteg változás történt az életünkben. Jimmyvel vagyunk a legrégebb óta együtt, 13 éve. Kezdetben eltelt hat-hét év, mire kialakult a masszív mag, akire lehet számítani, aki tényleg ezt akarja csinálni, akinek sokat jelent, amit megfogalmazunk a szövegben, és ebben a zenei formában, ebben a csapatban érzi magát otthon, idetartozónak. Élvezettel, szeretettel, lelkesen, ezért a csapatért dolgozik, mert ez a legfontosabb. Ha itt hibák történnek, nem megfelelően alakulnak a dolgok, akkor le kell ülnünk egymással. Nem szabad attól sem megrettenni, ha elválnak útjaink, mert itt maximálisan száz százalékban kell teljesíteni. De szerintem ez minden csoportra igaz.
Veszprémben hogyan ünneplitek a jubileumot?
Kowa: Még mindig a tizenöt éves ünnepünket üljük, nagy élmény volt az év eleji telt házas koncert az arénában, szerintem ez minden hazai zenésznek nagy álma. Veszprémbe válogatást hoztunk az elmúlt tizenöt évből, és az új lemezről friss, vadonatúj dalokat, ízelítőt, amelyek a 2019 februárjában megjelenő új lemezről szólnak már.
Mi a jövő?
Jimmy: Két évre előre látunk, hogy mit szeretnénk csinálni. Veszprémben is tervezzük, hogy majd nagyobb helyszínre is elmegyünk. A jövő év a tizedik nagylemez bemutató turnéjával telik, rengeteg koncertünk lesz. Merészeket próbálok álmodni, és annak, ha a fele sikerül, akkor már nagyon jók vagyunk. Bátor zenekarnak tartom a Kowalsky meg a Vegát, de úgy gondolom, csak így lehet. Még tizenöt évet minimálisan együtt szeretnénk tölteni.
Amikor nem zenéltek, mivel töltődtök?
Kowa: Jógával.
Jimmy: Olyan nap nincs, hogy ne foglalkoznánk a zenekarral, azzal, hogyan, mit lehetne még jobbá tenni. Kikapcsolódásra órák vannak, a sport nagyon jó, kikapcsolja az ember agyát, és feltölti a következő turnéra, a hajtást jobban bírjuk. Pihenésre nincs szükségünk, ha elmegyünk valahová, egy hét után már legszívesebben indulnánk koncertezni.
Miért választottátok ezt a nevet a zenekarnak?
Kowa: A Kowalsky nyilvánvaló, ami Vegát illeti, itt sokan Vincent Vegára gondolnak, a Ponyvaregényből, én meg a Vega csillagképre.
Fotók: Pesthy Márton/Napló
forrás: veol.hu