Balatoni kultúrnap – a nyitány

Az egykori kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó több hivatalos beszédében, írásában hangsúlyozta a Balaton fejlesztésének fontosságát, kiemelten Tihany modernizálását és a tavi sportélet, kulturális tevékenységek minden szintű bővítésének szükségességét.

„A másik momentum a Balaton, amelyről mondtam, hogy néhány szót óhajtok szólani. Az igazi akció a Balaton partján csak lassan és nehezen indult meg. Ha van néhány szanatórium és turistahotel a Balatonnál, de egyetlen oly szálloda sincs, nyíltan meg kell mondani, amely az európai globetrotterek minimális igényeinek megfelelne.

Amikor egyszer felvetettem a kérdést, hogy van-e fürdőszoba az emeleten, akkor azt mondták, hogy mi a bagolynak lenne fürdőszoba, amikor ott van a nagy tó. El kell kezdeni e téren dolgozni és Isten segítségével a nyáron meg is kezdjük. A tihanyi félszigeten, éppen a Szent Benedek rendjénél, nagyobb területet vásároltam meg, hol cserkészeket, leventéket, főiskolásokat akarok táboroztatni és ezt a mozgalmat nagyobb méretekben akarom kiépíttetni.”

Így foglalta össze Klebelsberg főbb gondolatait 1928 májusában a Dunántúli Közművelődési Egyesület díszközgyűlésén.

Klebelsberg Kunó az egyik élharcosává vált a tó fejlesztését sürgetőknek. Az 1920-as évek végén született írásainak, megnyilvánulásainak nagy része kitért a Balaton-kultusz fontosságára. Mindezek közül a legfontosabb a Kultúra a Balatonon című írása, amelyben részletesen kifejtette, hogy az első lépés a tudományos Balaton-kultusz megteremtése, a Lóczy Lajos által megkezdett feltáró Balaton-kutatás folytatása, majd Tihanyban egy kutatóintézet alapjainak lerakása, mindemellett pedig a vidék minden területen történő fejlesztése.

Klebelsberg európai hírű terveket is szőtt a Balatonnal kapcsolatban: cserkész- és sporttelepek létesítését, angol nyelvű internátusokat, külföldiek igényeit kiszolgáló szállodákat tervezett, több esetben anyagi támogatást, felajánlást nyújtva az elképzelések megvalósításához. Így összegezte elképzeléseit egyik hírlapi cikkében.

„Az Alföld után a Balatonra fordult a kormány tekintete. Bár e részben, mint egészségügyi és így egyuttal fürdőügyi minisztérium, a népjóléti tárca áll homloktérben, mégis a kultúra eszközeit is szolgálatába akarom állítani a Balaton felvirágoztatásának. A kultusztárca első feladata tudományos volt: a Balaton-kultusz rendszeres megszervezése. Folytatni kellett azt a hatalmas művet, amelyet a Balatonra vonatkoztatva Lóczy Lajos kezdett meg. Ezt a célt szolgálja a tihanyi biológiai kutatóintézet, amelynek keretében működő külföldi tudósok beleviszik a Balaton jelentőségének tudatát az európai tudományos világba. A tihanyi biológiai kutatóintézet teljes garanciát nyújt abban a tekintetben, hogy a Balaton vize, annak természete, klímája, növény- és állatvilága, környékének geológiai viszonyai teljesen fel lesznek derítve.

A kultusztárcához tartozik a testnevelés, a sport is. Most a tihanyi révnél részben már megszereztem, részben megszerzek egy hetvenholdas összefüggő sík területet, amelynek feltöltése és planírozása éppen most van folyamatban és sok kubikosnak ad kenyeret. Ezen a területen ifjúsági sporttelepet létesítek és ezenkívül a Bencés-rendtől folytatólagosan erdős területeket vásárolok a tihanyi félszigetnek a Badacsony-Keszthely-medence felé eső részén, hogy a táborozó cserkészeket és leventéket a jövőben már a kultusztárca saját terepén helyezhessük el. E sporttelep számára két vitorlást vásároltam, melyek közül az egyik most kint van az amszterdami olimpiászon. (…)

A Balaton mellett Tihanyban angolnyelvű internátust és középiskolát akarok létesíteni s mivel erre már évek óta készülök, több középiskolai tanárjelöltet küldtem ki évekkel ezelőtt angol egyetemekre, ahol négy év alatt diplomát szereznek az angol nyelvből és irodalomból, megismerkednek az angol nevelési szabályokkal és sportélettel, hogy azután itthon megalkossák az első olyan magyar középiskolát, amely oktatásának középpontjába az angol nyelvet és kultúrát állítja.”

