Home office. Ez a fogalom a legtöbb ember számára a pandémia idején vált ismertté, kényszerű munkavégzési formaként. Azonban sokak számára a szabadúszó, freelancer lét önként választott, szabadabb életforma. Többeknek pedig vágya, hogy ne kelljen nap mint nap bejárni a munkahelyre, de ne is az otthon legyen a munkavégzés helyszíne. A kettő közötti átmenetet biztosítják a közösségi irodák.
Ezek azok a helyek, melyek mindenki számára nyitva állnak, több munkaállomással várják a szabadúszókat, s akár néhány órára is bérelhetők. Ilyen közösségi iroda nyílt Vászolyon, mely nem csak munkavégzésre alkalmas hely: tulajdonosa számára fontos a közösségépítés is. Ám mielőtt erről beszélnénk, és felidéznénk, hogyan lett a hajdani tehénistállóból közösségi iroda és közösségi tér, ismerkedjünk meg mindennek megvalósítójával, Antal Csabával.
– Budapest-elhagyóként jöttünk Vászolyra, tíz évvel ezelőtt, azzal a szerencsés helyzettel, hogy én távmunkában tudok dolgozni, egy londoni cég munkatársaként. Éveken át otthon, a hálószobában volt a dolgozósarkom. Távközlési mérnök vagyok, a szakterületem egyébként a telematika, térinformatika – leegyszerűsítve tulajdonképpen autós informatikát jelent.
– Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a vidékkel és éppen ezzel a faluval?
– Vászolyon 25 évvel ezelőtt jártam először, amikor az unokatestvérem itt, az Öreghegyen vett egy nyaralót. Így Vászoly nem volt ismeretlen számunkra. Aztán amikor megszületett az a családi döntés, hogy elköltözünk Budapestről és vidékre megyünk, akkor azonnal Vászolyon kezdtük keresni az új otthonunkat.
Személyes tapasztalatok hívták életre a közösségi irodát – mesélte Antal Csaba
Az ezután elkészült, építészeti szempontból is érdekes otthonról itt olvashatsz
A megoldás: félúton a családi nyüzsgés és a szótlan magány között
– Amikor ideköltöztetek, az volt az elképzelés, hogy itt is otthon dolgozol, vagy keresni kezdtél egy másik helyet? Innen ered a közösségi iroda, közösségi tér létrehozásának ötlete?
– A home office volt az én mindennapi életem, a maga minden előnyével és árnyoldalával. Az nagyszerűen hangzik, hogy home office, de nem mindig az. Sokáig mindenki azt gondolta, hogy az ember koktéllal a kezében üldögél a teraszon, de nem erről van szó. Mostanra már az egész világ megtudta, hogy mi ez. Kényelmes otthon dolgozni, de nem mindig tud az ember a munkára fókuszálni. Van két gyermek a családban: a kicsi hazajön az óvodából, a nagy az iskolából, edzés, programok vannak, jönnek, mennek. Úgyhogy az én saját igényem volt, hogy szerettem volna egy irodát találni.
Megnéztem rengeteg helyet a környéken, de nem találtam megfelelőt. Végül odáig jutottam, hogy Veszprémben béreltem egy irodát. A nagyfiam oda járt gimnáziumba: reggel elvittem iskolába, elmentem az irodába dolgozni, aztán délután együtt jöttünk haza. De ez nagyon sivár dolog volt: egyedül beülni a négy fal közé, egész nap senkihez nem szóltam. A másik pedig, ami e felé a projekt felé lendített bennünket, az az, hogy az én szakmai ismertségi körömből viszonylag sokan jöttek erre a környékre dolgozni, egy-egy fejlesztési maratonra.
A feleségem vendégházakat üzemeltet a faluban és a szomszéd faluban. Aztán egy régi szakmai ismeretség – amely már baráti kör – eljött ide a feleségem által üzemeltetett vászolyi vendégházba: egy applikáció fejlesztésének a koncepcióját itt dolgozták ki. A fejlesztők régi kollégáim, így átjártam hozzájuk beszélgetni, vacsorázni. Egy családi házat béreltek, de ez nem alkalmas az ilyen munkára, hiszen nem erre van kitalálva, hanem lakhatásra. Nem lehet külön elvonulni egy tárgyalóba, nincsen lehetőség projektoros kivetítésre.
Ezek miatt pattant ki a fejemből, hogy kellene egy olyan hely, ami kifejezetten erre a célra épül. Ekkortájt vált eladóvá ez hajdani tehénistálló a falu szélén. Azzal a kifejezett szándékkal vettük meg az épületet, hogy egy olyan teret alakítsunk ki benne, amely munkavégzésre alkalmas. A coworking lehetőség mellett szálláslehetőség biztosítását is fontosnak tartottuk – idézte fel Antal Csaba. (A coworking egy modern életforma: olyan irodát bérelhet az ember, ahol rajta kívül mások is dolgoznak).
Tehénistállóból – közösségi iroda és közösségi tért
Azóta megvalósult a terv, hiszen az egykori istállóból kialakított közösségi irodában beszélgettünk a hely megálmodójával. Az épület megvásárlásától az idei nyári nyitásig két év telt el. Az épület újjászületett: az egykori omladozó festésű falak ma már egy modern kialakítású, többféle helyszínes, sok munkaállomásos közösségi teret rejtenek.
