– Gyermekkorban a fonyódi Szúnyog-szigeten… – emlékszik vissza a kezdetekre Szári Zsolt. Kisdiák korában volt ott egy horgásztanyájuk, nyaranta járt le oda. A kis kalyibából idővel lakóépület vált, a nyarankénti látogatások pedig annyira megsűrűsödtek, hogy a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. vezérigazgatója oda is költözött, így nap mint nap láthatja Magyarország egyik, ha nem a legszebb táját, a Balatont. A tavat, mely rengeteg változáson ment keresztül az évek során, és ez kiemelten igaz az ottani halgazdálkodásra és horgászati fejlesztésekre is. Ahogy a magyar tenger szakértője részletezi, a keszthelyi horgászcentrum már elkészült – tizenhat apartmannal –, de mindig van munka a tó körül.
Most a kikötő fejlesztése folyik, míg a tógazdaságokban a halágyakat kotorják a szakemberek, a zsilipek és a védművek állandó karbantartást igényelnek, és a halak telepítése is folyamatban van – az állam által előírt halgazdálkodási terveknek megfelelően.
Szári a számokat is megosztja: pontyból 350 tonnát telepítenek be az idén, süllőből hatot, de több mellékfaj telepítése is tervben van, ilyen többek között a compó, a széles kárász, a balin, illetve a menyhal. Utóbbinak éppen a visszahonosítása történik, az újkori telepítések után kettőt már is ki is fogtak.
Angolnatelepítés nincs, fogás mégis van
– Jelentéktelen mennyiség két menyhal visszafogása, de egy hatvanezer hektáros vízfelületről beszélünk. Ennek tükrében ez nagy eredmény, a befektetett munka megtérülni látszik. Érdemes tudni, hogy a menyhal a hatvanas években tűnt el a Balatonból a nagy peszticidmérgezés és az angolnák jelenléte miatt – mondja a szakértő.
Angolnát lehet halászni, de azt sem a Balatonban, hanem csak és kizárólag az elfolyó vízzel a Sió-zsilipnél. Passzív módszerrel fogják el a szaporodni szökő angolnákat. Érdekesség, hogy 1991 óta nem telepítettek angolnát a régió legnagyobb tavába. Közel harminc évvel ezelőtt történt ugyanis a „nagy angolnadöglés”, abban az évben hozzávetőleg 400–500 tonna pusztult el belőlük, azóta csak az 1991 előtt betelepített egyedek úszkálnak a Balaton vizében a többi halfaj mellett.
– Ahol sok a hal, változatos fajszerkezettel, az a horgászokat is vonzza – foglalja össze az egyszerű képletet Szári Zsolt, és adatokkal is alátámasztja mondandóját. – Hat évvel ezelőtt 55 ezer pecást regisztráltak a Balatonnál, ez a szám 2019-re majdnem a duplájára nőtt: tavaly 91 ezren keresték fel horgászbottal a tavat. A külföldiek körében is népszerű az ország legnagyobb állóvize, és nem csak a fesztiválok miatt. Német és osztrák pecások látogatják a biztos kapás reményében a Balatont, a csehek és a szlovákok is gyakran jönnek ide egy jó kis pontyozás kedvéért. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy nemcsak a halak vagy az infrastruktúra vonzza ide a hazai és a külföldi horgászokat, hanem maga a Balaton, a tó és a táj szépsége is.
Ha valakinek sikertelenül zárul a halfogási kalandja, legalább gyönyörű környezetben tölthette a pecázásra szánt szabadidejét, olyanban, amely egyedülálló Európában. A lélegzetelállító táj mellett a horgászoknak fontos a tó vízszintje is.
A Balatonhoz ezer szállal kötődő szakember szerint a magasan tartott vízszint kedvez a pecásoknak, ahogy kedvez a vitorlázóknak is. Ezzel kapcsolatban megjegyzi: a történelem során voltak törekvések a tó lecsapolására: a XVIII. század második felében Mária Terézia kiadta a parancsot, hogy ki kell vizsgálni a magyarországi gabonakereskedelmet gátló okokat. Ennek jegyében született meg a Balaton lecsapolásának terve 1766-ban, abban a reményben, hogy a tó helyén búzát vagy kukoricát termesztenek majd – szerencsére nem lett belőle semmi.
