Ezekkel a mondatokkal kezdődik a darab, mely szórakozást, elgondolkozást és feltöltődést is kínál a publikumnak.
A teátrum ismertetőjében így ír a darabról és főszereplőjéről: „korszakunk egyik legragyogóbb elméje, akit hosszan tartó betegsége alatt sem hagyott cserben világos gondolkodása, a mindenség iránti olthatatlan kíváncsisága. Előadásunk megmutatja, hogy a legnagyobb bajból is van kiút, és erős akarattal, kitartással nincs akadály, amely megállíthat! Zsenialitás, szerelem, küzdelem, győzelem!”
Stephen Hanking a tudomány egyik legnagyobb alakja. Fizikából doktorált, fő kutatási területe a relativitáselmélet, a kvantumelmélet és a kozmológia volt. Egy neuronbetegség miatt lebénult és beszédképtelenné vált, de elméje ép maradt. A kór diagnosztizálásakor azt jósolták neki az orvosok, hogy nagyjából két év van még hátra az életéből. Ám 76 évesen, 2018-ban hunyt el.
A Mindenség elmélete című darab péntek estétől látható a színházban. Lehetőségünk nyílt arra, hogy még az ősbemutató előtt belenézhessünk az első felvonásba, s ismerkedjünk az előadással.
Kálloy Molnár Péter rendező mesélt a likeBalatonnak az előadás megszületéséről és a példakép fizikusról Fotó Keszey Ágnes
Az előadás rendezője, Kálloy Molnár Péter mutatta be az akkor még premier előtti darabot.
– Stephen Hawking élete – melyről film és készült – hatással volt mindenkire. Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes asszony tartotta rendkívül fontosnak, hogy ezt bemutassa a színház. Én is azt gondolom, hogy beszéljünk egy ilyen emberről, aki a világ zsenije volt, a tudomány területén ekkora karriert futott be és ennyit adott az emberiségnek, mindeközben egy ilyen betegséggel élt. Fontosnak tartom, hogy követendő példaként állítsuk őt az emberek elé, megmutatva, hogy hogyan kell kezelni az életet. Ez egy nagyon fontos ügy volt. Aztán Lőkös Ildikó megírta az alapkönyvet, melyet én színpadra alkalmaztam, beleírtam néhány jelenetet, és egy olyan szálat, ami számomra hiányzott. Nyilván, én a saját elképzelésemhez igazítottam az eredeti művet. Úgy gondolom, hogy most elég kerek és szórakoztató.
Nagyon fontos, hogy ne ijedjen meg a veszprémi közönség, itt nem két óra tömény fájdalomról lesz szó és tragédiáról. Vannak benne szórakoztató, könnyebb részek is,
nyilván Stephen Hawking életének a hajnaláról, fiatalkoráról. De szerintem az is nagyon tanulságos, hogy aki egy ilyen helyzetbe kerül – persze senki ne kerüljön ilyen helyzetbe – de nem kell elhagynia magát, hanem a Stephen Hawking-féle szemlélettel is lehet nézni az életet: ő megpróbálta mindig az elviselhető oldalát felfogni – még az ő életének is.
Fotó: Keszey Ágnes
– Ez volt az a tény, amit szeretett volna kidomborítani azokban a részekben, melyekkel kiegészítette a művet?
– Nem csak ez. Nyilván érdekelt Stephen Hawking élete. De szándékosan nem néztem meg a róla készült filmet sem, mert nem akartam, hogy engem befolyásoljon. Ez az én látomásom most, amit a nézők látnak. De én mindig ezt csinálom, hogy egy kicsit a saját elképzelésemre húzom az előadásokat. Nyilván szabadabb kezem van egy ilyen darabnál, ami nem Shakespeare, hiszen ahhoz nem lehet hozzányúlni. Az, hogy hozzáírjak, az nem valamiféle exhibicionizmus, hanem egy közös munka. Mert nagyon sok jelenet például úgy született meg, hogy a színészekkel improvizáltunk, vagy azt éreztük, hogy valamit változtatni, kiegészíteni kell. Így aztán másnapra hoztam egy új jelenete. Tehát ez egy igazi, közös alkotómunka volt. Szerintem ez a színháznak a lényege kell, hogy legyen. Tehát nem egy rendezői koncepciónak kell csak érvényesülnie – nyilván annak is –, hanem én hiszek abban, hogy a színész alkotó partner. De nyilván az sem jó megoldás, ha a színészek ránőnek a rendező fejére és végül nincsen egység. Közösen kell rájönnünk a végső megoldásra.
Fotó: Keszey Ágnes
– Hogyan formálódott a darab, milyen volt a próbaidőszak?
