Farkas István 1887-ben született Budapesten, a neves, könyvkiadásról is híres Wolfner családban. Korán megmutatkozó festőtehetségként Mednyánszky László kitűnő festő tanította. Állítólag Mednyánszkyval közösen (1901-1902 táján) fedezte fel először a szigligeti öblöt és szerette meg a Balaton vidékét. Már 17 esztendősen szerepelt a Nemzeti Szalon kiállításán, majd a nagybányai iskola tagja lett. Következezett München és élete meghatározó élménye, Párizs. Kint tartózkodását megszakította a katonai behívója: felderítő tiszt lett az első világháborúban. Háborús naplójában átütő tájképeket, rajzokat láthatunk.
A háború és a háborút követő megváltozott légkör hatása festményein is megmutatkozott: ekkor festette nyomasztó hangulatú, elnagyolt portréit, majd jöttek a tárgyábrázolások. Festményei az elidegenített világ hangulatát tükrözték. Időközben házasságot kötött a szintén festőművész, Kohner Idával, akivel Párizsba költöztek. Ezek az évek is végigkövethetők alkotásain: a kávéházak, néger táncosnők, a dzsessz és a művészvilág elevenedik meg Farkas egyedi, de kiművelt munkáin. Műterme már a Montparnasse-on működött, Párizsban ismert és elismert lett.
Az egyik legszebb időszakát élte, művészetén is észlelhető a kiegyensúlyozott alkotói attitűd. Lelki nyugalmat talált a tengerparti tájábrázolásaiban. Aztán jött az 1930-as évek elején, a válságoktól tarkított világ, a háború előszele és a kényszerű hazatérés. Át kellett vennie édesapja nagymúltú cége, a Wolfner-Singer vezetését. Nagy vágya, hogy újra, hosszabb időt tölthessen Párizsban, már nem igen valósulhatott meg. De egy menedékre még rátalált: a Balatonra. A választott vidék a korábban megszeretett Szigliget lett, bár 1921-ben Balatongyörökön – ahol Nagy István festővel alkotott – is rácsodálkozott a táj gyönyörűségére.
1936-ban már elkészült kétszintes nyaralójának terve, amelyben műterem is volt. Szigligeten, a Kamonkő alatt elhelyezkedő impozáns nyaralóból belátta az egész szigligeti öblöt, a lelki megnyugvást hozó balatoni táját. Művein, ábrázolásain ideiglenesen eltűnt a minden képén tetten érhető szorongás, rossz hangulat, szomorúság. Balatoni tájképei és csendéletei egyedi, összetéveszthetetlen stílusukkal a Farkas-életmű fontos állomását képezik. A balatoni táj oldotta egyre fokozódó feszültségét, amelyet zsidó származása, házasságának tönkremenetele, a hazai művészéletből való kitaszítottsága, a háború közelítő szele és a Párizstól való elszakadás okozott számára. Legszűkebb baráti köre gyakorta látogatta szigligeti műtermében, de a Badacsonyban élő másik nagy festővel, Egry Józseffel is rendszeresen találkozott.
Herczeg Ferenc író – kinek szintén a Balatonnál, Badacsonyban volt szép villája – így idézte fel Farkas István egykori menedék-hajlékát: – Farkas szigligeti nyaralója tündérszép keretben emelkedett fenn a hegylejtőn. Három oldalról, patkó alakban, hegyhát védi; a nyitott oldalon, mélyen lenn van a Balaton. Aki első ízben jár fenn, rendszerint úgy meghatódik a táj szépségétől, hogy áhítatos hallgatásba merül. Ez a hely félreesik az élet poros és lármás országútjától, már szinte költészet és mese határmezsgyéjén terül el. Az ifjúság édes és fájdalmas honvágya muzsikál a bazaltdombokon. – A balatoni táj megnyugtatta, ellazította, a tavi tájképfestészet egyedi ábrázolásra sarkallta. Utolsó, boldog nyarát-őszét is itt töltötte, a fokozódó zsidóüldözés ellenére nem menekült, nem bujkált, nem hitte el, hogy a vég hamar bekövetkezhet. A sors szomorú halált szabott ki rá: a német megszállást követően gyűjtőtáborba hurcolták – hiábavalónak bizonyult Herczeg Ferenc segítő közbenjárása is –, majd az auschwitzi megsemmisítő táborban halt meg.
Életműve azonban maradandó. Nem volt egyetlen festészeti irányzatnak követője, ötvözte a korszak technikáit, irányzatait és mellette megteremtette saját festői világát. Tragikus halálát követőn – polgári származása miatt – az 1970-es, ’80-as évekig nem igazán beszéltek művészetéről. Képeit az enyészettől Glücks Ferenc és felesége óvta meg az utókor számára. Az elmúlt években több tematikus kiállítás is nyílt alkotásaiból. Egykori villája korábban SZOT-üdülőként működött, ma magánkézben lévő gyönyörű étterem és hotel, ahol egy kis emlékszobát is kialakítottak tiszteletére. A nemzetközi szinten jegyzett Farkas István művészetében két kiemelkedő időszakot említhetünk: a párizsi és a balatoni éveket. A Magyar Nemzeti Galéria március 1-jéig látható tárlatán az olajfestmények, akvarellek, krétarajzok sorában ott találhatjuk a művész tavi vonatkozású, nagyszerű alkotásait. A Táj, Szigliget, Szigligeti hegyek, Balatoni hegyek mind-mind olyan festményei, amelyek bizonyítják: Farkas Istvánnak ott van a helye a balatoni művészek élvonalában.
Készítette: Kovács Emőke
