Moderátor: Fenyvesi Ottó, József Attila-díjas költő, szerkesztő

„– Te jóban vagy Esterházy Péterrel? – kérdezte egy szép napon a lányom.
Arrafelé folytatnám szívesen, hogy aztán – mintegy két meddő év elfüttyentésével – végre sikerült találkoznom Esterházy Péterrel. Nocsak, talán éppen ez volt az az első, a The Very First… Olyan közel kerültem Péterhez (a szentülőhöz), hogy ha akarom, megérinthetem – közelségbe. Pesten, a Múzeum Kávéház teraszán üldögéltem Sziveri Jánossal. Vártuk Esterházyt, aki aprócska késéssel befutott, megrázta fejét, megragadta a szék támláját, majd szép lassan – miképp egy foszforeszkáló fény övezte látomás – leereszkedett közénk.
– Balázs Attyla vagyok – mondtam.
– Szyvery János – mosolygott Jancsi.
Az már nincs meg pontosan, miket mondtunk még egymásnak ott, mind az Új Symposion, mind a Mozgó Világ nagy BUMMja előtt, egyre azonban pontosan emlékszem: Esterházy Péter frissen borotvált álla alatt öt kis dacos sörte árulkodott gazdájuk nagyvonalúságáról. Meg természetesen arról, Péter milyen rendes: mennyire sietett találkozni velünk. Maradt hát – tükörtől, pengétől elkerülten – az a kis grófi szőrsziget, amelyik akkor és ott valahogy átlógott hozzám, s gyökeret eresztett az agyamban. Itt érzem ma is, kisimuló barázdáim között. (Diszkréten csikland.)

Figyelemre méltó – adalékul Esterházy Péter jószívűségéhez –, hogy amikor arra panaszkodtunk, miszerint nem kaptuk meg a remélt tiszteletdíjunkat a nem tudom már, kitől, s hogy valójában bajban vagyunk, Péter elegánsan előhúzott pont ötszáz forintot, és azt a markomba nyomta. Adott Jancsinak is, de az övét nem számoltam meg. Saját gyarlóságom bizonyítékául szolgál, hogy a későbbiekben soha nem tettem említést jóakarónknak erről a tartozásról. Bár igaz, akkor az úgy lett adva, mint a gyereknek, amikor el akar menni a moziba. Azt az összeget a fene se várja vissza.”
Balázs Attila

Forrás:
Kalligram / Archívum / 2000 / IX. évf. 2000. április – Esterházy Péter 50 éves / Gróf Esterházy Péter öt szőrszálához – programajánló: Művészetek Háza