Balatonalmádi különösen büszke lehet magára, hiszen a fent nevezett fél-szakmai listában két vendéglátóipari egysége is képviselteti magát. Az egyik a Wesselényi strandon lévő Terasz, amelynek a tulajdonosával, Kocsis Bálinttal korábban már beszéltünk, a másik pedig a Kerekes pince fenn, a dombon, a Vödörvölgyi úton.
Amikor beléptünk az étterembe, meglepődve láttam, hogy üres, minden asztal szabad, pedig lassan közeledett a vacsoraidő. Le is ültünk volna a legjobbhoz, de ekkor a pincér felhívta a figyelmünket, hogy egy kivételével MINDEN asztal foglalt már napok óta. Velem szemben elégedett mosollyal ül a tulajdonos, Kerekes András.
– Kedves András, ez minden nap így van, hogy nincs egy asztal sem, csak foglalással?
– Szerencsére nyáron nagyrészt igen, várni kell, és nem ritka, hogy 60-80 embert el kell küldenünk, mert nem férnek el.
– Mesélj kicsit, hogy indult ez a nagy siker?
– Ez az ötödik szezonunk, és nagyon nem így vágtunk neki. Mi egy kerékpáros pihenőt akartunk nyitni, ahol fröccsözni lehet. A vendégek igénye és egy régi séfbarátom hozta apránként a változást. Az emberek szerettek volna enni valami apróságot, aztán több apróságot, aztán már nem apróságokat. Végül kialakult a mostani étlapunk. Igyekszünk variálni, de előfordult, hogy megpróbáltunk elhagyni 1-1 fogást, és akkor a törzsvendégeink, akik a vendégeinknek legalább a felét teszik ki, reklamáltak. Így az étlap inkább gyarapszik, mint változik.
– A kerékpáros terv tehát nem vált be?
– Dehogynem, sőt! Itt megy el mellettünk a kerékpárút, de az emberek nem CSAK isznak, hanem esznek is. Asztalt foglalnak, ide túráznak, nagyon szeretnek minket. Ahogy a média is. Tulajdonképpen nulla reklámmal jutottunk el szinte minden fórumra a vendégeinknek köszönhetően. Imádják a helyet, a szervizt, az étlapot.
– Ha már az étlapról beszélgetünk, mi a fő irány?
– Magyaros, kicsit fúziós, és dominál a grill és a kemence. Az egész helyre jellemző a pince-stílus, és ezt az étlapon is szeretnénk megtartani. Szinte minden frissen készül, többet kell várni, kicsit lelassulhat itt az ember a természetben. Tulajdonképpen hangulatot és nyugalmat is árulunk.
– Ez egy pince. Mi a helyzet a borokkal? Van saját borotok?
– Természetesen… – nevet. – Van saját szőlőnk is, de a legtöbb borunk vásárolt szőlőből készül. 78 éves édesapámmal ketten készítünk évente körülbelül 2000 palack bort. Annak egy részét palackban adjuk el, elvitelre, a többit kimérjük. Persze sok más balatoni termelő borát is áruljuk.
– Mik a távlati tervek, merre tovább?
– Nagyjából ugyanez. A tavalyi évhez képest növekedést produkáltunk, pedig az is nagyon erős év volt. Nem szeretnénk változtatni semmin, jó az út és a hely, ahol vagyunk.
