A chaconne zenei forma nagyszerű lehetőséget kínál a zene ezer árnyalatának bemutatására, ahol klasszikus, kortárs, modern és antik, könnyű és komoly, régi és új egy családot alkot. Mindezt sűríti egybe a Chaconne Fesztivál, mely egy olyan fesztivál, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az ember teremtő, alkotó erejében rejlő végtelen lehetőségre. Egy fesztivál, ahol egy 16. századi műfaj új értelmet nyer, ahol a klasszikus és a kortárs kéz a kézben jár.
A chaconne története:
A chaconne a XVI. század végén Spanyolországban megjelent, újvilági eredetű, gyakran gúnyos szöveggel és szuggesztív mozdulatokkal kísért gyors táncdal. Hamar elterjedt az európai udvarokban és a nép körében egyaránt. A XVII. század elején, a barokkban, már lassú hármas lüktetésű, többnyire hangszeres zenei formává alakul át. Lényege egy néhány hangból álló makacsul ismétlődő basszus menet, és a fölötte megjelenő dallam variációinak sora. A barokk legkedveltebb formáinak egyike, de maga az elv, az állandóság és változás kettőssége, párhuzama, nem csak a társművészetekben tükröződik vissza, de alapképletként található meg a társadalom- és természettudományokban egyaránt.
Az eredeti nevétől elszakadva, más zenei korszakokban és műfajokban is tovább él e forma, némelyiknek több-kevesebb változtatással alapvető eleme marad. Gondoljunk a népzenére, repetitív zenére, a kortárs műfajokra vagy a jazzre.
Az a bizonyos chaconne, amire mindenki gondol, ha ezt a szót hallja, J. S. Bach d-moll hegedű partitájának utolsó, azonos című tétele. Ez a mű áll majd a fesztivál fókuszában, körülvéve a kimeríthetetlenül gazdag barokk chaconne repertoárral, mely a legváltozatosabb apparátusokra íródott, szólóhangszeres, vokális, zenekari, kamara formációknak kínálva lehetőséget előadására.
A forma kortárs feldolgozása kimondottan inspiráló lehet, akár zeneszerzői pályázat keretei között. Hasonló a helyzet a jazz zenében, ahol a rögtönző képességek összemérése kínál alkalmat.
Miután jellegzetesen a barokk kor nagy divatja volt a chaconne, és a vonós hangszerek is éppen ekkor nyerték el mai formájukat, mi több, a leghíresebb hegedűkészítő dinasztiák, mint az Amati, Guarneri és persze a Stradivari is ebben a korban alkottak, nem meglepő, hogy a Veszprémben dolgozó hegedűkészítő mesterrel, Sümegi Elemérrel közösen egy már 2012-ben debütált és folytatásért kiáltó nemzetközi hangszerkészítő találkozót és hangszerkiállítást álmodtak meg a szervező a Chaconne Fesztivál szerves kiegészítőjeként.
Bár a chaconne, mint zenei elv határai messze túlnyúlnak a régizene korszakain, a fesztivál centrumában mégiscsak az a barokk áll, mely Veszprém építészeti múltjában is maradandó és meghatározó szerephez jutott, bár a vár épületein kívül sajnos már csak nyomokban fedezhető fel.
Joshua Bell Bach Chaconne-járól: „Nemcsak a valaha írt legnagyszerűbb zeneművek egyike, de az egyik legnagyobb szellemi teljesítmény az emberiség történetében: lelkileg-érzelmileg megrendítő, a szerkezete pedig egyszerűen tökéletes.”
Nyitókép: illusztráció/Shutterstock
