A Balaton festőjeként általában két kiemelkedő alkotót szokás megemlíteni: Udvardi Erzsébetet és Egry Józsefet. Róluk korábban már közöltünk cikket.
De nemrégiben mutattunk be egy művészeti tárlatot, amely Farkas István szigligeti alkotóról szólt. Mostani írásunkban a Pannon Tengert szintén megfestő, általában nemzetközi hírnévre is szert tevő, olykor a tónál élő vagy vissza-visszatérő XIX-XX. századi és kortárs magyar festőművészek tavi világát mutatjuk be.

1. Romantika, realizmus, plein air – Balaton-ábrázolás a XIX. században

A XIX. század első felében elsősorban a nagy tó festői környezetét örökítették meg az alkotók. Fennmaradtak ebből az időszakból acélmetszetek, litográfiák és vízfestmények egyaránt.

Petrich András

Petrich András (1765-1842) az 1820-as években Sümeget, Tátikát, Füredet festette meg, de akadt külhoni alkotó is, aki a Balatonról készített vízfestményeket. Ilyen volt Ludwig Rohbock (1824-1893), a Balaton vidékének rajzolója az 1850-es években.

Petrich András: Füred 1821

De ne feledjük ki a sorból Szerelmey Miklós (1802-1875) litográfus-mérnököt sem, aki Balatoni album (1848) című kötetében – Garay János verseivel – sorakoztatta fel azt a tíz kőrajzot, melyen a reformkori Füred világa tükröződik vissza.

Szerelmey Miklós: Balaton album

A Balaton megismertetését és népszerűsítését célul kitűző album bevezető sorai így hangzottak: „Az itt közlött képeknek és az azokat kísérő szövegnek az lévén czélja, hogy az illy előkészületben az utast segítse, s utóbb a látott szépségeket képben és élő szóval emlékezetében röviden felfrissítse, kérem a nyájas olvasót, ne sajnálja a képek legelsejét, a Balatont és vidékét ábrázoló panoramát kezéhez venni.”

Brodszky Sándor

A XIX. század második felében egyre sokasodtak a tavat megfestő alkotók: Brodszky Sándor, Molnár József, Telepy Károly, Ligeti Antal nevét említhetjük. Őket általában a francia tájfestészet ihlette és sok esetben romantikus túlfűtöttség jellemezte műveiket. Szép példái ennek Brodszky Sándor (1819-1901) művei.

Brodszky: A Balaton Zala megyei partján

Brodszky a bécsi képzőművészeti akadémián folytatott tanulmányokat, majd Münchenben képezte magát. Az 1850-es évektől már Pesten alkotott. A festészet mellett a fényképészet is érdekelte, de igazán nevessé a Felvidékről és a Dunántúlról készített tájképeivel vált. Alkotásai borongós hangulatúak, a világos-sötét ellentétpáron alapulnak. Már életében is számos kitüntetést, oklevelet kapott. 1885-ben Csobánc és A csöndes Balaton című festményeit aranyéremmel díjazták az országos kiállításon. Ferenc József magyar király részére is készített képeket, melyek közt tavi vonatkozású, A Balaton Zala megyei partján című is található. A Kilátás a Balatonra, a Vihar a Balatonon Brodszky életművének kiemelkedő darabjai, melyeket a Magyar Nemzeti Galéria őriz.

Brodszky Sándor: Kilátás a Balatonra

Telepy Károly

Telepy Károly (1828-1906) romantikus tájfestőnk hasonló festői irányzat képviselője, mint Brodszky Sándor. Már édesapja is festészettel foglalkozott. Telepy Károly hazai mestere Barabás Miklós volt, de idősebb Markó Károly művészete is hatást gyakorolt rá. Müncheni, velencei és római útjait követően 1860-ban tért haza Magyarországra.