A fentebb vázolt fejlesztési tervek nyitánya az ún. Balatoni Kultúrnap lett, amely 1928. augusztus 5-én, egy vasárnapi napon zajlott le. Tószerte impozáns és látványos ünnepségeket szerveztek. A napilapok nagy része már napokkal korábban ekképpen harangozta be a nagy eseményt.

„A magyar nép összességének ünnepe augusztus 5-e, mert valamennyi társadalmi réteg részt vesz a Balatoni Kultúrnapon, mintha ezzel is dokumentálni akarnák, hogy a Balaton közkincs, amely mindannyiunké. Harangzúgás és mozsarak dörgése vezeti be vasárnap virradatkor az ünnepséget és napkeltétől napszálltáig egymást érik a látványosságok. Az ünnepségek fő mozzanatai Tihanyban, Balatonfüreden, Balaton földváron és Balatonalmádiban játszódnak le. Ezekre a helyekre különvonatok szállítják az érdeklődők ezreit. Különvonatokra szóló jegyek valamennyi menetjegyirodában és színházjegyirodában kaphatók 9 pengő 60 fillérért. Vass József miniszterelnökhelyettes, az országos főbizottság elnöke, már szombaton este Balatonfüredre érkezik, ahol nagy szeretettel várják és fényes fogadtatásban részesítik.”

A Pesti Napló 1928. augusztusi számában számolnak be a Balatoni Sporthétről

A program védnöke személyesen a kormányzó, Horthy Miklós lett. A Kultúrnap rendkívül ünnepélyes keretek közt zajlott. Különvonatok szállították a közönséget, Balatonfüred és Tihany között új országutat nyitottak, vitorlásversenyeket tartottak, vitorlásfelvonulást, leventeünnepséget rendeztek. Az eseményeken több reprezentatív személy részt vett: József főherceg, Pesthy Pál igazságügyminiszter, Ripka Ferenc főpolgármester, báró Wlassics Tibor, a Balatoni Szövetség elnöke, Jánky Kocsárd honvédségi főparancsnok, Darányi Kálmán államtitkár és Bánó Dezső kormányfőtanácsos.

Az estét a Balaton rakétákkal történő kivilágítása zárta. A tudósítások egyöntetűen nyugtázták.

„A Balaton mentén fekvő községekben mindenütt programszerűen tartották meg a Balatoni Kultúrnap érdekes ünnepségeit, amelyek valószínűleg jelentékenyen hozzá fognak járulni a Balaton népszerűsítéséhez.”

Balatoni Intéző Bizottság és a fürdőtörvény

A Balatonnal kapcsolatos ügyeket és problémákat az 1904. augusztus 11-én civil kezdeményezésként alakult Balatoni Szövetség kezelte a trianoni békediktátumot követően. A Szövetség igyekezett megoldásokat találni a tavi hajózás, vasút, villamosítás, műút, körút, elektromos erőmű tekintetében, lényegében szerepe egyfajta régiókat tömörítő, tanácsadói szerepkör volt. A meglehetősen nemes célokat magáénak valló és azt hellyel-közzel érvenyesíteni tudó Balatoni Szövetség tevékenysége azonban 1920 után kezdett ebben a formájában kevésbé hatékonnyá válni.

A Szövetség kezdeményezésére született meg 1916-ban a Balatoni Kormánybiztosság, melynek élére Balás Béla zalai főispánt jelölték. A Balatoni Szövetség mellett több más érdekképviseleti szerv tevékenykedett a tó ügyéért. Az 1920-as években már létezett a Balatoni Társaság, a Balatoni Gazdák Szövetsége, valamint a Balatoni Szállodások és Penziótulajdonosok Egyesülete. 1936-ban pedig megalakult a Balatoni Egyesületek Szövetsége is.

