Lábnyom alakú füves részek, lebegő szobrok, égre törő bambuszrudak között sétálhatunk Keszthelyen, maszatos kezű és arcú gyerekek színezik a kiállítás kavicsait, így hozva létre új alkotásokat ezen a rendhagyó tárlaton.
A környezetvédelmi nevelés itt összefonódik a turisztikával, hiszen nem csak a helyiek, de a városban nyaralók is érdeklődve járják körbe a szobrokat, készítik el fotóikat a közösségi felületekre ezekről az elgondolkodtató installációkról.
– A kiállítás a természet- és környezetvédelem, valamint a művészet inspiráló találkozása – vezetett körbe bennünket Sáringer-Kenyeres Marcell természetvédelmi mérnök, a város klímakoordinátora.
– A különleges kiállítást a városi klímastratégia megalkotását szolgáló, a lakossági tudatosságot erősítő program részeként rendeztük meg. Azt kértük az alkotóktól, hogy munkáikkal közvetítsék a zöld gondolatot, vagyis a környezetvédelmi információkat, problémákat és a megoldási lehetőségeket minél többféle módon vigyük közelebb az emberekhez.
A képzőművészek csak természetes alapanyagokat használhattak, az elkészült művek tudatosan nem kerültek egy zárt kiállítótérbe, azt szerettük volna, ha az emberek csak úgy belesétálnak a tárlatba.
A feladatunk az, hogy a környezetvédelem fontosságát minél szélesebb körben megismertessük, a művekkel gondolatokat ébresszünk, inspiráljunk.
Ez a rovarhotel a kiállított alkotások közül az én személyes kedvencem. Jó példája annak, hogy a kertünk, nyaralónk udvarában is milyen jól mutatna egy hasonló kis építmény. Ezt továbbgondolva bárki építhet magának saját süngarázst, darázshotelt.
Fontos, hogy otthon is természetes alapanyagot használjunk, bevonjuk a gyerekeket is. Én arra buzdítok mindenkit, hogy telepítsen a saját kertjébe madárodút, rovarhotelt. Komoly félreértés, hogy ezek a darázsgarázsok veszélyesek.
Ha a kert végén egy farakásnál elhelyezzük ezeket, oda nem a méh- és darázskolóniák költöznek be, hanem a magányosan élő, nem agresszív méhek, darazsak foglalják el a különböző ágdarabokat, melyekbe különböző átmérőjű lyukakat fúrtunk.
Fontos, hogy minél több faj költözzön ezekbe, ezért kell a többféle ág és a több méretű odú. Legyen az ágak között fenyő, hárs, akác, tehetünk bele nádat, bambuszt, ami a környezetünkben megtalálható.
Minél több alapanyagot használunk, annál gazdagabb lesz a rovarhotel fajállománya. Az aljában kialakíthatunk süngarázst, a napos oldalon, a rovarhotelen kívül a gyíkoknak is tehetünk ki ágakat, ahol ők sütkérezhetnek, és menedéket találnak a kutyák, macskák elől.
Ha felrakunk rá egy kis tálkát, abba télen és nyáron tudunk madarakat itatni. Fontos, hogy nyáron, a nagy melegben és télen is rendszeresen töltsük a vizüket.
Ha az ember elkezd rovarhotelt építeni, beindul a fantáziája, és nem csak hasznos, de nagyon szép tárgyakat is alkot.
A kiállítás másik nagy kedvence a balatoni koralltelepet vizionáló mű, ami egy álom arról, hogy a XXII. században annyira tiszta lesz a tó, hogy abban korallok is élhetnének.
Nézd meg a kiállításon készített képeinket: