Mintha egy halványlila álomba csöppenne az ember, ahol a levendula minden porcikánkba beivódó illata körbelengi a teret, megpihen az érzékszerveinken és teljesen elbódít finomságával. Ilyen hangulat bujkál az Illatok Háza minden kis zeg-zugában, ahol szívesen elidőz az ember múlt és jelen határán egyensúlyozva.
Hivatalosan július 17-én nyitotta meg kapuit az Eau de Tihany – Illatok Háza, amely múzeum, manufaktúra és mintabolt egyben, nem mellesleg udvarából csodálatos kilátás nyílik a tihanyi Belső-tóra. Az ötlet a Tihanyi Levendula Manufaktúra alapítói, Hollán Éva és Nyárádi Zsolt álmaiból született meg, és elsődleges céljuk egy olyan közösségi tér kialakítása volt Tihanyban, amely méltó módon mutatja be az érdeklődőknek a tihanyi levendulatermesztés közel százéves tradícióját. A ház egyfajta élményközpont is, hiszen a kulisszák mögé tekinthetünk.
Az Illatok Háza udvaráról ilyen kilátás nyílik (Fotó: Szücs Ildikó)
Illatos Időutazás
Az Illatos Időutazás című kiállítás dr. Bittera Gyula vegyészmérnök, és gyógynövény-kutató életművén keresztül mutatja be a levendulatermesztés sajátosságait. Ha eddig nem ismertük az úriember nevét, most megjegyezzük a tihanyi levendula meghonosítóját, a hazai illóolajgyártás megteremtőjét, aki világhírnevet szerzett a tihanyi levendulának.
Borbély Bianka vezetett minket végig a múzeumon, aki többedmagával a Bittera Gyula Alapítványon belül a mélyreható kutatásban vett részt, és nekik köszönhetőek az itt bemutatott kincsek.
Izgalmas történet bontakozik ki három szobán keresztül, amelyek közül az első a Bittera Gyula élettörténete címet kapta. Megtudjuk, hogy katonai iskolában kezdte a tanulmányait és a kémia, a biológia, a vegyészet és madarak iránt érdeklődött, így akár még ornitológus is lehetett volna. Az egyik érdekesség a tanulmányaiból az érettségi bizonyítványában szereplő osztályzatok, amelyből látszik, hogy bizony nem jeleskedett vegytanból, és mégis csodákat alkotott a vegyészetben.
Bittera Gyula érettségi bizonyítványa (Fotó: Szücs Ildikó)
Amiben nagyot alkotott, hogy meglátta az illóolajokban rejlő lehetőségeket, amelyek a ’20-as években nem csupán az illatuk miatt voltak népszerűek, hanem az élelmiszeriparban is felhasználták például tartósítószerként. A szobában egy csodaszép kis korabeli drogéria kirakatát csodálhatjuk meg, amely Hollán Éva hosszú évekig tartó gyűjtésének eredménye. Egyfajta kortörténeti kitekintő ez, ahol a régi illatvizes fiolák, pumpás parfümök, a tihanyi levendula illattal párosított parfüm készítményeket, lakásparfümöket, kelme illatosítókat, és egyéb szépítészeti eszközök repítenek vissza minket úgy száz évvel ezelőttre.
Drogéria a korabeli illatszerek színes-illatos kavalkádjával (Fotó: Szücs Ildikó)
Mi a tihanyi levendula sikere?
A harmincas években New York-i kezdeményezésre elindult egy olyan folyamat, amelyben felkutatták világszerte az illóolajokat, majd bemérték azokat, kiküszöbölve a hamisítványok elterjedését. Az illóolajoknál az egyik legfontosabb adat az észter tartalom, és ezen a mérésen történt, hogy ez az adat magasabb volt a tihanyi levendula olajban, mint a szintén vizsgált franciában. Ez egyrészt szakmai elismerést hozott Bittera Gyula számára, plusz egy barátságot.
A levendulának tökéletes helye lett a Tihanyi-félsziget: a földje és a Balaton mikroklímája együtt olyan körülményeket teremt, ahol a növény nagyon jól érzi magát. A levegő itt pár fokkal melegebb, párásabb és a meszes, sziklás talaj, valamint a napos órák száma – ez számít sokat a levendulának.
Bár őslevendulásnak hívják a kilátóból is jól látható domboldal levendulamezejét, betelepített növényről van szó, ami viszont igazi otthonra lelt itt.
Legidősebb levendulatöve pedig 70 éves, amiről már mi is írtunk.
(Fotó: Szücs Ildikó)
A harmadik, Bittera öröksége elnevezésű szoba a hazai szappangyártást idézi fel, valamint beleszippanhatunk a levendula szappan illatkompozíció készítménybe, amelyet az eredeti, csíkos csomagolású Levendula szappan készítéséhez használtak fel. Az igazi szappanillatot zárták üvegbe, amely valóban megőrizte egyedi csípős, ólevendula illatát.
Annak idején Tihany egy szegény falu volt, és a levendulás nagyon jó megélhetést biztosított, hatalmas lehetőség volt benne, amit ki is használtak, és bizony meg is térült. A megnyitón és a tárlatvezetésen részt vettek a Levendula Klub hölgytagjai, akik közül többen emlékeztek még a levendulásban eltöltött munkákra, így vidám hangulatban hallgathattuk a felidézett emlékeket.
(Fotó: Szücs Ildikó)
A boszorkánykonyhát is láthatjuk egy üvegfalon keresztül, ahol az öntött szappanok készülnek. Van parfümalapú, illóolajos, natúr, bio és számos más féle szappan. Az emeleti mintaboltban aztán szinte csak lábujjhegyen mer lépni az ember, és legszívesebben suttogóra fogná a hangját. Selymes, puha, friss és lelket simogató itt a levegő, láthatatlan illatszálak irányítanak egyik asztalkától a másikig, ahol egyszerűségében is gyönyörű elrendezésben válogathatunk a különböző formájú, méretű és fajtájú szappanok, fürdősók, pezsgőlabdák, illóolajok és parfümök kavalkádjából.
Eau de Tihany (Fotó: Szücs Ildikó)
Nyárádi Zsolt jól mondta a megnyitón: itt valóban megosztják Tihany színeit, illatát és hagyományait a világgal. Azzal a hagyománnyal, amely összeköti az embert a környezetével, és egyúttal itt most továbbírnak egy olyan történetet, amely még az 1920-as években kezdődött. Az Illatok Háza egy olyan összefogás eredménye, ahol a megálmodók és létrehozók közös álmot látva együtt teremtették meg ezt a csodát, amely Tihany legújabb kis ékszerdoboza.
(Fotó: Szücs Ildikó)
