A 77-es főút melletti szántóföldeken, mezőkön nem ritka látvány őzet látni, de a lefényképezéséhez kell egy kis szerencse, a jól elkapott pillanat, és talán a megfelelő készülék sem árt. A fiatal őz láthatóan kényelmesen kukucskált ki a repcetáblából, nem zavarta a gyér forgalom, és az se, hogy fényképeken örökítették meg.
(Veol olvasói fotó: Simon Mónika)
Az őzek egész Magyarország területén megtalálhatók, az erdők mellett kedvelik a nádasokat és a magas fűvel, bozótosokkal tűzdelt térségeket is. Nem ritka, hogy kibújnak az erdőből és a füves területeken keresnek táplálékot maguknak. Az őz mintegy ezer féle növényt fogyaszt, és bár válogatós állat, étrendje nagyban függ attól, hogy éppen mi terem és mit talál.
(Veol olvasói fotó: Simon Mónika)
Az európai őz a szarvasfélék népes táborához tartozik és eredetileg ugyan erdei állatok voltak, de jobban alkalmazkodtak az emberi környezethez, illetve a deforesztáció után kialakult tájhoz. A hím őznek a szarvasokhoz hasonlóan van szarva, amit télen elhagynak. A nőstények szinte soha nem növesztenek szarvat, legfeljebb csökevényeset, és a szarvas nőstényétől az különbözteti meg, hogy termetre filigránabbak és kisebbek a rokonaiknál.
(Veol olvasói fotó: Simon Mónika)
Az őzek néhány ismertté vált történetet is ihlettek, mint amilyen az eredetileg felnőtteknek szóló fejlődésregény, a Bambi. De Fazekas Anna Öreg néne őzikéje című verses meséje talán közelebb áll a magyar szívekhez, és talán ezért is örülünk meg, ha országúton autózva olykor megpillantunk mi is egy-egy őzikét a mezőn nézelődni.
(Veol olvasói fotó: Simon Mónika)
Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.
Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
„Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!”
(Veol olvasói fotó: Simon Mónika)
Forrás: Veol.hu
