A Balaton nyugati csücskében, a mai Balatonszentgyörgy és Keszthely között, Fenékpusztán található a IV. században felépített 15 hektáros római kori erőd, amit a feltárások szerint egészen a VII. századig laktak.
A 380 x 380 méteres alapterületen négy hármas ajtószerkezetű kaputorony, összesen 44 darab 15 méter magas kerek torony, 2 és fél méter széles, 10-11 méter magas, hatalmas falak közt mozgalmas mindennapokra derült fény.
A Balatoni Múzeum Castrum virtuale kiállításán Klinger László régész-muzeológus kalauzolásával ismerkedtünk meg a több mint 130 éves kutatómunka eredményeivel, ahol a kiállított tárgyi emlékek mellett 3 dimenziós épület rekonstrukciók és makettek visznek bennünket közelebb a római időkhöz.
Fotó: Mihály Szilvia
Hogy még inkább átérezzük, milyenek lehettek a hétköznapok, hogy és hol éltek az akkori emberek, egy tervezett régészeti park látványterve is megjelenik a tárlaton, ahol a Balaton mellé, eredeti környezetébe helyezve képzelhetjük el a kétezer évvel ezelőtti római erődöt.
– Mit tudunk a fenékpusztai római provinciáról?
– A legérdekesebb, hogy magának az erődítmények nem ismerjük a nevét, az nem maradt fenn, de a feltárásoknak köszönhetően a mindennapi életről sokat tudunk. Az erőd az északnyugati-délkelet irányú fontos kereskedő útvonal mentén feküdt, többek között a Garda -tóval kötötte össze Pannóniát. Fontos közigazgatási és logisztikai központ volt, nagyszámú kemencével, gabonatárolókkal. Érdekes, hogy Fenékpusztán a provincia feladása után is megőrizte a helyben maradt lakosság a keresztény hitét és hagyományait, kapcsolatuk folyamatos volt a mediterrán világgal.
Nézzünk be néhány izgalmasnak tűnő épületbe:
Ez a 430 négyzetméteres fürdőkomplexum városias jellegű településre utal, ez a viszonylag nagy méretű épület külön női és külön férfi részleggel rendelkezett, a félköríves és négyszögletes medencékből is 2-2 készült. Volt egy külön előcsarnok öltözőfülkékkel, egy hideg vizes medencés terem és egy meleg vizes terem is, és nem hiányozhatott egy izzasztó terem sem.
Fotó: Mihály Szilvia
A pincében található kemence és egyéb tárgyi maradványok arról árulkodnak, hogy padlófűtés biztosította a meleget. Sikerült feltárni egy árnyékszék csoportot is, amit később építettek az épülethez. A szennyvíz-elvezetést a Balaton felé oldották meg, a fürdő és az erőd vízigényét távolsági vízvezetékkel oldhatták meg.
– Itt egy hatalmas épületet látunk. Ennek milyen szerepe volt az erődben?
– Ez egy reprezentatív csarnok lehetett, a rómaiak kedvelték a vendégfogadásra, követjárásra, lakomákra létrehozott nagy tereket. Rómában és Konstantinápolyban is találunk ilyen típusú épületeket, ahol a leírások szerint sokszor a tulajdonosok hatalmát, fényűzését mutatják be. Ezek kiállítótérként is működtek, szobrokat állítottak ki bennük.
Fotó: Mihály Szilvia
A legtöbb épület több periódusban nyerte el végső formáját. A legjobban kutatott, legbonyolultabb épület a korábbi villa rustica volt, amit többször is átépítettek. Az Ókeresztény bazilika is lakóház volt első állapotában, amit megtoldottak egy előcsarnokkal. A harmadik építési fázisban kapott csak biztosan vallási szerepet az épület.
Fotó: Mihály Szilvia
– Mivel foglalkoztak az itt élő emberek?
