Rendhagyó alkalom a mai, talán a balatonfüredi Kisfaludy Galéria életében sem volt még hasonló esemény, amikor a kiállítás végső formájában a megnyitó perceiben születik meg. A paravánokra installált képeket a galéria ablakai elé állították, így láthatja majd a közönség Bánhelyi József és Horváth Orsolya fotográfiáit, ezt mondta a tárlatról virtuális megnyitójában Dohnál Szonja, a veszprémi Művészetek Háza kulturális menedzsere. Felidézte, a különleges gesztus a két művész ötlete volt, akik régóta dolgoznak együtt. Az érzelmekkel telített fekete-fehér fotóknál a színek hiánya a tartalmat erősíti, a figyelmet arra fókuszálja, valójában kiszínezi.
Fotóik láttán a japán költészet jellegzetes versformája, a haiku jut eszembe. Elsőre talán furcsának tűnhet a párhuzam, hiszen fotográfiákról van szó. A képek – legyen szó természetfotóról, portréról vagy egy közösség különleges pillanatait bemutató alkotásokról – rendelkeznek egyfajta esszenciális tartalommal. A japán versforma jellemzője, hogy kötött, 3 darab 5-7-5 szótagból álló sor alkotja. Mindössze pár szóban, képben, rendkívül tömören fogalmaz meg érzelmeket, gondolatokat, akár történéseket.
– A lényegre törő fogalmazás az, ami a képek láttán ezt a keleti versformát juttatja eszembe – vélekedett a szakember. Hozzátette, a haikuknál szintén kitüntetett szerepe van a természet és az évszakok megjelenítésének, mert az érzelmek ezeken keresztül törnek a felszínre. A két művész is esztétikai érzékenységgel jeleníti meg a természetet, rejtett pillanatokat tárnak elénk, képeikre jellemző az őszinteség, a szépség, a kompozíció, a szerkezet és az átgondoltság.
A kulturális menedzser a méltatásban kiemelte, a hagyományőrzés témaköréhez közelebb álló fotókon, így a táncházban, a koncerteken készült képeken, de ilyen a lovaskocsit, és a népviseletben álló nőt, férfit, vagy a hangszeren játszó embereket bemutató fotó láttán Korniss Péter, Kossuth-díjas fotóművész 1970-es években, Erdélyben készült fotóira is emlékezhetünk. A hasonlóság abban fogható meg, hogy a rohanó, globalizált, és digitalizált mindennapi életünktől egyre távolabb kerülő, lassan feledésbe merülő, természetközelibb életforma bukkan fel.
– Mostanság különösen szükség van a szép pillanatokban történő elidőzésre – utalt a kiállítás mondanivalójára Dohnál Szonja.
Forrás: Veol.hu