A termeknél lévő ajtók az eredetiek
Raffai Csillával, a Pannon Egyetem Turizmus Intézeti Tanszékének adjunktusával, a Túrajó séták szervezőjével indulunk az óvóhely felfedezésére a Benedek-hegyet bemutató program keretében. Csilla megszállottan kutatja Veszprém történetét, és egy-egy érdekes történet vagy attrakció köré városi sétákat kerekít. Ezeken nem csak a konkrét témával lehet megismerkedni, hanem bepillantunk a régmúlt és a közelmúlt történetébe is.
– Ez egy körfolyosó rendszerű óvóhely, amit azért így építettek, hogy ha a bejárat környéke kap bombatalálatot, a belső részen tartózkodók védettek maradjanak a légnyomástól is. Bár elsőre tényleg labirintusnak tűnik, valójában nem lehet eltévedni. Ha az ember elindul előre, egy idő után ugyanoda ér vissza, a nehézség annyi, hogy a folyosóból kisebb-nagyobb termek is nyílnak – kezdi Raffai Csilla.
Az első tágas terembe még bejut némi természetes fény, később azonban csak az elemlámpák fényére hagyatkozunk, ami még izgalmasabbá teszi a sétát. Lehet, hogy körfolyosón járunk, én azonban néhány méter után elvesztem az irányérzékem. Beljebb haladva, egyre hűvösebb van, lassan fázni is kezdek. Nyirkos minden, bár a levegő jár.
A veszprémi óvóhelyek építése 1938-ban indult. Ekkorra épült meg a Szikla, a nemzeti bank Jókai utcai épületegyüttese is, mely lefelé is három emelet mély, és 4000 fő befogadására alkalmas. Ma a Magyar Honvédség Légierő Parancsnokságának központja működik itt, innen figyelik az ország légterét, és ha szükséges, innen riasztják a vadászgépeket. A Benedek-hegyi óvóhelyet a Szikla után hat évvel, 1944-ben építették, 200 ember húzhatta itt meg magát.
Gyerekeknek is tartottak már itt kincskeresős játékot
– Beszéltem olyan idős emberekkel, akik órákat, vagy akár egy egész éjszakát is töltöttek itt. Azt mesélték, hogy bútorok nem voltak, csak nagy szalmabálák. Veszprém és környéke stratégiai helyszín volt. Bombázták az ipari létesítményeket, a vízbázist, mindent. Először az amerikaiak, aztán az oroszok. 68 nagyobb találat érte a várost. Ma már nehéz elképzelni, de az épületek 75 százaléka megrongálódott, és 250 ember meghalt. Ez a lakosságnak alig több, mint egy százaléka volt ebben az időben, ami nagy veszteség, de óvóhelyek nélkül valószínűleg nagyobb lett volna.
Eredetileg két óvóhelyet terveztek, a Vár-hegyet is átfúrták volna, de Veszprémben csak egy fúrófej volt, és az idő is kevésnek bizonyult. Pedig a Vár-hegyi alagút az eredeti tervek szerint később a vár két oldala közötti út lerövidítését szolgálta volna.
A Benedek-hegyi óvóhelynek is két bejárata van: a Tobak utca és a Kollégium utca felől. A Kollégium utcai kijárat ma egy magántelekre vezet, így azt lezárták a köz elől. Magamban azon tépelődöm, a rácson át a kertet nézve, vajon okos dolog volt-e lemondani az óvóhely megközelítésének lehetőségéről, de végül arra jutok, hogy ha a hömpölygő tömeg egyszer megindul az óvóhely felé, nincs az a kerítés, ami visszatartja. Persze turisztikai szempontból mindenképpen praktikus lett volna mindkét bejárat megőrzése.
– Mindenkit beosztottak a lakóhelye szerinti óvóhelyre. Készült egy óvóhely kataszter is. Felmérték az összes lehetőséget a városban, a hivatalos óvóhelyeket és a pincéket is. Nagyon sok lehetőség adódott, hiszen a várban a kanonoki házak alatt, és a vár környékén is hatalmas pincék vannak, köztük a leginkább bombabiztos a volt Papnevelde épülete alatti. Ma ezek az épületek a hasznosítási lehetőségeiket keresik, és szerintem érdemes turisztikai hasznosításban is gondolkodni. Korábban több pincét is raktárként használtak, de ezekbe a dohos, nyirkos helyekbe ha reggel bevisz valamit az ember, délután már vizesen viszi azt ki – fejezi be Raffai Csilla.
A Benedek-hegyi óvóhelyre már épülnek turisztikai programok, s többször indulnak ide vezetett séták is. Legutóbb a nyári egyetem Európán kívülről érkezett diákjai csodálkozhattak rá erre a világháborús védelmi eszközre, de táborozó gyerekeknek is tartottak már benne kincskereső játékot. Reméljük a jövőben is ez lesz a legfontosabb funkciója.
Hamarosan ismét be lehet jutni az óvóhelyre, legközelebb a Túrajó Veszprém Geopolisz című sétáján.
Képek és szöveg: Sági Ági