1929-ben az országgyűlés életre hívta a Parlamenti Idegenforgalmi Bizottságot, amely nem sokkal később megalkotta, a Vass József népjóléti miniszter által kezdeményezett, mérföldkőnek számító – 1929. május 4-i – fürdőtörvényt.

A fürdőtörvény valóban nagy áttörést jelentett a hazai fürdőhelyek életében. Egyfelől a fürdő- és gyógyhelyeket közintézményként kezelte, másfelől – a miniszteri indoklás – külön hangsúlyozta a Balaton fontosságát, szerepét. A törvény értelmében ezt követően az üdülőhelyi adók egy részét a települések fejlesztésére (köztisztaság, útjavítás, egészségügyi helyzet) kellett fordítani. A fürdőtörvény szinte minden lényeges területét szabályozta a fürdőhelyeknek. Legfontosabb paragrafusai – közegészégügyre, közrendre, gyógyhelyi díjakra vonatkozók – jól szemléltetik az összehangolt szabályozást és az átgondolt koncepció lényegi elemeit:
„12. § A gyógyhelyen a közegészség, a közrend, a közcsend, a közerkölcsiség és a közbiztonság fenntartása felett a hatósági biztos őrködik. A hatósági biztos feladata továbbá állandóan felügyelni, hogy a gyógyhelyen a lakás, az élelmezés és egyéb szükségletek árai az indokolt mértéket nem haladják-e meg, hogy a gyógyhelylátogatókkal (15. §) való bánásmód minden tekintetben a jog és a méltányosság követelményeinek megfelel-e; végül a hatósági biztos mint elsőfokú hatóság határoz – a bírói hatáskör érintetlenül hagyásával – a gyógyhelylátogatók lakásügyeiben.
13. § Minden gyógyhelyen gyógyhelyi orvosnak kell lenni, akit a gyógyhelyi bizottság (14. §) jelöl ki és a főispán erősít meg.
14. § Minden gyógyhelyen gyógyhelyi bizottságot kell alakítani. A gyógyhelyi bizottság elnöke a fürdőbiztos, tagjai között pedig helyet foglalnak: a hatósági orvos, a gyógyhelyi orvos, a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) tulajdonosa és bérlője, a törvényhatóság, a község (város) és a fürdőegyesület egy vagy több képviselője. A gyógyhelyi bizottság szedi be és kezeli a gyógyhely jövedelmét, veti ki a gyógyhelyi díjakat és határoz felhasználásuk felől. (…) Ha a fürdőegyesület a gyógyhely érdekeinek gondozását elhanyagolja vagy a közérdeket egyébként sérti, a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a törvényhatóság első tisztviselőjének megokolt előterjesztésére gyógyhelyi bizottság szervezését rendelheti el.
15. § A gyógyhelyen mérsékelt gyógyhelyi díjat lehet szedni azoktól, akik a fürdőévad tartama alatt a gyógyhelyen nem kereseti foglalkozás gyakorlása végett három napot meghaladó időt töltenek (gyógyhelylátogatók). A gyógyhelyi díj mértékét a törvényhatóság első tisztviselője a gyógyhelyi bizottság (fürdőegyesület választmánya) javaslatára évről-évre állapítja meg.
16. § A m. kir. belügyminiszter a gyógyhelyi bizottságnak (fürdőegyesület választmányának) indokolt előterjesztésére és a m. kir. népjóléti és munkaügyi és a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértve elrendelheti, hogy a község meghatározott részére korlátozott gyógyhelyen levő épületek házadója után befolyó községi pótadó 30-50 %-át a községi költségvetésben a gyógyhely közcélú (közegészségi, útépítési és fenntartási, világítási, köztisztasági, szépítési stb.) intézményei javára kiadásként tüntessék fel és évnegyedes utólagos részletekben a gyógyhelyi bizottságnak (fürdőegyesület választmányának) fizessék ki.
17. § A gyógyhely jövedelmét a gyógyhely fenntartására, közcélú, továbbá a gyógyhelylátogatók kényelmét és szórakozását célozó intézmények létesítésére, általában a gyógyhely emelésére és szépítésére kell fordítani. A költségvetést és a zárszámadást a törvényhatóság első tisztviselője hagyja jóvá.”