Van itt kisebb, néhány férőhelyes és közel húsz fős tárgyaló, közösségi irodahelyek, videós konferenciákhoz való zárt helyiségek, kis konyharész, s a kinti teraszon pedig pihenésre alkalmas terek. A coworking iroda mellett pedig szálláshelyek is épültek.
A régmúltat fotók is őrzik: a közösségi iroda falain több fényképen is megnézhetjük, milyen volt az épület pár évvel ezelőtt.
– Két nevet mindenképpen szeretnék említeni. Füzi Anita a coworking-ról írta a doktoriját. Véletlenek sorozata folytán kerültem vele kapcsolatba. Ő segített a koncepció véglegesítésében. Megneveztük a potenciális felhasználói köröket: a környék állandó lakói és az itt nyaralók jöhetnek ide dolgozni, s cégeket is várunk ide, illetve olyan távmunkában dolgozókat, akik helyfüggetlenek. Anita piackutatást is végzett, s a munkája eredményeként megszülettek azok a terek, amelyekre szükség lehet.
Ezzel a koncepcióval fordultam az építészhez, akivel korábbi munkám során már dolgoztam együtt, ő Kovács D. Barna. Ő tervezte a dörgicsei vendégházat, amely az Év Háza, valamint az Év Balatoni Lakóháza díjakat nyerte el 2018-ban.
Ő az Anita által kidolgozott koncepció alapján kezdett dolgozni. Anita nem azt mondta, hogy ennyi és ennyi méteres Skype-fülkére van szüksége, hanem megfogalmaztuk a használati igényeket és szokásokat. Barnának az épület adottságait mindenképpen figyelembe kellett vennie, hiszen a méretéhez nem nyúlhatott hozzá: az építési hatóság nem engedélyezett bővítést. Így a meglévő alapterületből gazdálkodtunk, és itt voltak az oszlopok, betongerendák is. Az is hangsúlyos volt, hogy legyen egy közösségi konyha, melyet mindenki használni tud. Azt tudjuk minden házibuliból, hogy a konyha a találkozás központi helye.
Szerettünk volna egy nagy, fedett teraszt is, ha már itt vagyunk a Balaton-felvidéken, élvezzük a természetet. Ide is ki lehet ülni beszélgetni, dolgozni. Néhány hete pedig elkészült egy kültéri kemence is, hogy együtt tudjunk sütni. Az első vendégek idén május végén érkeztek: volt munkatársaim egy csapatépítő tréningre érkeztek.
– Beszéljünk még egy kicsit erről az életformáról. Azt említetted, hogy aki nem így él, az sokszor azt gondolja, hogy ez mennyire jó. Te, aki régóta így dolgozol, hogyan látod, hogyan éled meg? Mik az előnyei és a hátrányai a távmunkának, a coworking létnek?
– A távmunka lehetőséget ad arra, hogy az ember helyfüggetlenül tudjon élni. A mi helyfüggetlenségünk azt jelenti, hogy itt, Magyarországon ott élünk, ahol a gyerekeink iskolába járnak. Családos ember vagyok, tehát azért annyira nem mozgok szabadon, mint egy olyan fiatal, akinek nincs gyereke, így nincs az ő iskolájukhoz kötve. Azért a helyfüggetlenség – akár viszonylagosan is – nagy előnye a távmunkának. Az is előny, hogy én osztom be az időmet. Miután egy munkaadó vagy egy szerződéses partner megbízik annyira a munkavállalójában vagy a beszállítójában, hogy nem a munkaórákat számolja, hanem a teljesítményt. Így ez lehetőséget ad arra, hogy magam gazdálkodjak az idővel.. Ha egy klasszikus, irodába való bejárással kéne összehasonlítani, azért ma már Budapesten is jellemző akár 40-50 perces munkába járással. Azért az luxus dolog, hogy reggeli után leül dolgozni, és nem ül egy órát a dugóban. A hátránya az, hogy nagyon nagy önuralom kell ahhoz, hogy szétválassza az ember a munkát a magánéletétől.
– És nem pusztán egy közösségi iroda a Portus Home, hanem közösségi tér is, hiszen nem csak abból áll a működés, hogy kiadjátok a munkaállomásokat. Rendszeresek az olyan programok, melyek az itt élő, szabadúszó közösség összekovácsolását szolgálják, s az ide érkezőket is igyekeztek megismertetni velük, illetve egymással. Ezt miért tartjátok fontosnak?
– Az, hogy mi a felhasználóinkat hogyan szólítjuk meg, az nem abban merül ki, hogy kínálunk szélessávú internetet vagy tárgyalót. Közösséget akarunk építeni és interakciót kialakítani azok között az emberek között, akik itt vannak. Szeretnénk, ha beszélgetnének is egymással. Ezért vannak közösségi ebédek, pizzasütés a kemencében, kerékpártúrák és szakmai workshopok. Mindegyiknek az a célja, hogy közelebb kerüljenek, kapcsolódjanak az emberek egymáshoz, mert ettől lesz lelke ennek a helynek.
