Január 30-án kezdetét veszi A Dal 2021 válogatója, melynek élő adásait szombat esténként 19:35-től, hét héten keresztül kísérhetik figyelemmel a nézők a Duna Televízión. A versenyben helyet kapó negyven zenei produkció között ismét szerepel a veszprémi dalszerző-énekes, Süle Zsolt egyik szerzeménye. Zsolttal nemcsak a közelgő megmérettetésről, hanem az idei évre vonatkozó terveiről és a dalszerzéssel kapcsolatos gondolatairól is beszélgetett a veol.hu.
– Újra bekerültél az ország legnagyobb és legnézettebb dalversenyébe, ezúttal a Befúj című szerzeményeddel. Ez bizonyára óriási öröm számodra. Hogyan készülsz, készültök a zenekarral a műsorra?
– Tényleg hatalmas öröm volt, hogy a több mint négyszáz nevezett dalból a legjobb negyven közé került a Befúj. Ami a készülést illeti, gyakorlatilag mindent ugyanúgy csinálunk, mint 2018-ban. Ilyen szempontból szerencsére nem változott semmi. A legnagyobb feladat talán az volt, hogy megtaláljam azokat a zenészkollégákat, akikkel együtt dolgozunk majd a műsor előtt és alatt. A zenekar felállása azért is különösen fontos, mert idén azoknak, akik bejutnak az elődöntőbe, élő adásban kell majd eljátszaniuk a versenydal akusztikus hangszerelésű verzióját. Ezt a változatot természetesen már el is készítettük. Két-három próba kellett csupán hozzá, ami jelzi, hogy nagyon jó az összhang közöttünk.
Fotó: Süle Zsolt hivatalos/Baumann Béla
– Elárulod, hogy kik közreműködnek a mostani produkcióban?
– Természetesen. Az eredeti dalban és a versenyen is Dobosi Gergő, az ÉsTe zenekar tagja kísér gitáron, hegedűn pedig Ruha Arnold közreműködik. Nagyon szerettem volna, hogy egy cselló is színesítse a hangszerelést, és szerencsére találtunk is egy kiváló csellistát, Géczi Teodóra személyében. A produceri munkákat Bodnár Péter végezte, akivel nagyon régóta dolgozunk már együtt. A Zöld a májust is ő hangszerelte nekem, mindezek mellett pedig ő basszusgitározik a zenekarban. A dobos pozícióval voltak egyedül problémáim, mivel az ÉsTe ütőse Kulics Ádám – aki a legkézenfekvőbb választás lett volna –, időközben hivatásos katona lett. Ez a foglalkozás nehezen fér össze a rugalmas időbeosztást megkövetelő zenész-léttel. Mivel mindketten túl nagynak éreztük a kockázatot, le kellett mondanom Ádámról. Ezt követően viszont Hohl Árpi, a Hollywoodoo dobosa felajánlotta a segítségét. Miután megmutattam neki a dalt, azt mondta, hogy nagyon szívesen erősíti a ritmusszekciót.
– Tulajdonképpen egy baráti társaság állt össze alakalmi zenekarrá.
– Abszolút, igen. Ráadásul mindannyian dolgoztunk már együtt, ezért aztán könnyen egymásra is tudtunk hangolódni.
– A Befúj című versenydalodból egy kis részletet már meg lehet hallgatni a mediklikk.hu-n. Mivel lehet jellemezni szerinted legjobban ezt a dalt?
– Hangszerelésben jelentősen eltér a mostani szerzemény a Zöld a májustól. Ez egy dinamikusabb, tempósabb, frissebb dal. A szöveg hangulatát és témáját tekintve viszont nincs igazán nagy különbség. Persze ez nem túl meglepő, mivel engem általában ez a kissé szentimentális szövegvilág jellemez. Többek között, úgy gondolom, ettől is hiteles és önazonos a dal. Ebből kifolyólag tapasztalható egy érdekes kettősség, hiszen ha a hangulati elemeket nézem, akkor a Befúj akár hasonlíthat is a Zöld a májusra, viszont ha a műfajt veszem figyelembe, akkor két teljesen különböző dalról van szó. Ezt a látszólagos ellentétet egy barátom oldotta fel a legmegnyugtatóbban, aki – miután megmutattam neki a dalt –, azt mondta, hogy „ez olyan sülés”. Ez nekem hihetetlenül jól esett.
