– Én sem hittem el, hogy ekkora lesz a baj. Először makacs és magas lázzal jelentkezett. Ekkor még azt gondoltam, átvészelem, erős az immunrendszerem, szedem a vitaminokat. De szenteste már nem éreztem a feleségem, Nelli kiváló vacsorájának az ízeit, s egyre gyengébb lettem – mondta a színházigazgató.

Az október vége óta – Budapesten élő nagyfiával együtt – immár ötgyermekes apuka elmesélte, évek óta karácsonyi családi program a szigligeti várhoz vezető kirándulásuk, idén sem szeretett volna szakítani a hagyománnyal, bár alig bírt menni, megemelni sem volt képes a babakocsit.

– December 26-án be kellett látnunk, muszáj lesz segítséget kérni, így kerültem a keszthelyi kórházba. Nagyon rosszak voltak a vizsgálatok eredményei, addigra kétoldali tüdőgyulladásban szenvedtem. Ráadásul menet közben kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, jelenleg négy inzulin­injekció a napi adagom, később táplálkozással, mozgással lehet talán ezen javítani. Megtapasztaltam, milyen nehéz munkát végeznek az egészségügy dolgozói, energiát nem kímélve, fáradtságot nem nézve. Mindenki talpig védőfelszerelésben egész nap, sokszor nem is láttuk az arcukat. Nehéz volt lelkileg is, a gyerekeket Nelli a kórház kerítéséhez tudta csak elhozni, hogy legalább láthassam őket, én meg a kezemet is alig bírtam felemelni, hogy integessek. Négy kicsi gyerekkel nélkülem, elgondolható, nem voltak egyszerűek a napok odahaza – mondta Dr. Besenczi Árpád.

A művész elmondta, a lehető legjobb kezelést biztosították számára, vérplazmát, antibiotikumot, oxigénrásegítést, vérhígítókat kapott, szerencsére lélegeztetőgépre nem volt szüksége, de szteroidokat a mai napig szednie kell.

– Elég gyenge vagyok még mindig, bár már dolgozom, de a fáradékonyság egyelőre nem múlik. Csak arra tudok tippelni, hogy a gyerekek hozhatták haza a vírust, nekik csupán enyhe hőemelkedésük volt a karácsony előtti napokban – nyilatkozta a színész.

– Ezek után biztosan tájékozódott a védőoltásról.
– Természetesen, noha én az átélt fertőzés miatt még nem kaphatnám meg. De regisztrálok a feleségemmel együtt, s ha sorra kerülünk, élünk a lehetőséggel. Szerintem minden felelősen gondolkodó ember hasonlóan vélekedik, csak így tudunk egymásra vigyázni. Ráadásul nem ismerjük még pontosan a koronavírus nyomában fellépő esetleges szövődményeket, esetleg ezekkel is szembe kell néznünk. Én mindenesetre nagyon hálás vagyok a keszthelyi kórház minden munkatársának, olyan odaadóan viseltek gondot rám – mondta a zaol.hu-nak a színművész.

Fotó: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap archívum

Nyitókép: Komka Péter/MTI