– Hogyan jött az az ötlet, hogy a karamellt, a maracuját (passiógyümölcs) és a pekándiót párosítsd a fagyiban?
– Elég hosszú szezonunk van, márciustól október végéig szoktunk nyitva lenni, de van a holt időszak, amikor van időnk ötletelni. Rengeteg inspirációt kapok például cukrászkönyvekből, az ott talált desszerteket vagy ízpárosításokat, amik tetszenek, átültetem fagyiba. Ha elmegyek étterembe, mindig kérek desszertet, és ilyenkor is tudnak új impulzusok érni. Az ősztől tavaszig tartó időszak erről szól, hogy a kollégákkal együtt ötletelünk. A passió-karamell ízpárosításaival is egy másfajta desszertben találkoztunk, amit kiegészítettünk, például pekándióval, és persze az arányokat is átdolgoztuk.

– Mindig a fagylaltokkal akartál foglalkozni?
– Én nem vagyok cukrász alapvetően, közgazdász vagyok eredetileg, csak aztán az élet úgy hozta, hogy jött ez az üzleti lehetőség, megnyitottuk a fagyizót, és nagyon megszerettem. Ezek után persze tovább képeztem magam, szóval a fagyihoz valamelyest értek.

– Ez elég nagy profilváltás.
– Igen, viszont azt szeretem benne, hogy itt kreatív lehetek, megvalósíthatom az ötleteimet. Egyébként nagyon sokat kell itt is számolni, kombinálni, logikázni. A receptúra tulajdonképpen számolásokkal kezdődik, hogy megfelelő legyen a cukortartalom, a szárazanyag-tartalom, a zsírszázalék. Ezeket először össze kell rakni fejben, számokban, az pedig már egy másik kérdés, hogy az íz mit hoz ki.

Dobó Norbert, az Év fagyijának megálmodója Fotó: Horváth Virág

– Miért épp Balatonfüred és a Balaton-part? Soha nem vágytál a fővárosba?
– Édesapámék már több mint húsz éve itt élnek, szóval adott volt Balatonfüred. A főiskola után tulajdonképpen rögtön én is ideköltöztem. Sok mindent csináltam már ezelőtt, de 2007 óta a fagyizó az elsődleges. Nem vágytam vissza Budapestre soha, én nagyon jól érzem magam a Balatonon, tetszik ez a kettősség, hogy nyáron sokan vannak, és nyüzsgő, télen pedig nyugalom van.

– Mindenki a passió-karamellről beszél, és azt kéri, viszont sokan talán nem tudják, hogy a törökmézes vanília is a ti alkotásotok, ami az ezüstérmes fagyi lett a versenyen.
– Igen, ezt a fagyit már régebb óta készítjük, lassan három éve megtalálható a pultban, de nekem például ez is személyes kedvencem. Úgy gondoltuk, hogy ha viszünk a versenyre egy modernebb ízvilágot, akkor teszünk mellé egy klasszikus tojásos vaníliát egy kis törökmézzel. Én magam is csak szerdán tudtam meg a zsűri elnökétől, hogy csak egyetlen pont döntött a két fagyi között, úgyhogy kicsin múlt, hogy ne fordított legyen a sorrend. Akkor meg mindenki a törökmézes vaníliáról beszélne, de így a passió-karamell kapja meg a teljes reflektorfényt. A kettő között óriási különbség is van fogyásban, nem győzzük készíteni a passió-karamellt.

– Amikor megtudtad, hogy te vagy az első és a második helyezett is, az milyen érzés volt?
– Fantasztikus volt. Úgy mentünk a versenyre, hogyha esetleg valamelyik fagyink a dobogón végezne, az önmagában óriási siker lenne. Két fagyival neveztünk, a régiós elődöntőben a három fagyiból már kettő a miénk volt, ez már olyan siker volt, amire nagyon büszkék voltunk. Egy héttel később a döntő napján, amikor megtudtuk, hogy a törökmézes vanília a második, óriási volt az öröm, aztán amikor kihirdették az első helyet, és azt is mi nyertük, én el sem hittem. Szerencsére valóság volt, és az örömünk még most is tart. Azt ki kell emelnem, hogy ez tényleg csapatmunka volt, a pultban állóktól kezdve a háttérben dolgozó cukrászokon keresztül mindenki nagy gőzerővel készült, lelkesek voltak, mindent csapatként értünk el.

– Mitől különleges a passió-karamell?
– Alapjában csinálunk egy karamell fagylaltot, amihez teszünk egy kevés 100% maracuja gyümölcsvelőt. Ez adja meg az alap fagylaltot. Ahogy szedjük ki a gépből, közé rétegezünk egy pekándiós krémet darabokkal. Ennyi az egész, nincs benne különösebben nagy csavar, de ez a három íz nagyon jól harmonizál és pont eleget ad.

A győztes fagyival Fotó: Horváth Virág

– Milyen ízlésű embereknek ajánlanád a győztes fagyit?
– Én mindenkinek ajánlanám, mert szerintem nagyon érdekes kombináció. Tehát aki szereti például a klasszikus karamellt, az megtalálja benne a számításait, és a fagyi végén pedig érzi ezt a kicsit savanykás, gyümölcsös ízt, amit a maracuja ad. Kicsit meghökkentő lehet, de nem tolakodóan. Léteznek olyan ízkombinációk, amikor megkóstolja az ember, és nem tudja hová tenni. Itt pont megvannak a jó arányok, nem sok, nem kevés. Aki a nagyon hagyományos csoki-vaníliát eszi már húsz éve, még neki is tud kellemes meglepetést okozni. Akár a megszokott ízek mellé választva is jó kiegészítést adhat, de akkor már legyen csoki, törökmézes vanília és mellé még a passió-karamell.

– Melyik a kedvenc fagyid?
– A passió-karamell nagyon kedves lett számomra, viszont én nagyon-nagyon szeretem a franciakrémes fagyinkat. A mai napig, hogyha eszek fagyit, akkor azt eszem. És csak azt eszem, de akkor kettesével.