Nyolc óra után egyre többen gyűltünk össze a balatonföldvári magasparton, a kék színekben kivilágított Hajózástörténeti Látogatóközpont mellett. Gyönyörű, tiszta égbolt, kellemes nyári meleg és a balatoni naplemente elképesztő panorámája tárult a szemünk elé.
Sorban kerültek elő az összecsukható székek, de volt, aki kényelmes felfújható kanapét is hozott magával. Fiatalabbak és idősebbek is eljöttek, három lány például kinyitott egy jófajta üveg bort is a hangulat kedvéért. Nagymamák és nagypapák pedig türelemmel magyarázták a kicsiknek az égbolton kibontakozó jelenségeket.
Alapvetően mindenki a Perseidák meteorraj látványa miatt érkezett, de valójában egy ingyenes csillagászati programon részesei lehettünk augusztus 13-án. Az eseményen a balatonfűzfői Balaton Csillagvizsgáló szakemberei tartottak tájékoztatót, és segítettek a nyári égbolton való eligazodásban. Még azt is elérték, hogy lekapcsolják a közvilágítást, így kevesebb közvetlen fény zavarta a szemlélődést.
Hoztak két nagy teljesítményű, 30 és 20 cm átmérőjű tükrös Newton távcsövet, amelyeket az ötvenszerestől egészen háromszázszoros nagyításig tudtak állítani. A szürkületi időszakban megmutatták a Hold sarlóját, majd a teljes sötétségben a Jupiter és a Szaturnusz bolygókat, amelyek fényes „csillagként” ragyogtak az égen.
– Három évvel ezelőtt is rendeztünk már hasonló augusztusi csillaglest Pappné Molnár Veronika, a balatonföldvári Bajor Gizi Közösségi Ház vezetője kezdeményezésre, most pedig az országos „Egy hét a csillagok alatt” rendezvénysorozatba kapcsolódtunk be – mondta a likeBalaton.hu-nak Kocsis Antal csillagász, aki a helyszínen mesélt a jelenlévőknek a nyári égbolton látható csillagképekről, a kettős csillagokról és a csillaghalmazokról is.
Sorba álltak az emberek, hogy belepillantsanak a távcsövek nézőkéjébe. De volt, aki hozott saját állványos távcsövet. Persze egy idő után ehhez is odajöttek, nem tudván, hogy ez csak privát szerkezet. A tulaj teljes nyugalommal hagyta, hogy azon is kémleljék az eget az érdeklődők.
Fél tíz körül már szinte egy emberként kiáltottunk fel, amikor megláttuk az első meteort. – Anya, én is kívánhatok valamit?
– kérdezte egy kislány fellelkesülve, amikor meghallotta, hogy ha hullócsillagot látunk, akkor teljesül a kívánságunk.
Mivel a meteorok látszólag a Perseus csillagkép irányából érkeznek, ezért Perseidáknak, Perseus fiainak nevezik őket.
Természetesen nem valódi csillagokat látunk ilyenkor. A Swift-Tuttle üstökös lemorzsolódott maradványai alkotják a meteorrajt, aminek az apró darabkái nagy sebességgel a légkörbe érve, a súrlódás miatt elégnek, közben látványos fénycsóvát húznak.
– Ezek a Swift-Tuttle üstökös darabjai: porszemek, kődarabkák, amelyek keringenek a Nap körül, ahogy a Föld is kering a Nap körül. A két keringési pálya évente egyszer találkozik: augusztusban. Csupán apró porszemeket látunk elégni, amelyek nagyon gyorsak. Egy másodperc alatt 120 km-t tesznek meg. Azért is semmisülnek meg a légkörben. Az emberiség régóta ismeri a Perseidákat, már az időszámításunk előttről is léteznek japán, kínai és koreai feljegyzések róla – mesélte Kocsis Antal, akitől azt is megtudtuk, hogy minél magasabban van a Perseus csillagkép, annál több meteort látunk. Ez pedig éjfél után, hajnalban van. Akkor látszik a legtöbb belőlük. De ezt már nem vártuk meg.
A hullócsillagokat egészen augusztus végéig észlelhetjük.
Nyitókép: Krausz Andrea