A történelmi utazáson Iski Szilvia, a Festetics-kastély történésze kísér végig bennünket.
A múlt század elején is fontos volt a karácsonyi ajándékok beszerzése. Az adventi időszakban helyi újságok hirdetései alapján szinte ugyanolyan bőséges kínálat várta a vásárlókat, mint napjainkban. A legalkalmasabb karácsonyi ajándék lehetett ékszer, szőrme, szaloncukor, varrógép vagy fotó is.
– A karácsonnyal már akkor is mindent el lehetett adni – mutatja a bőséges kínálatot Szilvia.
Fotó: Mihály Szilvia
– Az emberek 120 évvel ezelőtt is fontosnak tartották a bensőséges ünnepi készülődés mellett a karácsonyi bevásárlást, ajándékok beszerzését. Már a múlt század elején létezett a Dr. Oetker, Singer, Tungsgram, Nestlé, Aspirin. A világmárkák is jelen voltak a boldog békeidőkben a keszthelyi belvárosban.
1900-as évek elejének hirdetései alapján valóban elmondhatjuk, hogy a képeslaptól a drága ékszerekig Keszthelyen is bármit beszerezhettünk. Kérhettünk a boltokban a karácsonyi menühöz hízott sertést leölve, feltisztítva, kétfelé hasítva házhoz szállítva, de szaloncukrot és akár Tungsgram drótlámpát is vihettünk haza. Ez utóbbi 75%-os áramszámla megtakarítást és nagy fényerősséget ígért.
Keszthelyi Hírlap, 1913. december
A hirdetések szövege számos izgalmas információt rejt, néhány grafikai anyag ötletesebb a mai, modern hirdetéseknél. A legmagasabb színvonal a legjutányosabb áron gyakori kifejezés már akkor is. Érdekes, hogy Friss Samu óra és ékszerboltjában kerékpárt is vásárolhattunk, sőt kerékpározni is megtanították a vásárlókat.
– Keszthelyen Mérei Ignác boltja volt az egyik legnépszerűbb üzlet, ott szó szerint mindent lehetett kapni. Volt például elektromos önműködő bajuszkötője is – nevet Szilvia – erre a mai napig nem jöttem rá, mi is lehetett, hogy is nézhetett ki valójában.
Mérei az a kereskedő volt, aki nagyon jól érzékelte a vásárlói igényeket. Ő elsősorban könyvet és kottákat árult, de télen a korcsolya, nyáron a fürdőruha és az úszógumi is megtalálható volt nála, színházi jegyek és krémek folyamatosan voltak a kínálatában.
Keszthelyi Hírlap, 1902. december
Milka csokoládét a gyarmati árukereskedőkön keresztül lehetett beszerezni, a reklám szövege alapján ez a legdúsabb tejszíntartalmú csokoládé volt a piacon.
Van, aki vételkötelzettség nélkül csalogatta a vásárlókat üzletébe, ahol dúsan felszerelt áruraktárból választhatták ki a karácsonyi ajándékokat. Ifjúsági iratok, festőkészletek éppúgy elérhetők voltak, mint a lexikonok vagy a naptárak és képes levelezőlapok.
Alkalmas karácsonyi ajándékként hirdetnek sorsjegyet, cserépkályhát vagy szőrmekabátot is.
Míg a korabeli újságcikkek is mértékletességre, az advent megélésére buzdítják az olvasókat, az újságokban található hirdetések ékes bizonyítékai az akkor is tomboló karácsonyi vásárlási láznak.
Krampuszok, szalon-cukrok édesítik az ünnepi készülődést. A cukrászdák kínálata azért is érdekes, mert azt gondolnánk, régen mindenki megsütötte otthon a karácsonyi süteményeket. A hirdetések tanulsága szerint aprósütemény, kugler nem csak helyben fogyasztásra, de elvitelre is készült, már akkor is.
Fotó: Mihály Szilvia
A luxus egyik jelképe a kádfürdő volt, ezeket is hirdették karácsony környékén.
Keszthelyi Hírlap, 1913. december
– A postai csomagok küldése is a boldog békeidők korában kezdődött. Ha bevásároltunk a keszthelyi korzón, hogyan küldhettünk volna ajándékot a postán?
– A XX. század elején a Magyar Postának nagyon komoly feladata volt a karácsonyi csomagok kézbesítése. Nagyon fontos szabályokat kellett betartani, betartatni az emberekkel, korábban nem volt ritka, hogy címzésnek csak annyit írtak egy csomagra, hogy édesanyámnak, Budapestre.
Az ajándékcsomagok küldésénél el kellett mondani, hogy mibe csomagoljanak és hogyan címezzék meg a csomagot, hogy az célba érjen. Sokáig volt lehetőség élő állat továbbítására is.
A múlt század elején minden decemberben minden helyi és országos lapban megjelent a posta felhívása, ahol leírják, hogy ne küldjenek ékszert, pénzt a postai csomagban, mert esetleg az megsérülhet szállítás közben, és elvesznek az értékek. Bármit csomagolnak postai csomagba, azt külön-külön csomagolják be, különösen óvják a törékeny tárgyakat. Egy strapabíró, szilárd fa ládát javasolnak a postások, és ezt még külön viaszos vászonba burkolják, hogy minél tartósabb legyen.
Kép: pixabay
– Miért kellett a címzés fontosságára felhívni a figyelmet?
– A csomagokon évekig a címzés volt a neuralgikus pont. A felhívásban leírták, hogy az első sorba kell a nevet írni, aztán a települést, aztán az utcát, lehetőleg házszámot is. A kisebb településeken nem volt házszám, de Budapesten és Bécsben bizony nagyon kellett figyelni a pontos címzésre. Ha sok Kovács lakott egy utcában, akkor a házszám mellé még az emeletet, ajtót is kérték a címzéshez. A postai alkalmazottak sokat segítettek az ajándékküldőknek, hogy a csomag célba érjen. A posta az utolsó csomagokat december 22-én délelőtt 12-ig vette át, ezeket még megpróbálták karácsony előtt kiszállítani.
– Hogy működött a posta?
– Arra biztatták egész decemberben a csomagküldőket, hogy délelőttönként vigyék be a postahivatalba a csomagokat, hogy azokat délután már szortírozhassák és postavonatokra rakhassák.
– A szabályokból azt látjuk, hogy nem volt egyszerű a csomagküldés, és mivel évről évre leírták a címzés tudnivalóit, azt látjuk, lassan tanulta meg a korabeli közönség ezt.
– Az emberek élete a századfordulón gyökeresen megváltozott, felgyorsult. Ezekben az években lett divat a postai szolgáltatások tömeges igénybevétele, a képeslap és a távirat is újdonságnak számított. Az óra használata is a századfordulón vált általánossá.
A 20. század elején jött divatba a karácsonyi táviratfeladás is. Ha valaki nem akart vagy tudott karácsonykor csomagot küldeni, akkor a postás kisasszonynak lediktálta az üdvözlet szövegét, és a táviratot kézbesítették a címzettnek. De itt is kevés volt, ha csak annyit mondtak, hogy a nagymamának küldjük karácsonyra, meg kellett tanulni használni a modern kor vívmányait, szabályait.
Nézd meg a legjobb hirdetéseket:
Nyitókép: pixabay
Kép és szöveg: Mihály Szilvia, videó: Mihály Szilvia és Keszey Ágnes
