160 évvel ezelőtt Almádi birtokainak felosztása egy kicsit másképp festett, mint ma, bár némely utca megőrizte az akkori nevét és akad néhány régi épület is, amin kevésbé fogott az idő vasfoga. Schildmayer Ferenc, építészmérnök és a város településtörténetének kutatója gyűjtötte össze a legtöbb fellelhető információt telkekről, házakról, építményekről, így az ő feljegyzéseiből lehet tudni legalább egy keveset az úgynevezett Magda lakról.
Ez a villa a Baross Gábor utcában lévő református templom szomszédságában áll, elég szép állapotban – legalábbis ami a mai formáját illeti. A területet 1908-ban a budapesti Bermüller Alajos kereskedő és felesége Pfeifer Gizella vették meg, akik hamarosan egy villát építettek rajta. A nyaralót lányuk után nevezték el „Magda lak”-nak. A Bermüller házaspárról nem lehet sokat tudni, egy érdekességre bukkantam egy múlt század eleji lapban, amelyben az akkori Anna-bálról írtak. Ezek szerint az 1910-ben tartott mulatságon a táncos asszonyok között ott volt Bermüller Alajosné is.
A telekkönyvi bejegyzés szerint a birtok és a rajta lévő villa 1921-ben cserélt gazdát, amikor is az a Kis Jancsi prímás lett a tulajdonosa, akinek másik nyaralójáról már írtunk egy korábbi cikkünkben. A második világháború idejéből értelemszerűen kevés írásos adat maradt fent, pontosan nem tudni hányan és kik voltak még tulajdonosai az épületnek és a birtoknak. A háború után pártházként is működött, majd a legközelebbi bejegyzés 1952-ben keletkezett, az akkori államosításkor Domján Bélát jelölték meg tulajdonosként, aki Kis Jánosné (született Dawson Dartrey Eleonóra grófnő) veje volt.
Az építészmérnök szemével nézve 25 évvel ezelőtt nem ilyen volt a villa, aminek állapotán valószínűleg azóta javítottak sokat:
„A Bermüller villánál lényegében egy jelentős beavatkozás történt, nevezetesen az, hogy az épület déli sarkán levő nyitott teraszt megszüntették. Itt meg kell jegyezni, hogy a kb. 10-12 évvel ezelőtt történt felújítás során az egész épületet műanyag festékkel festették le, még a vakolatlan almádi kőfelületeket is. E szakszerűtlen munka „eredménye” jól látható az épületen. Az egyébként fagyálló almádi kő a műanyag festékréteg alatt nem tud kiszellőzni, ezért egyes helyeken, a fagy hatására homokká alakulva, szinte „kifolyik” a bőrszerű festékréteg alól. Egyébként is elég barbár cselekedet a szép természetes követ lefesteni az abszolút szakszerűtlenségen túlmenően.” (Forrás: Új Almádi Újság, 1996. / Schildmayer Ferenc) |
A pártházas időszak után egy ideig Közösségi Házként működött az épület, majd magánkézbe került és ma is is magántulajdonban van. Az eredeti épületnek volt egy fatornáca, ami ma már nincs meg, de maga az épület és a kert szép, rendezett állapotban van, és a kerítésen kívülről két oldalról is megcsodálható.
A ház melletti kis területen térkövezett pihenőhelyet alakítottak ki, az utca nevét viselő Baross Gábor emlékszoborral, padokkal, amelyek a vasutasok szimbólumát ölelik körbe. Barátságos kis szeglete ez Balatonalmádinak, ahol nosztalgiázva a régi időkön megpihenhetünk a fáradt hétköznapokon, vagy egy kiadós városi körséta során.