Fejlesztések kellenek
A horgászok létszámának növeléséhez további fejlesztésekre lenne szükség – fűzi tovább gondolatait a gazdasági társaság vezetője, hiszen – ahogyan fogalmaz – csak a nyílt víz felé tudnak terjeszkedni, a parti horgászat lehetőségei korlátozottak. A terjeszkedéshez azonban stégek és kikötők, illetve csónakok kellenek. A horgászati ágazat mellett a tógazdasági haltermelés is eredményes volt az elmúlt esztendőben – bár konkrét összesítés még nincs, de az előzetes számok azt mutatják, hogy –, mintegy hatvanmillió forint pluszban zárta a tavalyi évet a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. Többféle jegytípus közül választhatnak a balatoni pecások, és turistajegy is váltható a tóra, de Szári Zsolt megfigyelései szerint ez utóbbi nem igazán elterjedt, viszonylag kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. A horgászok létszáma emelkedésének talán köze lehet a halászat betiltásához is. A szakember szerint ugyan leginkább a folyókon, azon belül is a Dunán és a Tiszán volt jellemző a kisszerszámos halászat, egyedül a Balatonon maradt meg 2009-ig az iparszerű, majd 2014-ig szelektív halászat. A társaság üdvözli, hogy ezt megszüntették a természetes vizeinken.
– Fejlődik a horgászsport, amely fontos rekreációs tevékenységnek számít, főleg a mai, felgyorsult világban. A nyugtató sportra a legnagyobb veszélyt a tóba jutó szennyezések jelentik – vegyszeres szúnyogirtás, különböző kemikáliák bemosódása –, de Szári Zsolt szavai szerint nagyobb horderejű, speciális fenyegetés nem leselkedik a vízre. – A halak élik az életüket, ahogy eddig is – teszi hozzá.
1200 hektár
Míg a halak nagy ellenségének a vegyszerek számítanak, addig a horgászok legádázabb ellenfelei a rapsicok. Visszaszorításuk rendkívül nehéz, hiszen óriási vízfelületről és nádasokkal tarkított partszakaszokról van szó, ráadásul gyakran a nyílt vízen is próbálkoznak.
– Az orvhorgászok és -halászok tevékenységével minden évszakban számolni kell, mert ahol egy csepp víz van, és ahol egyetlen hal is úszkál, ott mindig lesznek rapsicok – hangsúlyozza Szári Zsolt. A szakember azonban arra is rámutat, hogy a jogszabály-szigorítás, amely – egyebek mellett – lehetővé teszi az elkövetéshez használt eszközök – hálók, hajó, jármű – elkobzását, nagymértékben mérsékelte a jelenséget. Hozzátette még, hogy különbséget kell tenni a rapsicok és az engedély nélkül horgászó, vagy a megengedettnél több halat zsákmányoló személyek között.
Az orvhorgászok mellett a Balatonon a busa sem a legszívesebben látott vendég. Ezt a távol-keleti fajt még a hetvenes években telepítették be – abban az időben a halászati hozam növelése volt a cél ezzel a lépéssel –, ám a busa konkurensévé vált a többi balatoni halfaj ivadékának. A hetvenes évek óta nem telepítettek busát a tóba, az állomány nagy része úgy került a Balaton vizébe, hogy egyszerűen beszökött a vízrendszeren működő halastavakból. A cél nem más, mint ennek a folyamatnak a megállítása, valamint az, hogy ez az idegenhonos halfaj teljesen kikopjon a víztérből.
Szári Zsolt Magyarország egyik legelismertebb szakembere, aki kisgyermek kora óta kötődik a magyar tengerhez és a halakhoz
Fotó: MTI / Varga György
Az elmúlt év legnagyobb eredményének tekinthető, hogy a társaság vagyonkezelésbe kapja a korábban haszonkölcsön-szerződés alapján használt tógazdaságokat, így 2021-től már közel 1200 hektáron gazdálkodhat.
A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. jövőbeli terveivel kapcsolatban a vezető megemlíti, hogy jelen pillanatban még sem a mórichelyi, sem a fonyódi tógazdaság nincs a hasznosításuk alatt, de jelentős eseménynek tekinthető, hogy ezeket a haltermő területeket ez év decemberében visszakapják.
– Szeretnénk elérni, hogy a Balatonba telepítendő halakat teljes vertikumban mi magunk tudjuk megtermelni, külső vásárlási kényszer nélkül. Ez részben már sikerült is, a tógazdaságok bővülésével pedig a felesleges haltermést értékesíthetjük akár belföldi, akár külföldi piacokon.
A cikk a Manager Magazin áprilisi számában jelent meg
(A halak és a Balaton szerelmese)
