Inhoff Anita a budapesti vonatról szállt le a fonyódi vasútállomáson. Hátizsákjában azokból a vörös homokkövekből hozott mutatóba, amelyeket már díszített.
– Egyszer megkérdezték tőlem, miért olyan nehéz a hátizsákom? Talán köveket cipelek? – mesélte mosolyogva Anita. – A beszélgetésünk után a partra megyek tenyérnyi, lapos köveket gyűjteni – mondta az Operaház brácsása. – Sok zenész ismerősöm szintén otthon van a vizuális művészetekben. Azért van szükségünk arra, hogy maradandót alkossunk, mert a zene elszáll. Sass Szilviáról tudom, hogy szintén fest, Csavlek Etelka kolléganőm pedig keramikus – mondta Inhoff Anita, aki az általános iskolai rajzversenyek állandó résztvevője volt, általában sikerrel.
Inhoff Anita szerint fontos a témaválasztás, egy jó képnek története van, ha ránézünk, elmesél valamit.
– Sajnos azt kell mondjam, az iskolai rajzoktatás nem a legmegfelelőbben épül fel – adott hangot véleményének. – A legnagyobb baja, hogy vacak eszközökkel, vacak papírra alkotni nem nyújt nagy sikerélményt. Egy rajztáborban, ahol jó minőségű alapanyagokkal dolgoznak, már sokkal inkább előcsalogatható a természetes kreativitás – tette hozzá a kőfestő. – A kreativitás egy főnév a magyar nyelvben, pedig igének kellene lennie, mert azt csinálni kell – állapította meg Inhoff Anita, aki a főzéstől a lakberendezésen keresztül a szerelésig mindenben a kreativitást látja fontosnak, mert úgy érzi, az egyéni látásmód nem egyetlen területre koncentrálódik, és ami a leglényegesebb: fejleszthető.
Inhoff Anita tizennyolc évesen kapta édesapjától az első olajfestékkészletét, aki külföldről hozott még egy állványt is hozzá.
– Akkoriban csupán egy művészellátó volt az országban, nem volt könnyű az eszközöket beszerezni – mondta. – Apukám egy vakrámát is készített nekem, a vásznakat pedig én feszítettem és alapoztam. Azóta szinte minden technikát kipróbáltam. Amikor a gyermekeim megszülettek, az olajfestéktől egy időre el kellett búcsúznom, mert kicsik mellett nem lehet használni. Akkoriban hímzésre váltottam, mert azt bármikor félre lehetett tenni és újra elővenni.
– Korábban is gyűjtöttem a lapos kavicsokat, nem tudom, hol láttam komolyabb festményt kavicsokon. Kombinálni szerettem volna, hogy a kő származása és a történet, ami rákerül, kapcsolódjanak – mondta az alkotó, aki nem tud annyi kavicsot hazavinni, amennyit szeretne, így az eredeti köveket alapul véve, szilikonformába betont önt, ami megszilárdulás után hasonló hatást nyújt, mint az eredeti.
Otthon alkot
Inhoff Anita azt vallja, hogy az alkotási technikákat jól meg kell tanulni. A kövek díszítésén kívül hagyományos vászonra, de főként inkább farostlemezre fest. Kedvenc technikája azonban a tusrajz, amelyet aquarellel színesít. Témájában pedig a városi grafikákat szereti. A helyszínen megrajzolja a vázlatot, amit aztán otthon befejez.
– Fura lenne, ha a festékkészletemmel leülnék egy forgalmas helyre, ahol sok a nézelődő – mondta. – Inkább otthon alkotok a vázlat, vagy egy jó fotó segítségével.
