Magyarországon az 1900-as évek elején 150 ezer bivalyt számláltak, igaz, számuk a 2000-es évek elejére néhány tucatra csökkent, azonban napjainkban ismét egyre népszerűbb, most mintegy 5000-6000 bivaly él az országban.
A veszprémi Ivácson Attila hat éve kezdett bivalyokkal foglalkozni, akkor már népszerűek voltak a tehéntejből készült sajtjai, így gondolta, megpróbálkozna a bivalytej feldolgozásával is.
– Bár nem adtam fel, és bízom benne, hogy jövőre már bivalytejjel is foglalkozhatok, az eredeti tervről le kellett mondanom. Az ellések nem úgy jöttek, ahogy kellett volna, nem született egyszerre 5-6 borjú, hogy érdemes legyen a fejéssel és tejfeldolgozással foglalkozni. Mivel a fejés kimaradt, úgy döntöttem, hogy ezt az állományt lassan leépítem. Nemrég vettem azonban néhány olasz vérvonalú üszőt, ezeket majd fejni is szeretnénk. Ha ez sikerül, akkor lesz bivalytej, ha nem, akkor lassan majd ezeket is leépítjük, és húsként vagy feldolgozott formában értékesítjük – mondta el Ivácson Attila.
Ivácson Attila szeretné, ha a Veszprém környéki helyi boltokban ott lehetnének a termékeik
Fotó: Sági Ági/Napló
A bivaly vegyes hasznosítású állat, régen húsáért, tejéért és igavonó erejéért tartották. Ma már elsősorban a kiváló minőségű bivalyhús jelenti a bivalytartó gazdaságok fő jövedelmét. A bivalyhús a marhahúshoz képest több fehérjét, foszfort és vasat tartalmaz, alacsony zsír- és magas ásványianyag-tartalmú.
– Néhány hónapja kezdtünk a hússal foglalkozni, azóta havonta átlagosan egy idősebb állatot levágunk, és húsként, feldolgozott termékek formájában értékesítjük. A bivalyhús a jobb minőségű marhahúshoz hasonlít leginkább, az a különbség, hogy marhánál a zsírral átszőtt hús a divatos. Aki a kevésbé zsíros húsokat kedveli, annak célszerű szürkemarha- vagy bivalyhúst választani.
Fotó: Sági Ági/Napló
– A bivalyhús hajszálnyival édesebb ízű és sötétebb tónusú, szinte teljesen zsírtalan. A zsír hiánya miatt más recept szerint kell feldolgozni, mint a marhát, de szerencsére nincs féltékenység a szakmában. Aki már vágott bivalyt, az szívesen megosztja, hogyan dolgozott a hússal, így gyakorlatilag a versenytársak receptjeit tudjuk használni. Ezek alapján fűszerezünk és adunk hozzá zsiradékot.
– A bivalyokat vágóponton vágatjuk, egy részét magunk dolgozzuk fel és gazdaságunkban értékesítjük. A maradékot egy vállalkozás dolgoztatja fel, és a megállapodás értelmében a Balaton környékén értékesíti, így lesz balatoni a bivaly – tette hozzá.
Fotó: Sági Ági/Napló
A sajtmester elmondta, ezelőtt öt éve vágtak utoljára bivalyt, és volt olyan vevő, aki azóta kereste a hústermékeket.
– Hozzánk tudatosan, általában sajtot venni jönnek az emberek. Aki kistermelői sajtot vesz, abban már megvan az ízlés és az érdeklődés, hiszen ez erősebb ízű, nem mindig ugyanolyan ízű és illatú. Aki ezt elfogadja, annak már könnyebb megmutatni egy bivalyszalámit vagy -kolbászt is. Túl nagyra nem szeretnénk nőni, nem akarunk a megyén kívül menni. Ha valaki eljön kirándulni a Bakonyba vagy a Balaton-felvidékre, az itt tud találkozni velünk, miattunk is érdemes idejönni. Szeretném, ha a Veszprém környéki helyi boltokban ott lehetnének a termékeink, és jó lenne egy kicsit modernizálni az üzemet, hogy könnyebb legyen az élet – összegezte Ivácson Attila.
Fotó: Sági Ági/Napló
Forrás: Veol.hu