A várak és a hegyek festőjének is nevezték, a Balatonnál is ezeket az ihletforrásokat kereste s ez mutatkozik Balaton, Habzó Balaton, Balatoni táj című munkáin. Telepy Katalin – a festő egyik leszármazottja – művészettörténész szerint:

„Egyike ő a Balaton legkorábbi felfedezőinek. Egyik kis képe, Balaton hajóval már előre mutat, a víz és atmoszféra ábrázolás kezdeti megfogalmazása észlelhető a festményen. A hangulati elem nagy szerepet játszik nála, vázlatai alapján választja ki a leghatásosabb tájrészletet. Akaratlanul is Kisfaludy Sándor költeményeinek egyes sorai csendülnek vissza a békés víztükör, a Balatonpart „regényes” tájai láttán.”

Telepy Károly: Habzó Balaton

Így jutunk el a Balaton első, nagy festőjéhez, a rövid életű, de mégis nagy életművű Mészöly Gézához (1844-1887) – a magyar festészet Petőfijéhez –, aki a nagyközönség számára teljes valójában jelenítette meg a tavat. Képei valósághűen művésziek és a mai napig csodálatra méltók. A fiatal Mészöly bécsi akadémiai éveit követően Münchenben és Párizsban alkotott, majd később Budapesten szerzett hírnevet magának. Már az 1870-es években ismertté váltak balatoni tájképei, majd 1873-ban a bécsi világkiállításon művészeti díjat kapott tavi festményeiért.

Mészöly Géza: Fürdőház a Balatonon

1874-ben Trefort Ágoston kultuszminiszter felkérte egy nagyobb olajfestmény megalkotására. Így keletkezett leghíresebb munkája, a Balatoni halásztanya (a Nemzeti Galéria őrzi), amelynek egy kissé módosított másolatát Camille Corot, a francia plein air híres képviselőjének képeként állították ki külföldön. Balatoni halásztanya című képének fametszetű reprodukciója díszítette az 1926-os húszpengős bankjegyet, később bélyegre, gyufásdobozra is felkerült.

Mészöly Géza: Balatoni halásztanya

Az utókor elismerte Mészöly művészi nagyságát és 1944-ben így méltatták:

„A Balaton bűbájos környéke azután rabul ejti. Itt festi legszebb képeit, az ezüst-párás ködök alatt pihenő nagy vizet (a viharűzte hullámok drámai Balatonja idegen egyéniségétől), a remeteéletre csábító halásztanyákat, a korán lenyugvó holdat, az éjjeli szállásra váró „magyar tenger” csöndes, kék óráit, meg a sátoros cigányok nomád örömökkel teli életét.”

A Balaton öble az akarattyai partokkal, a Fürdőző gyerekek, Fürdőház a Balatonon – mind meghatározó alkotásai. A tónál tisztelik és elismerik Mészöly művészetét: több településen is utcák viselik nevét. Legnagyobb kultusza Balatonvilágoson van, ahol a magasparton található az a bronz portrédombormű, mely Mészöly Géza nevét hirdeti, hiszen a művész ezen a partszakaszon belátva az egész balatoni tájat sokszor merített ihletet műveihez.

Szinyei Merse Pál

Szinyei Merse Pál (1845-1920), a plein air hazai nagymestere, amikor az első világégés miatt nem tudta felkeresni megszokott felvidéki, jernyei pihenőhelyét, Fonyódon töltött két nyári szezont. Kevésbé ismert mozzanat ez a művész életrajzában, annál többet jelent a Balaton képi ábrázolásában.

Szinyei 1916-ban és 1917-ben a fonyódi hegyen és a tóparton valószínűsíthetően tíz képet festett. A balatoni nyaralóba, a fonyódi Várhegyen fekvő Velics-villába családtagjai és a festőnövendék Molnár C. Pál is vele tartott.

A sokszobás villa tornácáról messze be lehetett látni a Balatont. Szinyei nehezen barátkozott meg a tó természeti adottságaival: a „hegyekkel”, a hirtelen támadó viharral. Az első fonyódi nyarán ezért keveset festett, majd ezt követően a parton állította fel festőállványát. Így született meg a Zöldes Balaton, Sárga Balaton, Háborgó Balaton, a Kilátás Fonyódról, a Napos Balaton című képe. De akad olyan festménye, amelyről hiányzik a Badacsony, mert nem tudott megbékélni a koporsó alakú bazaltheggyel. Fonyódon emléktábla hirdeti Szinyei Merse Pál egykori tavi alkotóéveit.