Balatonalmádiban sok nyaraló visel egy-egy női keresztnevet – Magdolna-lak, Borbála ház, Gizus néni nyaralója, Juliska nyaraló –, és történetek is fűződnek hozzájuk. Ám vannak olyan villák is, amelyeket mindenki név szerint ismer, meghatározó részei a településnek, de eredetüket hosszú kutakodás után homály fedi. Ha nem ragaszkodunk az írott történelemhez, akkor akár hagyhatjuk szárnyalni a fantáziánkat is, hogy érdekes színezetet kapjon egy-egy legendás ház múltja és jelene.
Dr. Sári nevét viselő villa
Sári doktor lehetett akár orvos vagy jogász, de akár a filozófia doktora is, személyéről azonban igen keveset tudunk, csupán annyit, hogy egy hatalmas nyaraló építésekor méltónak találtatott, hogy az ő nevét viselje. A városka központjában magasodik ez a szecessziós stílusban épült nyaraló, az egyetlen, amelyhez hasonló nincsen a környéken. A XX. század elején, 1910-ben épült ház az utcaszintnél öt méterrel magasabb telken áll, így el se lehet téveszteni. A feljegyzésekből annyit lehet tudni, hogy az elmúlt száz év során az épület volt már lakóház, lánynevelő intézet, lakott benne jegyző, volt tiszti klub és óvoda is. Egy 1920-ban készült felvételen talán nyaraló fiatalok, netán a lányintézet lakói nézelődnek az erkélyről. A régi kép Schildmayer Ferenc Balatonalmádi Anno… című képeslapgyűjteményében található.
A fellelhető írások arról szólnak, hogy a lépcsőház korlátja kovácsoltvasból készült, és egyidős a házzal. Az épületben ritkaságszámba megy a régi cserépkályha, az eredeti burkolatok, nyílászárók és ajtók is. Ki tudja milyen lehetett eredeti pompájában, most kissé kopottas, magányos benyomást kelt az utcából kimagasló ház. Szobái némán őrzik az egykori lakók örömeit és bizonyára bánatait is, falairól nem olvasható le a villa egy évszázados történelme, ám egyelőre szilárdan állnak a kerítéssel körbevett telken. Új tulajdonosra vár, aki fantáziát lát benne, hogy valami új szépséget alkosson belőle valamikor a nem túl távoli jövőben.
A vadregényes Keszler-villa
A vöröskőből épült Keszler-villa szintén igazi rejtély, mert csak találgatni lehetne pontosan mikor épült, vagy hogy ki volt az építtető. Vajon a nevét viselő Keszler építette, vagy egy későbbi tulajdonos lehet a névadó, erről nincsenek írásos adatok. A mendemonda szerint élt itt egy földbirtokos – talán maga Keszler, de a keresztnevét sem tudtuk kideríteni –, akinek volt két lánya. Az egyiknek a férje katonatiszt volt, aki beszédet mondott valaminek az avatásán – és itt meg is szakad a hiányos történet. Ennyit tudunk a Keszler családról, a házról pedig még annyit, hogy egy idős néni lakott itt, aki azonban már nem él.
Csupa rejtély és homály lengi be a villa eredetét és múltját, viszont a vöröskőből épült épület még elhagyatottságában is csodaszép. Kertje olyan vadregényes, burjánzó, hogy nem lepődnénk meg, ha mókusok és egyéb apró állatok, vagy mesebeli lények tanyáznának a fák odvában, bokrok alatt és föld alatti üregekben.
A környéken található vörös homokkő legendás hírű, és régészeti leletek bizonyítják, hogy már az ókori rómaiak is szívesen megfaragták. Így a középkori kőfaragó-kultúra kialakításában a helybeli falusi mesterek mellett olasz mesterek is kivették a részüket. A vöröskő Balatonalmádi magán és középületeinek meghatározó díszítő- és építő anyaga emlékművek, villák, templomok épültek belőle, amelyeket a mai napig meg lehet csodálni a településen.
Balatonalmádinak is vannak olyan épületei, amelyek múltja és eredete titokba burkolózik és kevés hiteles információ lát napvilágot belőle. Ilyenkor a fantáziánk szabadon szárnyalhat, kitalálhatjuk és benépesíthetjük a villákat, elmélázhatunk kitalált szereplőink egykori életéről, és akár mesébe illő történetekkel is megfűszerezhetjük Balaton parti sétánkat.
Olvastad már a Balaton mesemondójának történetét? Itt megteheted.