A fürdőtörvény nyomán – a kormánybiztosság helyett – a Magyar Királyi Balatoni Intézőbizottság is megalakulhatott. A Bizottság székhelye a főváros lett, de kirendeltségei voltak Siófokon, Balatonfüreden és Keszthelyen is.

1931-ben rendeleti úton szabták meg a BIB feladatát: a tavi üdülőhelyek és Hévíz ügyeinek egységes irányítása lett a feladata. A BIB tagjai voltak az említett törvényhatóságok főispánjai, alispánjai, azok a minisztériumok, melyek kapcsolódtak a turisztikai szakághoz is (kereskedelmi és közlekedésügyi, belügyi, földművelésügyi, pénzügyi, honvédelmi, valamint a vallás- és közoktatásügyi). A BIB elnökét és elnökhelyettesét, belügyminiszteri előterjesztésre a Kormányzó nevezte ki, hat esztendőre. A BIB elég széles jogkört kapott: részesült az üdülőhelyi díjakból, építésügyi, közlekedéshez kapcsolódó hatásköröket kapott.

A BIB hatósági jelleggel is működött, három megye feladatait tartotta szemmel, a part vonalától számított 3 kilométeres sávban. A BIB elsődleges feladata a problémák, lehetőségek felismerését követően a döntéshozók, a törvényhozás felé történő javaslattétel volt. Ettől az időszaktól kezdve a Balatoni Szövetség és a Balatoni Intéző Bizottság szorosan együttműködve, összehangolt tervek és eszmecsere alapján működött. Fő céljuk egységesen a hazai közönség Balatonra csábítása – mind nyaralás, mind nyaralóépítés szempontjából – és a vidék infrastrukturális, gazdasági, kulturális fejlesztése lett. Nagy szerep jutott elképzeléseik népszerűsítésében, programjaik közreadásában a Balaton (A Balatoni Szövetség hivatalos értesítője), a Balatoni Kurír és a Balatoni Szemle című lapoknak.
Ebben az időszakban, tehát az 1920-as évek közepére, végére több fontos tényező is megfogalmazódott a Balatonnal kapcsolatban: a tavat minden szempontból fejleszteni kell, hangsúlyt kell helyezni a belföldi és a külföldi turisták idecsalogatására, valamint ki kell építeni azt az imázst, amellyel a Balaton – részben – betöltheti a Trianon okozta területi és turisztikai „sebeket”, veszteségeket.

A következőkben a kitűzött célok megvalósulását tekintem végig.

Propaganda – Nyaraljunk itthon!

„Nyaraljunk itthon! – lesz a mottója annak a propagandának, mely az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron arra fog törekedni, hogy az ország lakosságát leszoktassa a külföldi nyaralásról és megbecsültesse vele a hazai üdülő és fürdőhelyeket.

Bánhidi Andor: Balaton Plattensee-Ungarn (1931). Jelzet: PKG.1931/134 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Közismert tény, hogy a magyar idegenforgalmi mérleg több mint 30 millió pengővel passzív, azaz, hogy a múltban ezzel a horribilis összeggel többet költöttek el a magyarok külföldön, mint a külföldiek Magyarországon. Erre való tekintettel úgy a hazai üdülőtelepek, mint az idegenforgalmi iparok s a magyar fizetési mérleg javítása érdekében, hazafias kötelesség, hogy a magyar nyaralók az üdülésre szánt pengőket idehaza költsék el.

Úgy értesülünk, hogy a Nemzetközi Vásáron nagyszabású fürdőügyi és turista csoportot rendeznek, melynek keretében a Turista Szövetség is hathatósan kíván közreműködni az itthon-nyaralás gondolatának népszerűsítése és elősegítése érdekében! A devizakorlátozási rendelet folytán amúgyis bizonytalan, hogy lehetséges-e a nyáron külföldre utazni, tehát elsősorban az illetékes hatóságoknak kell a hazai nyaralóhelyeket arra a nívóra emelni, hogy azok a külföldre vágyó, kényesebb igényű közönséget is kielégítsék.” – írta a Turisták Lapja 1932-ben.

Az idézet elején rögtön feltűnhet a Nyaraljon itthon! szlogen, amely az 1930-as évek elejének az egyik legfontosabb jelmondata lett. Ugyanis megkezdődött a Balatont népszerűsítő propaganda, amelyből kivette a részét a MÁV, a rádió és a filmipar is. Mindezek mellett kiállításokat szerveztek, kiadványok jelentek meg a Nyaraljon itthon! szlogennel. A MÁV időközben megjelentette Az Utas könyve című kiadványát, amelyben sok információt olvashattak az utasok a Balatonról, az aktuális menetrendekről. Mindezzel párhuzamosan a MÁV elindította az Utazgassunk hazánk földjén! feliratú plakátjaninak széleskörű terjesztését. 1931-ben meg is jelent a szlogen címét viselő programfüzet is.

Filléres vonatok, balatoni körút és repülőjárat

Az első lépés, a propaganda felerősítése és a kormányzati támogatása mellett az infrastrukturális fejlesztés volt a tó környékén. Sok korabeli levelezőlapon nemcsak a rendezett fürdőtelepek, hanem hidroplánok is feltűnnek. A tehetősebbek igénybe vehették a Siófok–Almádi–Füred–Földvár–Siófok közt közlekedő hidroplán járatokat. A Junkersek reggelente a Szabadság – egykori Ferenc József – híd mellett lévő pontonról indultak, s esténként oda is tértek vissza.

Minderről korábban ebben a cikkben írtunk

Fontos állomásnak számított az autóút kiépítése is, amelynek eredményeként 1928-ra megépülhetett a balatoni körút. 1925-ben kezdődtek meg a munkálatok Forster Gyula kereskedelmi minisztériumi államtitkár irányításával. A munkálatok megkezdéséig autóúton csak Siófokig és Balatonfüredig juthattak el a látogatók. A Balatoni Körút építési kirendeltségét Balatonarácson működtették és nagyfokú összehangoltság jellemezte a munkálatokat: „Épült a cca 200 km hosszú útvonalon 1.5 milló m3 földmunka, bedolgoztatott 150.000 m3 alapkő, 90.000 m3 zúzott kavics és 18.000 m3 zúzalék, összesen cca 160.000 m3 kőanyag a balatonmenti, nevezetesen a polgárdi, almádi, füredi, tihanyi, révfülöpi, badacsonyi és edericsi kőbányákból. A tihanyi félszigeten, a tihany-füredi szakasz Balatonba épített kőtöltései és partfalai számára egy külön kőbányát nyitottunk az apátsági területen, amelyből mintegy 75.000 m3 követ hoztunk le. Az egész építkezés 4 évre terjedő tartama alatt állandóan kb. 250-300 munkásnak adott foglalkozást. Ezek nem mindannyian a balatonmenti községekből kerültek ki, mert a kubikos és kordélvos munkára alföldi kubikos, illetőleg kordélyos csapatokat kellett alkalmaznunk. Még így is nagy közgazdasági jelentősége volt azonban a munkálatoknak a balaton-menti lakosság számára. Nem feledkeztünk meg az úttal kapcsolatosan utászházak építéséről sem. Fűzfőn, Siófokon, hellén, Fonyódon és Szentgyörgyön, összesen 5 utászházat létesítettünk, mérnöki és útmesteri lakószobával és mellékhelyiségekkel.” – összegzett egy 1932-es tudósítás. A 220 km-es úthálózat – egyes részein betonozva – 1928-ra készült el. Ezzel egyidejűleg a kompközlekdést is fejlesztették: Szántód és Tihany között 1928-től már egy motoros komp üzemelhetett. Ekkor készült el a KOMP I. motoros hajó, amely kb. 8 személyautót tudott egyszerre, menetrendszerűen szállítani.

A szántódi rév történetéről korábban itt írtunk

A balatoni körutat hamar birtokba vették az automobillal rendelkezők, ezért rövidesen szankciókat vezettek be a gyorshajtók megfékezésére. 1933 nyarán a Magyar Automobil Club egy összetört autó maradványát is elhelyezte Lepsénynél, elrettentés gyanánt. Az esemény országos hírre tett szert, több okból is: „Holnap avatják fel az autós mementót, amelyet Andrássy gróf a balatoni országúton, a lepsényi útkereszteződésnél állított fel. A Királyi Magyar Automobil Club társaskirándulást szervezett a leleplezésre, amelynek résztvevői fél 9 órakor indulnak a klub Apponyi-téri helyiségei elől. A Magyarországon egyedülálló „emlékmű“ egy összetört autó, amelyet magas póznákon helyeztek el, hogy intsék az autósokat a gyorshajtás veszedelmeire. A KMAC kirándulásán részt vesz Almásy László Ede, az Afrikából éppen most visszatért magyar kutató is expedíciós kocsijával.” – tudósított egy 1933-as újsághír.

Időközben a MÁV is több változtatást eszközölt az 1930-as évek elejétől. Új motorkocsik és sínautóbuszok álltak szolgálatba. Majd elindultak vasár- és ünnepnapokon az ún fürdővonatok vagy más néven filléres vonatok. A fürdővonatok június végétől szeptember elejéig általában hétvégi napokon, különböző napszakokban indultak Balatonfüredre, Siófokra, valamint Keszthelyre, átszállás nélkül szállítva az utasokat. A Zalai Közlöny korabeli tudósítása jól szemlélteti a filléres vonatok nyújtotta balatoni hangulatot.

Molnár-C. Pál: MÁV utazási kedvezmények (1932). Jelzet: PKG.1932/28 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

„A vonat Balatonszentgyörgytől Fonyódig minden állomáson és megállóhelyen megállt. Válogathattunk és gazdagnak éreztük magunkat, hiszen minden vasárnap más helyen fürödhettünk. Akkoriban a berényi strand talaja nagyon kagylós volt, akik itt fürödtek, legtöbben sebes lábbal tértek haza estére. Előnye viszont az volt, hogy a legtovább fürödhetett az, aki Berényt választotta. Balatonmárián közel volt strand a vasútállomáshoz, és sok volt az árnyat adó fa. A balatonfenyvesi strand óriási volt, és a finom homokos parton úgy éreztük magunkat, mintha a tengerparton napoznánk. Alsóbélatelepen gyorsan mélyült a víz és nem kellett sokat gyalogolni, ha úszni akartunk, Fonyód volt a csúcs! A hajóállomást és a strandot csak a móló választotta el, így egész nap láthattuk az érkező és induló hajókat, hallhattuk a hajók dudálását és az indulásjelző kisharang jellegzetes hangját. Sőt, ha valakinek volt pénze, még át is hajózhatott Badacsonyba. A nap legnagyobb részét a vízben töltöttük, így kellően le is égtünk már délutánra. Szüleink vizes zsebkendőt kötöttek a fejünkre, nehogy napszúrást kapjunk. A „filléres vonat” 19 órakor indult vissza Fonyódról. A lesült és strandolástól elfáradt kanizsaiak testét a nyitott ablakokon keresztül beáramló hűvös szellő simogatta, némelyikük álomba is szenderült. Gyermekként a vonatablakból nézve úgy tűnt, hogy a vonat kerekeinek zajára, ütemére szaladnak a fák. Érdekes volt! Már sötét volt mire a derék 424-es húzta szerelvény befutott az ismerős kanizsai állomásra. Mint egy körmenet, megindult a sok száz ember az Ady úton végig, már lassabb tempóban, mint reggel, otthonai felé. Másnap, ha az utcán, vagy üzletben láttunk napsütötte arcokat, szemünk összenevetett, mert tudtuk, hogy előző nap a Balatonnál együtt nyaraltunk. Egész nyáron izgatottan vártuk már a csütörtöki napokat, hogy ismét megvehessük vonatjegyünket a „filléres vonatra”, és újabb nyaralásnak és élményeknek lehessünk részesei.”

Az 1930-as évek közepére a Balatont, elsősorban a főváros irányából, mind autóúton vagy vasúton, de légiforgalmi eszközzel is megközelíthették a látogatók, ezt egészítette még ki a MÁVAUT szolgáltatása, azaz az autóbuszos utazások megjelenése is. Mindezen újításoknak egyik szorgalmazója és szószólója Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter volt – egyes tudósításokban a Balaton miniszterének is nevezték –, aki a balatoni fejlesztések egyik úttörője lett.

Építészet, közművek, gigantikus tervek és turistaházak a Balatonnál

Az 1930-as években a Balaton környékén megtörténtek a közműmodernizációk, vízvezeték, csatornahálózat épült, kiterjedt a villamoshálózat is. A tónál az 1930-as évek közepére nagyfokú építési láz bontakozott ki, a balatoni villák mellett megjelentek a kisebb balatoni nyaralók is. Emellett sorra épültek a hotelek, szállók, vendéglők, kisebb panziók. Ebben az időszakban a megszaporodó építkezések miatt szankciókat is szabtak a telkek beépítésére, a Balaton part védelmére vonatkozóan. Időközben a Balaton felfutása egyre inkább érzékelhető volt, így olykor gigantikus tervek is napvilágot láttak.

Balatonalmádi-fürdő egy régi képeslapon

A nagy balatoni tervekről, a felhőkarcolókról és a tó alatt futó alagútról itt olvashatsz

A gigantikus tervek közt szerepel például egy balatoni stadion felállítása is. „Legalkalmasabb erre a Balaton legjobb helye, Kenese, ahol legelőször Balatoni Stadiont kell létrehozni és utána – esetleg vele egyidőben – repülőteret is.” – olvashatjuk az Ország-Világ 1936. áprilisi számában. A Stadion terve helyi szinten vetődött fel – de illeszkedett a korszak koncepcionális felvetéseihez – és elsősorban a különféle sportesemények (atlétika, vívás, labdarúgás, tenisz, boksz) lebonyolítására lett volna alkalmas.

A korszakban Kenese – vitorlásélete, a fővárosi üdülőtelep miatt – egyre látogatottabb üdülőhellyé vált, ezáltal igyekezett bekapcsolódni a fősodratú elképzelésekbe. A balatoni stadion tervének felvetésénél említést tettek arról, hogy stadion a téli időszakban is alkalmas lehetne sporteseményekre, ezáltal a korszakban oly sokat említett szezonhosszabbításra is lehetőséget adhatott volna. De e terv is csak elvi szinten maradt meg az utókor számára és további folytatása nem ismert.

De kevésbé elrugaszkodott tervek is napvilágot láttak a tónál, melyek meg is valósulhattak. Valóban a pihenni vágyók igényeit szolgálták a Balatonnál az ekkoriban megnyíló turistaházak. Közel 100 menedékház működött ezidő tájt az országban. A menedékházak a Magyar Turista Szövetség egyesületeinek tulajdonában álltak.

A Balatonnál ebben az időszakban nyílt meg az első menedékház a Szent György-hegyen, 1934 pünkösdjén. A Darányi Ignác nevét viselő menedékházat József királyi főherceg jelenlétében avatták fel. 1936. július 5-én ehhez a házhoz közel, Badacsonyban nyitottak turistaházat. A Rodostó menedékháznál, amely nevét az 1935-ös Rákóczi-év emlékére kapta, Cholnoky Jenő neves földrajztudós mondott beszédet.

A Turisták lapja így tudósított e jeles napról.

„Emlékezetes és kegyeletes ünnepe volt július 5-én a Badacsony-hegynek, mert akkor avattuk fel az újonnan épült vendégházat s a hegytetőre felvezető „Bujdosók-lépcsőjét” és ugyanakkor lepleztük le a turistaház falában II. Rákóczi Ferenc és bújdosó társainak emlékére elhelyezett márványtáblát. (…) A Himnusz eléneklése után dr. Cholnoky Jenő hatalmas beszédben vázolta a turistaság testet és lelket edző, egészséget ápoló jelentőségét. Szólt a magyar turistaság testet és lelket edző, egészséget ápoló jelentőségét. Szólt a magyar turistaság nemes hivatásáról, mely a haza megmaradt, de még csonkaságában is bőségesen gazdag szépségeinek felkutatásában és a nagy világ elé tárásában nyilvánul meg. Bejárta a nagyvilágot, de meggyőződéssel és büszkén hirdeti, hogy Magyarország a világ legszebb országa, annak pedig egyik leggyönyörűbb tája a pompás hegyekkel övezett Balatonvidék.”

A Balaton 1920 és 1945 közötti történetének további érdekes fejezeteit sorozatunk következő részében mutatjuk be.

Nyitókép:Fürdőzők a déli parton 1930-ban (Fotó: Fortepan/Hetényi Zsuzsa)

Olvasd el a trianoni sorozat többi részét is!