Fotó: Süle Zsolt hivatalos/Baumann Béla
– Sokáig eljutottál a Zöld a májussal a 2018-as versenyben. Dalszerzői szempontból mennyire jelentett ez a siker terhet vagy kötöttséget? Szándékos döntés volt, hogy most egy más típusú, más tempójú dalt írtál és neveztél a megmérettetésre?
– Nem, egyáltalán nem. Én mindig a megérzéseimre hallgatok. A nevezés előtt azt éreztem, hogy ez a dal működhet idén, hiszen nagyon aktuális. A történet tulajdonképpen egy éjszakai szellőztetésről szól, ami önmagában véve nem feltétlenül lenne áthallásos, de tudjuk azt, hogy az elmúlt év hatalmas fizikai és lelki terhekkel sújtott embereket, és ha ma kimondod azt a két szót, hogy „friss levegő”, az mást, többet jelent, mint mondjuk 2019-ben.
– Megtudhatunk esetleg valamit a dal alaptörténetéről?
– Persze. Nem meglepő módon egy szentimentális történetről van szó. A dal gerincét egy elképzelt látvány adja, amelyben egy alkotó ember, aki hangszerrel a kezében ül a szobájában, kitárja az ablakot éjjel, és engedi, hogy beáramoljon az ablakon az inspiráció, a motiváció, ha úgy tetszik: a Múzsa.
– A Befújban megjelenített történet leképezi magának a dalnak a megírási folyamatát, a megihletődés menetét is? Vagy egyébként is így írsz dalokat?
– Én komolyan abban hiszek, hogy ezeket az ötletek kapom valahonnan. Csak jönnek, én pedig leírom, elzenélem őket. A dalírás folyamatában nincs semmiféle előre megtervezett koncepcióm, nem gondolkodom órákat azon sem, hogy milyen legyen a műfaj vagy a hangulat. Egyszerűen hagyom, hogy dolgozzon bennem a zene. Nyilván a producer aztán alakíthat azon, ami megszületik belőlem, de nálunk ez is úgy működik, hogy én elmondom az elképzeléseimet, ő pedig felöltözteti a dalt úgy, hogy az abszolút hiteles maradjon számomra.
Fotó: Süle Zsolt hivatalos/Baumann Béla
– Mennyit változott konkrétan ez a dal ahhoz képest, ahogy eredetileg megírtad?
– Az az igazság, hogy a Befújnak több verziója is van. Valaki egyszer azt mondta, hogy az a jó dal, amit egy szál dobgitárral is el lehet játszani. Amikor Dobosi Gergővel elkezdtünk gondolkodni az akusztikus verzión, akkor kiderült, hogy ezt el lehet. Nem volt hiányérzetünk, nagyon szépen megszólalt a dal egy szál gitárral is. De egyébként el tudom képzelni szimfonikusokkal is a hangszerelést. Az a jó, hogy mindegyik véglet működik, és ami a végletek között van, az a játéklehetőség. Kaptam már kritikákat, hogy miért nem trendibb a dal, vagy miért nincs olyan hangszerelése, ami ma rádióbarátnak számít.
– És hogyan reagálsz az ilyen jellegű kritikákra?
– Egy kicsit mindig felháborodom, mert nekem egyáltalán nem ez a fontos, nem ez a szempont. Én nem ilyen értékek mentén dolgozom, és nem is érezném jól magam, ha a trendiséget kellene figyelembe vennem a dalszerzésnél. A balladisztikus, kicsit sanzonos hangzás minden dalomban benne van. Ez vagyok én.
– Ha egy dal minőségi, igényes és hiteles, akkor a trendiségtől függetlenül is lehet talán népszerű. A Zöld a május esetében végül is valami ilyesmi történt.
