A balatonfüredi maga az energia, közvetlen és elegáns stílusa a diplomáciát is lenyűgözi. 12 évig volt alpolgármester, egy helyi közalapítvány kulturális nagykövete, rezidenciáján fogadta az indonéz nagykövet, és az életét csak Füreden tudja elképzelni. Nemrég pedig még díszpolgári címet is kapott.
– Mondják, ambiciózus vagyok, és el is hiszem nekik, de ez számomra természetes. Hogy mindig történjen valami velem és körülöttem, mert vonz a feladat, a kihívás, az akadály, mindig a megoldást kerestem, az eredmény, a siker épít, ösztönöz, önbizalmat ad. Nem volt egyszerű a nyelvtanulás sem, az angol, német, spanyol és a francia, és kicsit tudok törökül, lengyelül, szlovákul, horvátul, oroszul is, mert amerre jártam, fontos volt, hogy értsem az ottaniakat, és tudjak is velük beszélni. Ez utakat nyit másokhoz, más országok életébe, kultúrájába, alapja a jó hangulatnak – mondta el a Veol.hu-nak rá jellemző lendülettel, jó kedéllyel Kiszely Pál.
Kiszely Pál a Villa Vitae előtt Fotó: Kovács Erika/Napló
Büszkén említi, szülei az első gondnokai voltak az épülő füredi hajógyárnak, aztán hajóépítő édesapja Budapestre került, mert a kajaképítéshez is értett, amire a fővárosban nagy szükség volt. Akkor ezt olyan finom munkának tekintették, mintha hegedűt készített volna az ember.
– Így születtem meg Óbudán, 1943-ban – kavarja lendülettel a feketéjét.
Aztán folytatja: minden a Lóczyban, a diákévei alatt kezdődött, ahol Ján László volt az osztályfőnöke, akit második apjaként szeretett és tisztelt. Ő tanította meg tanulni, meg arra, hogy az ember miként tudja kihozni a maximumot önmagából, és tőle tanulta meg, hogy a nyelvtudás alap az életben. Mindehhez jött az otthoni példa, ahol szüleitől azt hallotta, „igyekezz fiam az életben, mert csak így mehetsz valamire!” Gyerekkorától szenvedélyesen szereti a természetet, a növény- és állatvilágot, érdekelte a működés, az összefüggések. Ezek után egyenes út vezetett az ELTE Természettudományi Karára, ahol biológia-kémia szakon végzett, majd nyelvtanári végzettséget is szerzett. – A biológia kimeríthetetlen tárháza az örömnek, az intellektuális élvezetnek. Tele van rejtéllyel, esztétikummal, a természet gyönyörű, így, a lepkékkel, virágokkal, trópusi halakkal – jegyzi meg.
Kiszely Pál a biológiai tudományok doktora, és a tanítás mellett kutatásokat is végez. Több nyelven, számos publikációja jelent meg itthon és külföldön, amelyekkel hírnevet, elismerést szerzett Balatonfürednek. A Lóczy Lajos Gimnázium óraadó tanáraként kémiát és biológiát tanít, angol nyelven.
Az egyetem után veszprémi iskolákban tanított, aztán Füreden folytatta, ahol egy középiskola igazgatója lett. Sok megpróbáltatás érte, de mindez gazdagította, megedzette, készen állt még nehezebb feladatokra. A lelke mélyén ma is biológus.
– Hogy miért vetettem bele magamat a társadalmi életbe 88/89 tájékán? – vált gondolatot Kiszely Pál, majd így érvel: körvonalazódott egy új világ, amiben hittek, és ő részese akart lenni a változásnak, és ezt nem karriervágyból tette. Megalakították az MDF-et, amelynek később helyi elnöke lett, aztán önkormányzati képviselő, és 12 évig alpolgármester is. Egy pályázattal, amit angolul írt, elindította a szelektív szemétgyűjtést, amely az országban öt városban működött. Büszke rá, hogy találó nevet adott a máig működő cégnek. A nyelvtudás miatt hozzá tartoztak a külföldi kapcsolatok, a korábbi finn és német partnerség új lendületet kapott, kezdeményezésére Kovásznával is felvették a kapcsolatot. Örült a horvát partnerségnek, mint szenvedélyes horgász is, mert az egyesülettel évente Opatijában és Füreden versenyeznek. A horvát városban járt cégvezetőkkel, művészekkel, sportolókkal, sok civil szálon, eredményesen működnek együtt. Több török projektet is tető alá hozott, főként turizmusban, így száz itteni gyerek járt ott, néptáncosok, sportolók. Emiatt törökül is tanult, és belekóstolt a kínai nyelvbe is, az ottani kapcsolatok érdekében. Kiszely Pál fogadott már többször indiai delegációt, és egy Anna-bálon találkozott Indonézia nagykövet asszonyával, aki meghívta az ottani nagykövetségre. A kapcsolat nyomán nemrég a nagykövet a Lóczy gimnáziumba látogatott.
Pál számos közéleti munkája közben sem lett mostoha a biológiához, sok előadást tartott külföldön is, nem beszélve a publikációkról, különösen a rákok keltették fel az érdeklődését. Rákászként élőhelyükön is sokat kutatta ezt a számára különleges állatcsoportot, órákon át lesben feküdt a vizekben, hogy gyűjtse, megfigyelje az állományt, mert mindig érdekelte az életformájuk. A rákok szabadulóművészek, minden labirintusból kitalálnak. Egyszer egy étteremnek a látvány miatt ajándékozott rákokat, de kiszabadultak az akváriumból, és egy hónap múlva is keresték őket.
Balatonfüred Fotó: Vörös Ákos/balatonfured.hu
– A jégvitorlázásról még nem is beszéltem, amiről a fiammal a videomegosztóra csodás filmet is készítettünk, vele többször átmentünk a tavon síléccel, amikor még komoly jegek voltak a Balatonon – fordít ismét a beszélgetésen. – A kulcs a jégen pedig egy hatalmas történet volt! – avat be egy újabb kalandba. Ekkor nőismerőseit vitte a jégen, és elvesztette az összes kulcsát. Nagy hó is esett a jégre, de végül alatta, jóval később megtalálta a kulcsot. Állítja, nagy szerencséje volt, mert mintha tűt keresett volna a szénakazalban.
– A Balaton és Füred az életemet jelenti. A víz közelében érzem jól magam, úszom, horgászom, horgászcsónakká átalakított kalózommal járok horgászni, a barátaimmal nyaranta vitorlázni, és nekem az is élmény, ha csak úgy bámulom a tavat, a környező tájat. A házban, kertben bőven akad feladat, a szőlő ad sok munkát, jégbort is készítek. Álmom, az, ha lesznek unokáim, megtanítsam őket a természet szeretetére és védelmére. Hogy lássák, ez a világ milyen szép, és mennyi értéket rejt! Viszem őket gombászni, horgászni, lássák, milyen gyönyörűek a pillangók, amikor repülnek – beszél a jövőről Kiszely Pál.