– Én az ilyen színházat szeretem, ahol nem kell nógatni, hanem ők jönnek és dolgoznak. Ez szerintem megható és a színház lényege. Én legalábbis azért kezdtem el színházzal foglalkozni, hogy ilyen emberekkel dolgozzam együtt. Úgyhogy ebből a szempontból is nagyon elégedett vagyok. Január ötödikén kezdtük a próbákat. Sajnos éreztem, hogy nem lesz egy egyszerű próbaidőszak itt, a covid közepén, ezért nagyon hajtottam a színészeket. Előrébb is tartottunk, és ez kellett is ahhoz, hogy most meg lehessen tartani a bemutatót. Betegségek miatt volt tíz nap, amikor semmit nem tudtunk próbálni. Egy próbaidőszak egyharmadát kihagyni, elég érzékeny veszteség. A világítás, a vetítés is rendkívül fontos lesz. Szerintem elég szép a látvány is. Csodálatos szakemberek dolgoznak. Fontos elmondanom, hogy a díszlettervező legenda: Székely László készítette a díszletemet, és hogy szerzett zene van: Farkas Izsák szerzeményeit, vadonatúj zenéket hallhat a veszprémi közönség. Tehát nem konzerv zenéket használtunk, hanem nehhez a darabhoz írta a dallamokat. Ez is egy csemege.
Ebből a szempontból is ősbemutató.
Fotó: Keszey Ágnes
– Egy kicsit beszéljünk a rendezőről, mint emberről. Most, a premier előtt nem sokkal, milyen gondolatok foglalkoztatják, milyen érzések töltik el?
– Szerintem minden színházi próbafolyamat olyan, hogy az embert beszippantja. Legyen színészként benne, díszlet- vagy jelmeztervezőként, világosító művészként, hangosítóként. Ők és a munkájuk is rendkívül fontosak.
Fotó: Keszey Ágnes
Hogy mit érez a rendező? Hát, a Jóisten sem tudja. Semmit, csak ez van, hogy jól sikerüljön. Alig várom már, hogy befejezzük ezt az interjút – és nem azért, mert nem érdekel – hanem már mennék még a próbára. Mert ilyenkor még az utolsó töltényig küzdeni kell, és minden perc fontos. Én még most is próbáltam az egyik színésszel külön, mert minden pillanatot ki kell használni. Csodálatos erők működtek közbe az egész időszak alatt– mondta izgatottan a darab médiabemutatóján a rendező.
Fotó: Keszey Ágnes
Így hát Kállói Molnár Pétertől gyorsan el is búcsúztam, s csakhamar láthattam-hallhattam is a darab néhány jelenetét.
A színészi alakítás mellett említést érdemel is látvány is, amelyről a rendező is szólt. Különleges effektek, vizuális megoldások, fényfestések gazdagítják a darabok, s igencsak érdekes díszletek, kellékek is feltűnnek a színpadon. Nem is árulok el mindent, de aki megnézi majd a darabot, minden bizonnyal szintén figyelemreméltónak és jelentőségteljesnek találja majd Stephen Hawking és felesége, Jane Hawking – megformálója Horváth Csenge – gyermekeinek megjelenítését.
Mutatjuk az előadás néhány pillanatát a galériában
A színészek a veszprémi Petőfi Színház honlapján vallottak a darabról, a főszereplőről, s arról, hogyan kapcsolódtak össze szerepükkel. Stephen Hawking-ot Pásztor Márk alakítja.
Fotó: Keszey Ágnes
– Igazán megragadt bennem a szövegkönyv azon mondata, hogy csupán két éve van hátra, mindenképpen dolgoznia kell, haladni előre a tudományban. Ez az ember, ahogy kiderült, hogy nem tud felkelni, felkelt. Zseniális figura volt, egyből elkezdett az elméletein dolgozni. Van benne egyfajta elhivatottság és céltudatosság; amit ő kigondolt, azt mindenképpen véghez vitte – vélekedett a színész a zseniális professzorról.
Fotó: Keszey Ágnes
Pásztor Márk kiemelte azt is: Stephen Hawking gondolkodása, akaratereje, kitartása ráébresztette, hogy mi emberek mennyi időt pazarlunk el azzal, hogy akkor kezdjük komolyan venni a dolgokat, amikor baj van, amikor megérezzük, hogy semmi sem végtelen és örök. A színész szerint akkor lesz igazán sikeres az előadás, ha mindenki megtalálja benne a „mennyi időt pocsékoltunk el felesleges emberi kicsiségekre, ahelyett, hogy…” gondolatot és saját értékeibe bele tudja építeni azokat.
– Itt a testemet használom úgy, ahogy. A szerep testiségéből próbálok építkezni, és keresni a szituációk pontosságát. A kerekesszék, a testtartás, a dolgok matériája az, ami megadja a belső igazságot – árulta el a szerep megformálásának főbb vonulatait.
A Veszprémi Petőfi Színház társulatának tagjai mellett Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja is fellép. Ő egy igazán különleges karaktert alakít.
Fotó: Keszey Ágnes
– Fantasztikus elképzelés, megoldás a szerep, amit Idő néven írtak számomra. Stephen és az Idő első találkozásánál elkezdődik egy dialógus, ami azért is fontos, mert Stephen a gondolataiban beszélget magával és legnagyobb kétségének az időt éli meg. Mindössze négy jelenet, de nagyon érdekesnek találom. Óriási, hogy egy ekkora zseni elméjében, gondolataiban megjelenek a saját kétségei között, ez egy csodálatos színészi feladat, és rettentően érdekes találmány – mondta el Szilágyi Tibor színművész.
A darab szereposztását és az előadások időpontját itt találod