– Az is megosztó dal volt, és szerintem ez is az lesz. Kaptam én hideget-meleget a Zöld a május miatt: nem divatos a hangszerelés, nem divatos a téma, mit keres ez a dal ott a mai magyar zenei palettán. Azt hiszem, engem nagyon szerettek a 2018-as műsorban, és én is imádtam ott lenni, nagyon élveztem azt a profizmust, ami az egész adást végigkísérte, mégis kicsit csodabogárnak éreztem magam. Akárhogy is nézzük, a zene mára egyfajta iparág lett, én pedig mindig megdöbbenek, amikor szembesülök ezzel.
– Nem gondolod, hogy éppen ezért is fontos, hogy legyenek olyan előadók is – akár A Dal mezőnyében –, akik azt a fajta mentalitást és zenei világnézetet képviselik, amit te is?
– De igen, és talán kicsit naivan, de azt gondolom, hogy ez fontos. Eszembe jutott ezzel kapcsolatban egy személyes történet. A Zöld a május megjelenése után körülbelül egy évvel telefonált nekem egy hölgy, aki elmesélte, hogy abban az időszakban, amikor a Zöld a május ment, ő nagyon beteg volt, és ez a dal segített neki kilábalni a betegségéből. Már ezért megérte.
A zene gyógyszer is lehet. A zene, ha arra vágysz, lehúz a mocsárba, ha pedig arra vágysz, felemel az égbe. Fantasztikus.
– Milyen terveid vannak a 2021-es évre? A járvány miatt, gondolom, még sok a bizonytalanság.
– Igen, de én egyébként sem szoktam igazán előre tervezni. A lehetőségek valahogy mindig pont időben találtak és találnak meg. Inkább azt mondanám, hogy rengeteg hosszú- és rövid távú elképzelésem, vágyam van. Nyilván rövid távon most erősen befolyásol mindent a vírus. Ettől függetlenül nagyon régi vágyam, hogy legyen egy önálló estem. Rengeteg dalom összegyűlt, és most igyekszünk egyfajta dramaturgiát adni ezeknek a szerzeményeknek, megpróbáljuk felfűzni őket egy történetre. Sokat dolgozunk most ezen. Na, meg persze ott van A Dal 2021! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul a verseny, meddig tart, és mi lesz a hozadéka. Trócsányi Gergőnek is rengeteg új szövege van, vagyis az ÉsTe is halad előre. És persze ott van a színház is, amit szintén nagyon szeretek. Egyszóval lehetőség és elképzelés rengeteg van, csak most már közönség is kellene, mert ők nagyon hiányoznak. Tulajdonképpen az egyik oka annak, hogy elküldtem a Befúj című dalt a versenyre, az volt, hogy ha sikerül bejutni, akkor lényegében az ország legnagyobb közönsége előtt játszhatunk.
– Elképesztően motiváltnak tűnsz. Nemcsak A Dal 2021, hanem minden egyéb projekt kapcsán is.
– Tudod, amikor 2018-ban átvettem a Gizella-díjat, az első gondolatom az volt, hogy ezt majd egyszer megérdemlem. Nem most. Majd egyszer. És ezért tennem kell. Azóta ehhez tartom magam. Igyekszem megragadni minden lehetőséget. Nem térek ki előlük, belevágok.
– Van valamilyen életfilozófiád, mottód, amit elengedhetetlenül fontosnak gondolsz, akár mint alkotó-, akár mint magánember?
– Azt gondolom, ha az embert megáldották valamiféle tehetséggel, akkor kötelessége használni azt. Nem véletlenül kapjuk az adottságainkat, éppen ezért – egy alkotó esetében például – nem szabad az asztalfióknak dolgozni, meg kell mutatni azt, amiben jók vagyunk. Ez az egyik, de eszembe jutott még egy gondolat:
Egyszer valahol azt olvastam, hogy az ember akkor van jó úton, ha valami olyasmivel foglalkozik, amit akkor is csinálna, ha nem fizetnének érte semmit. Ebbe belegondolva, szerencsére azt hiszem, jó úton vagyok.
Nyitókép: Süle Zsolt hivatalos/Baumann Béla