– A hatalmas megtár, a gabonatárolók és a megszenesedett gabonamagok arra utalnak, hogy a környéken árpát, búzát és rozst termeltek. A gabonatárolók a kapuk közelében épültek, megkönnyítve a logisztikát. A gabonatárolók közelében található kemencék nagymértékű kenyérsütésről árulkodnak. Az itt élő emberek bor- és kertgazdálkodással, textilkészítéssel, fém-, kő- és famegmunkálással foglalkoztak.
– A mindennapokból maradtak fent tárgyi emlékek?
– A kerámia, üveg csont és fémtárgyak töredékei fennmaradtak, de a római korban elterjedt, szerves anyagból készült eszközök, a fa, textil és bőr az idők során a földben felszívódtak. Különlegesek azok a tárgyak, ékszerek, amiket a strandolás során hagyhattak el viselőik. Igen, nem csak mi veszítünk el néha a vízben egy-egy gyűrűt, karkötőt vagy órát, ez anno is előfordult a fürdőzőkkel. Azonban ami a római korban nagy kár volt, az ma a régészeknek szenzációs lelet lehet.
Fotó: Mihály Szilvia
Ebben a korban az üveg volt a legolcsóbb alapanyag, szinte olyan volt, mint napjainkban a műanyag, több üvegtöredéket, tárgyat is találtak az ásatások során. Kék pettyekkel díszített poharak és ablaküvegek is voltak az erődben, felbukkantak asztali edények és tálak is.
– Voltak tárolóedényeik, kannáik?
– Természetesen. Az edények jelentős része agyagból készült. Érdekes, hogy az olaj és bor szállítására és tárolására használt amforák egyszerhasználatosak voltak, azokat nem mosták el, hanem összetörték.
Fotó: Mihály Szilvia
A közeli fazekasok munkái mellett az erődben találtak a Római Birodalom távoli vidékeiről, pl. Észak-Afrikából, Palesztinából származó edényeket is. Az itt talált pénzérmék is utalnak az élénk kereskedelmi és pénzügyi tevékenységre, még bizánci pénzeszsák plomba is van a feltárt érmék között.
– Ebben a vitrinben vasból készült tárgyakat látunk.
– Ez a számos vastárgy az akkori kovácsműhelyekbe enged bepillantást.
Fotó: Mihály Szilvia
Fegyverek, iparos és mezőgazdasági szerszámok, kések, konyhai eszközök kerültek ki a kovácsmesterek keze alól, de találtak ajtó-, kapu vasalatokat és ácskapcsokat is. A leletek alapján a mesterek nagyon alapos munkát végeztek, szépen megmunkált tárgyak készültek Fenékpusztán.
Kattints ide, és olvass el mindent a tüzikovácsok mesterségéről!
– Mit tudunk a fenékpusztai ásatásról és tervekről?
– Az első feltárások az 1800-as évek végén indultak, Lipp Vilmos végezte az első helyszíni kutatásokat. Rómer Flóris még magas, emeletnyi falakat, erődmaradványokat talált itt 1869-ben, ma már csak néhány kő emelkedik ki a földből, a köveket azóta elhordták, így a modern technika, többek között a talajradaros felmérések segítik a régészek munkáját.
A jelenlegi feltárás 4 intézet összefogásával valósult meg. 2006-ig dr. Müller Róbert, a Balatoni Múzeum egykori igazgatója vezette a feltárásokat, majd 2009–től dr. Heinrich-Tamáska Orsolya folytatta a munkát. Magyar és német kutatók, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum, a keszthelyi Balatoni Múzeum, a lipcsei Kelet-Közép-Európai Történet- és Kultúratudományi Intézet (GWZO Leibniz-Institut) és a heidelbergi Ruprecht Karl Egyetem bevonásával indult újra az ásatás, ami 2020 nyarán is folytatódik.
A kiállításon felvázolt régészeti park a tervek szerint több ütemben, 10-15 éven belül készülhet el.
Nézd meg képeinket:
