Néhány évszázada a nádtetős házak mindennaposak voltak a Balatonnál, ma pedig már szinte kuriózum ez a tetőfedési mód.
Salföld, Tihany, Szigliget utcáin járva viszonylag sok a nádtetővel borított, felújított, ma is használt épület, van, ami lakóház, van, ami apartman, és vannak múzeumként, vagy üzletként működő régi épületek is. Gyenesdiáson csak néhány nádtetős ház áll, ezért is kuriózum a Bartók Béla utcában található több mint 100 éves épület.
Balatoni nád a háztetőkön
A nád az 1900-as évek elején a balatoni ember egyik legfontosabb és legolcsóbb építő alapanyaga volt.
A befagyott Balaton jegén aratott nád biztosította az egyik legjobb szigetelőanyagot: télen melegít, nyáron hűt, nem engedi át a vizet, és az időjárási viszonyoknak is ellenáll. Lélegzik, szellőzik, beveszi, majd kiadja magából a párát.
A régi parasztemberek meg voltak arról győződve, hogy az az igazán jóízű és sokáig eltartható kolbász, szalonna, amit nádtető alá akasztottak fel a padlásra.
A nádszálak tulajdonképpen apró csövek, amelyeken a jó lejtésű tetőn tökéletesen lefolyik a víz.
A gyenesdiási Sweet Cottage Balaton Vendégház épületei az 1900-as évek elején készültek, a ház oromzatán az 1908 – 2008 felirat is erre utal. Gina Krogsvold tulajdonos kalauzol bennünket a múltba.
A felújítás során a nádtetős fedés megtartása és a korabeli hangulat visszaadása volt az elsődleges cél, a nádtetőbe beépítettek két félköríves ablakot, ami korábban nem volt az épületen, de ez cseppet sem zavarja a jelenlegi összképet.
Mint a mesében
A homlokzatvakolat törtfehér, a terméskő lábazat drapp, a barnára pácolt faszerkezetek és nyílászárók hihetetlen összhangot sugároznak, ilyen lehet egy mesebeli házikó.
Amint belépünk az udvarra, egy kerekes kutat látunk, ebből akár a régi módszerrel, vödörből is húzhatunk fel vizet, de hidrofor segítségével is hozzájuthatunk a jéghideg, friss kútvízhez.
A kertben hatalmas diófa, gyümölcsfák, mályvabokrok, fűszernövények, harapni lehet a friss levegőt, és tényleg még a méhecskék zümmögését is halljuk, olyan nyugodt minden.
A házban a modern elemek beépítése nem zavarja az összhangot, érdekes az eredeti belmagasság és a nyitott légterek közötti kontraszt.
Ebből látszik, hogy dédszüleink idejében mennyivel alacsonyabbak voltak az emberek.
A főbejárat a helyén maradt, egy harántfalat elbontottak, így az ajtón belépve egy konyha-étkező-közlekedő tér tárul elénk. A kis belmagasság miatt az itt és a nappaliban levő fagerenda födémet elbontották, és a tetőig nyíló légteret hoztak létre. Az itt látható gerendák nem eredetiek, de tökéletesen hozzák a múlt századi hangulatot.
A csempék, járólapok, bútorok is ezt a kort idézik, miközben síkképernyős tévé, mosogatógép, villanytűzhely és központi fűtés gondoskodik a mindennapi kényelemről. Wifi is van, vagyis a modern kor elvárásainak minden szempontból megfelel a ház, csak épp az érzés, ami elfog bennünket, az sokkal megnyugtatóbb.
A nappaliban a kanapén ülve érezzük a szárított levendula illatát, az udvarról bekúszó friss tavaszi szél, a diófa ágainak susogása igazi relaxáló perceket ígér.
A déli szárnyban levő hálószoba berendezése, az ágy, az ágynemű szépsége, frissessége nyugalmat áraszt, annyira romantikus, hogy már-már egy szerelmes filmben érzi magát, aki ide belép.
Ebben a helyiségben a pór-fagerendás födém, és az eredeti, alacsony belmagasság is megmaradt, ez azonban cseppet sem nyomasztó, sőt, meghittebbé teszi a teret.
A déli szárny padlásteréből egy galériából nyíló hajópadlós hálószoba lett. Most elég nehéz elképzelni, hogy itt száz évvel ezelőtt kolbász és sonka lógott a gerendán; ha a családdal pihenünk itt, a gyerekek számára ez egy tökéletes elbújós helyiség.
Nézd meg galériánkat a csodaszép nádtetős házról:
Kattints ide, és gyere el velünk egy kétnapos gyenesdiási sétára is!