Fennmaradnak-e azok a kapcsolatok, amelyek a karantén idején támadtak fel hamvaikból? Talán mert régóta nem beszéltünk egymással és a bezártság idején a videócset és a telefon segítségével felébresztettük azt. Talán mert új barátságok szövődtek vagy váltak szorosabbá az internet segítségével. Ez alapvetően pozitív. Számíthattunk egymásra, nem voltunk egyedül, tudtunk beszélgetni valakivel, és velünk is foglalkozott valaki a bezártság napjaiban.
Fotó: Pixabay
A kérdés most az, hogy amikor már mindenhol feloldják a korlátozásokat, vagy épp enyhül a járvány okozta veszélyhelyzet, és fellélegezhetünk, mi lesz ezekkel a karanténbarátságokkal, koronakapcsolatokkal, amelyek a bezártság nyomán szorosabbra szövődtek.
Amikor visszatérhetünk a megszokott életünkhöz, szokásainkhoz, vajon akkor is lesz-e időnk, kedvünk, s főleg igényünk arra, hogy továbbra is fenntartsuk ezeket a kapcsolatokat?
Lázár Gergely pszichológus szerint a közös helyzetek, amelyek összekovácsolnak, lehetnek jó indítói a kapcsolatoknak (legyen az barátság vagy párkapcsolat), de fontos, hogy ezek a kapcsolatok, amit beleteszünk és kiveszünk belőle, oda-vissza működjenek. Mindketten kell, hogy kapjunk valamit vissza, s kell, hogy igényünk legyen minderre.
Még jelenleg is sokan egyedül töltik a napjaikat, az újonnan születő kapcsolatban pedig együtt tudnak lenni a másikkal, ha csak virtuálisan is. Ez nagyon csábító, de nem szabad átesni a ló túloldalára, vagyis hogy rátelepszünk a másikra, mert nem akarunk egyedül lenni. Ha vágyom a társaságra (még ha csak egy séta erejéig is) vissza kell, hogy kapja valamit abból, amit beleteszek. Ezek az esetek sokszor azért fordulhatnak elő, mert a karanténban sokaknak feltűnik a magány. A korona előtt az emberek nagy része egész nap pörgött, most pedig minden a lakás köré korlátozódott.
Elkoptak a gyenge szociális kapcsolatok, sokan most jöttek rá, hogy egyedül vannak és ennek is lehet a következménye egy ilyen, a karantén alatt kialakult, s egy idő után terhessé váló baráti kapcsolat.
Ez akkor válik érdekessé, amikor ezekből a karanténkapcsolatokból az egyik fél már szeretne kitekinteni, visszaállni a megszokott életére, tenni a dolgát, a másik fél viszont bizonyos okokból még nem áll készen erre. Ilyenkor sem szabad rátenni az érzelmi igényeket a másik félre, hiszen ezzel kibillen az egyensúlyából a baráti kapcsolat. Érdemes észrevenni a határokat és azt, ha az egyik fél számára már nem kielégítő a karanténbarátság és vágyik más dolgokra is.
Nagy kérdés az is, hogy ezek a bezártság idején született szoros kapcsolatok kiállják-e az idő próbáját és fennmaradnak-e nyárra is? Fognak-e ezek az emberek együtt strandolni a Balatonon, körbetekerni a tavat vagy csak együtt ücsörögni a parton?
A közelmúltban már szóba került a járvány okozta bizalmatlanság témája. Azt boncolgattuk, hogy meddig zárunk még be (ajtót és lelket) a félelem miatt. A strandon, az étteremben, a buszon. A puszi és az ölelés hiányáról is szó volt. Felmerült a kérdés, hogy hogyan tér vissza az életünkbe az emberekkel való közvetlen érintkezés, mikor tudunk újra bízni egymásban és közeledni.
Fotó: Pixabay
Nyitókép: Pixabay
