2018.10.28. 06:00

Balaton-parti esküvő Vonyarcvashegyen

„Letisztult, elegáns, romantikus, amerikai stílusú esküvőre vágytunk. Nagyon fontos volt, hogy benne legyen a kezünk munkája, hogy igazán együtt éljük meg a szervezés minden percét.” – ilyen volt Barbi és Balázs Balaton-parti esküvője.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Egyik este a barátnőmmel pont a pasikról beszélgettünk, és neki eszébe jutott, hogy van egy helyes, értelmes gyógyszerész ismerőse, mi lenne, ha összehozna minket. Nem igazán szeretem az ilyen helyzeteket, de miután megmutatta Balázs fotóját, gondoltam, miért ne. Persze neki úgy lett tálalva, mintha én nem tudnék az egész kerítésről, és elkezdtünk beszélgetni a Facebookon. Néhány nap chatelés után találkoztunk, és onnantól nem volt kérdés, hogyan tovább…

Milyen volt a lánykérés?

Világ életemben ódzkodtam a nyilvános, alkalomhoz kötött lánykéréstől, és ezt Balázsnak többször el is mondtam. Ugyanakkor nagyon vágytam rá, hogy feltegye a nagy kérdést, hiszen feladva jogi és fotós karrieremet, követtem őt Ausztriába. És bár nem akartam karácsonyi lánykérést, kicsit durcás voltam, amikor egy újabb év telt el gyűrű nélkül. Február utolsó napján, egy vasárnap reggelen az ágyba érkezett a reggelim a csodaszép gyűrűmmel együtt, pont úgy, ahogy szerettem volna: kettesben, meghitten. Annyira zavarban volt, hogy a nagy kérdés helyett csak annyit mondott, nézzük meg, jó-e a méret. Végül a kezemet is megkérte, és a gyűrű is tökéletesen passzolt.

Mi volt a nagy napotok koncepciója?

Mivel fotósként részt vettem számtalan esküvőn, leginkább azt tudtam, mit nem akarok. Hercegnős ruhát, vintage dekorációt, hagyományosat. Letisztult, elegáns, romantikus, amerikai stílusú esküvőre vágytunk. Nagyon fontos volt, hogy benne legyen a kezünk munkája, hogy ne csak arról az egy napról szóljon, hanem együtt éljük meg a szervezés minden percét. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de ez az időszak még különlegesebbé tette azt a pár percet, amikor elmondtuk egymásnak az előre megírt fogadalmunkat.

Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?

Azon egy percig se gondolkodtunk, hogy otthon, Magyarországon szeretnénk kimondani a boldogító Igent. Régóta álmodoztam a vonyarcvashegyi Szent Mihály-kápolnáról. Persze esélyt akartunk adni más helyszínnek is, de a Bock Bisztro Balatonnal/Zenit Hotellel kapcsolatban egyből éreztük, hogy ez az igazi számunkra. Így esett a választás a Balaton-parti községre, ahol gyakorlatilag minden nyári szünetemet tölthettem, és ahol 3 évesen egyszer már végigvonultam egy függönyből varrt “esküvői ruhában”.

Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt?

Mivel pontosan tisztában voltam azzal, hogy a jobb szakembereket hamar elkapkodják, egyből elkezdtük lefoglalni a főbb szolgáltatókat. Másfél évünk volt a szervezésre, és bár sokan komplett idiótának tartottak, hogy ennyivel az esküvő előtt már szervezkedünk, jó döntésnek bizonyult, hiszen sikerült minden álomszolgáltatót megkaparintanunk.

Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?

Egyeztettem néhány dekorossal, de sajnos akikben megbíztam volna, nem engedték, hogy én is készítsek néhány darabot a dekorhoz, én viszont ezt (mint sok minden mást) nem akartam kiadni a kezemből. Végül mi magunk készítettünk el mindent, a boldogságkaputól kezdve a fatáblákon át a TheFamilyJoolz által inspirált gyűrűtartóig. A grafikákat teljes egészében én álmodtam és szerkesztettem meg, merített lap hatású, kifinomult meghívóval, melyet a piszkos kék árnyalatában készítettem el. Éjszakákon át téptük a papírokat anyukámmal, hogy egy egyedi, különleges meghívót tarthassanak a vendégek a kezükben.

A köszönőajándék 3 hónap munkája volt, ugyanis a vendégek egy receptkönyvet kaptak, amihez az összes ételt elkészítettük és befotóztuk. Az egyetlen dolog, amit kiadtam a kezemből, az a főbb virágdekoráció és a csokrom volt, melyeket az elképesztően tehetséges és profi Szegedi Flóra készítette el. Mindemellett a dekorok kihelyezésében az Ausztráliában dekorosként dolgozó Gyenes Ági volt a segítségemre, akinek elmondhatatlanul hálás vagyok ezért.

Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?

Szerettük volna, ha a modern mellett hagyományos ételek is megjelennek a menüsorban. A raguleves mellett így húslevest is felszolgáltak, amit egy pármai sonkás, sárgadinnyés előétel előzött meg. A svédasztalon többféle hús, így például narancsos-gyömbéres kacsamell, Lady Hamilton csirke vagy Festetics marha is volt, de lehetett enni fogasfilét rizlingmártással is. Mivel óriási választék volt a süti bárban, desszertnek palacsintát választottunk, melyet a teraszon frissen sütöttek, kívánság szerint ízesítettek.

És a sütemények & a menyasszonyi torta?

Sokáig úgy gondoltuk, hogy nincs értelme a fővárosból hozatni a tortát, mert drága lenne a szállítási díj, és a nagy melegben kicsit tartottunk attól, hogy baja esik. Ezért egy veszprémi cukrászdát választottunk, akikkel a végén szerződést bontottunk. Három hónappal az esküvő előtt torta nélkül maradtunk… Ekkor írtam rá Szandrára az Egy csipet tortától, aki minden álmunkat megvalósította. Csodálatos tortát és süteményeket kaptunk tőlük, azóta is mindenki áradozik róluk.

Hogyan esett a választásod erre a különleges Daalarna ruhára?

Magyarországon csak a Daalarnához foglaltam időpontot. Kifejezetten ezt a modellt akartam megpróbálni, azonban legnagyobb pechemre az első próba idején ez a ruha éppen egy külföldi trunk show-n volt, és csak egyetlen mintadarab létezett belőle. Felpróbáltam hasonló modelleket, de nem éreztem egyikben sem, hogy megtaláltam az igazit.

Két hét múlva azonban visszaérkezett a ruha, beszuszakoltak a lányok egy gyors próbára, én pedig még jobban beleszerettem a kis „cseresznyevirágosba“.Nagyon hiányoznak a próbák, az az izgalom, a gondoskodás, a pillanat, ami csak rólam szólt. Sokszor külföldről érkeztem a próbákra, és nagyon jólesett, hogy Niki akkor is átjött a varrodai próbákra, amikor ez már nem lett volna kötelessége.

Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?

Anyukám nagyon félt a legelső próbán, hogy túl szexi lesz a ruha felső része, azonban mire elkészült, és felapplikálták rá az összes virágot, minden kétsége elszállt. Mindenki imádta rajtam, ennyiszer még nem hallottam életemben, mennyire gyönyörű vagyok. A férjemnek ez volt a kedvenc Daalarna ruhája, és bár nem tudta, hogy végül ezt választottam, titkon szerintem reménykedett. A polgári szertartáson látott először a ruhában, életemben talán másodjára láttam sírni.

Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?

Mivel nem a szülővárosomban tartottuk az esküvőt, nem volt egyszerű dolgom ráakadni a szolgáltatókra. Végül Keszthelyen találtam rá a Pure Studióra, ahol Süle Gábor már a próbafrizurával levett a lábamról; igazi laza, de elegáns kontyot készített. A sminkemet az egyik barátnőm, Domoki Patrícia készítette, akivel éveken át dolgoztam fotózásokon, így pontosan tudta, mit szeretek és mit nem. A legfontosabb kiegészítőm egy több mint 100 éves antik, kék topázból és fehér gyémántokból álló gyűrű volt, amit édesanyámtól kaptam (ő pedig még az anyukájától – ez volt a valami kék és valami régi), valamint egy gyönyörű Pandora karkötő, amivel a lánybúcsúmon leptek meg a koszorúslányaim.

Milyen volt az esküvő, milyen emlékeid vannak róla?

Egyszerűen fantasztikus volt, bármikor újra belevágnék. Bár ez elég közhelyesen hangzik, de tényleg nagyon gyorsan eltelt. Másnap mikor felébredtem, pont azon gondolkodtam, hogy szinte időm se volt senkivel beszélgetni, egyszerűen sodortak magukkal az események. Szerencsére a pénteki welcome barbeque-n és a vasárnapi morzsapartin pótolni tudtam az elmaradt beszélgetéseket. Az esküvő estéjén tényleg az volt a legfontosabb, hogy mi jól érezzük magunkat, és bár klisének hangzik, de ez a vendégek hangulatát is meghatározta.

Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?

Az egyik általam fotózott esküvőn találkoztam Monostori Gáborral, DJ Monóval, és már akkor elhatároztam, hogy ha valaha esküvőm lesz, biztosan ő fogja pörgetni a lemezeket. Volt a felhozatalban gyakorlatilag minden, külföldi, magyar, régi és modern. Egyszerűen annyira érezte, mire van éppen szüksége a násznépnek, hogy egy percre sem ült le a buli. Hajnal 4-ig megállás nélkül tele volt a táncparkett, ekkor döntöttünk úgy, hogy most már ideje lefeküdni.