A betonacél szó hallatán nem feltétlenül a magaskultúrára vagy a művészetekre gondolunk. Konok és merev anyag, de ellenálló is – ennek az alapanyagnak a legfőbb feladata az, hogy sokkal szilárdabbá és erősebbé tegye a beton szerkezetét.

A Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 projekt mégis művészeti értékként keresi a Balaton körül a betonacél egyéb felhasználási módjait, tudniillik: a betonacél kerítéseket.

A Formákon túl elnevezést kapta a közösségi hajtóvadászat: hol találhatók e legérdekesebb formák a betonvas kerítéseken? Az EKF helyet biztosít annak, hogy kibontakozhasson a Formákon túl projekt: egy ilyen közösségi megmozdulás akár összművészetivé is válhat.

Ez arra is lehetőséget teremt, hogy az egymástól elszigetelt területeket, vagy akár embereket az építésztől a grafikusig, a fotóstól a néprajzosig összehozza, és egyfajta kommunikációt elindítson.

Helyi mesterek munkája

Törő Balázs, a Laczkó Dezső Múzeum munkatársa nem egyszerűen ötletgazda, hiszen a 60-as 70-es évek nyaralóvilágának kutatása az egyik szakterülete.

Fotó: Nagy Lajos

Törő Balázzsal a Laczkó Dezső Múzeum raktáránál találkoztunk, ahol már várt minket a Fűzfői Papírgyár logóra hajazó minta egy „kiskapun”.

– Már egyetemista koromban is ezzel a témával foglalkoztam, legalábbis ez volt az egyik fő irányvonal, ami már kezdetektől érdekelt: a balatoni nyaralókultúra. Ebből is inkább az 1960-as, 70-es években megszülető nyaralótelepek világa, ehhez tartozik a kerítések témaköre is.

A nyaralótársadalmat nemcsak önmagában érdemes vizsgálni, hanem úgy is, hogy a balatoni közösségben hogyan illeszkedik be, a helyiekkel milyen kapcsolatot alakítanak ki.

A kerítések és kapuk is ennek a kapcsolathálónak a tükrei, hiszen helyi mesterek készítették ezeket a betonvas kerítéseket. Nyilván vannak előre legyártott kerítések is, de a különleges mintájú kapukat a helyi ezermesterek, lakatosok, akik a füredi hajógyárban, vagy a Nitrokémiában dolgoztak, gyakran ők csinálták.

Fotó: Nagy Lajos

Történetekre is kíváncsi

Az emberek akkoriban még nem vették a nyaralókat, hanem puszta két kezükkel építették fel – mögöttük állt a család, a barátok – több év alatt ezeket a ma már nagyon aprónak látszó, zsebkendőnyi épületeket. Ez az, ami felértékeli az egész nyaralókultúrát, hiszen olyan fontos számukra a nyaraló, hogy második otthonukká válik.

A Formákon túl – ahogyan a neve is mutatja – a kerítéseken túl a történetekre is kíváncsi.

– Ahogyan várjuk, hogy a közösség is küldjön nekünk képeket a még meglévő kerítésekről, a sztorikat is várjuk mögé, amiből megismerhetővé válhatnak esetleg azok a mesterek, akik ezeket a kerítéseket készítették. Ezekből már a „miért”-ekre is választ kaphatnánk, hogy a hajós, napocskás, halas vagy hableányos kerítés miért olyan, amilyen: sablon alapján dolgoztak, megrendelői igényekhez szabták a formát, vagy felszínre tört az egyéni alkotói kedv?
Erről nem tudok biztosat, de arra fogadni mernék, hogy volt egy pár mesterember, aki ilyenkor tudta kiélni a művészi hajlamait – tette hozzá a muzeológus.

Hajó, Napocska, Hableány

A kerítések formái mellett a színek is nagyon izgalmasak, helyenként még látszanak a korabeli színek, a harsány sárga és az intenzív kék, vagy a feketére mázolt keret közepén világító aranysárga Nap. Mára már, ha meg is maradtak ezek a kerítések, lefestették őket egyszínűre. A raktárban álló hajó mintájú kerítés kalandos története Balatonfűzfőn kezdődött, és a szemét közül mentették ki a múzeum munkatársai.

Fotó: Nagy Lajos

A projektnek nem titkolt célja az sem, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a 60-as, 70-es évek lenyomatai, mint például a kerítések, bizony már értéket képviselnek a 21. században. Archív felvételeket is várnak, hiszen rengeteg olyan családi kép porosodhat padlásokon, ahol nagyszülők, dédszülők a frissen beállított egyedi kerítésekkel pózolnak – Törő Balázs gyűjtésében erre is akad példa.

„MAGDA LAK”

Balatonudvariba érve már hamarabb beleütközünk a betonacél különleges megmunkálásaiba, teljes teraszrészeken és ablakrácsok formájában is felbukkannak a hajók és gőzhajók alakjai. A legnagyobb celeb mégis a ma már zöldre mázolt kerítésegyüttes: a „hableány”. Távolról csak a női forma ragadja meg a tekintetet, de érdemes közelebbről is megvizsgálni, hiszen a teljes kerítés aprólékos, precíz munka eredménye.

A kerítés alsó, telt részén dombornyomásos díszítés, míg a felső, „napsugár” kidolgozású részen a sugarak központjában egy-egy betű sejlik fel, összeolvasva pedig ezt olvashatjuk: MAGDA LAK. A szomszédok elmondása szerint egy győri focistáé volt anno a lapostetős nyaraló, amelyet a hableány díszít a „kiskapun”, az ő monogramja is megjelenik: KIL, vagyis Kovács István lak. A betűket hordozó táblák apró virágnyomatokkal vannak díszítve, a betűk pedig kalligrafikus szépséggel és pontossággal hirdetik, itt István és Magda élt.

– Nem ez a megszokott, hogy ilyen sokrétű és kidolgozott legyen egy-egy kerítés. Az, hogy ez a hableány-kerítés ilyen személyes, hogy megjelennek a neveik rajta, az teljesen unikális. Azon csodálkozom, hogy a készítés dátuma nincsen rajta – mondta nevetve Törő Balázs.

Fotó: Nagy Lajos

A gulyáskommunizmus idején készült kerítések nem hivatalos úton készültek. Szokás volt akkor, hogy a munkaidőbe belesűrítették a saját zsebre történő munkavégzést, a fusizást is. Így ezek a kerítések is ismerősökön vagy ajánlásokon keresztül készülhettek el, bár a mesterek nyomára ezidáig nem bukkantak.

– Kaptam már neveket, de ők nem vállalták, hogy ők csinálták volna ezeket az egyedi kerítéseket. Nagy segítség lenne a mesterekre rábukkanni, hiszen sok kérdést csak ők tudnának megválaszolni. Én még bízom benne, hogy rátalálok legalább egyre a Balatonnál, vagy, ha valaki megtalálja a nagypapája füzetét ilyen tervekkel, eszébe jut majd a Formákon túl projekt, és elküldi nekünk.

Forrás: veol.hu