Minden madarat el kellett pusztítani
– Szó szerint lenullázódtam, nem csak anyagilag, hanem lelkileg is. Az állomány leölése után nem tudtam még a barátaimmal sem beszélni, annyira megviselt az eset – kezdi a szomorú történet felelevenítést Rigó Gábor, a keszthelyi kastély parkjában található Madárpark vezetője.
Kattints ide, és olvasd el, miért kellett elpusztítani a madarakat.
– A madarakat családtagnak tekintettem, sokuknak neve volt, nagyon kötődtem hozzájuk, nagyon keserves napok, hetek állnak mögöttem, nehezen dolgoztam fel az esetet. Az életem munkája omlott össze. Voltak olyan madarak, akik több mint tíz éve nálam voltak, még Kalocsán, a saját udvaromban kezdtem őket nevelni. Topi, a fekete hattyú a kastélyba költözés után, míg párt nem kapott, jött velem a kávézóba is. 2016-ban 22 faj 120 madarával jöttem Keszthelyre, öt év alatt több mint 50 fajom lett, 360 példányos törzsállománnyal. A szaporulatból mindig új példányokat vásároltam, hogy minél színesebb legyen a park, minél több fajt lehessen kézből etetni. Minden madarat el kellett pusztítani….
Utólag könnyű okosnak lenni, de én világéletemben szabad tartásban tartottam a madaraimat, rengeteg récés tenyésztőtársam, ismerősöm, barátom is így tartja őket, nem röpdékben. 24 éve foglalkozok madarakkal, soha nem jártam így, hogy megfertőződött az állomány. Sajnos nem kalkuláltam bele, hogy a Balaton közelsége miatt nagyobb lesz a rizikófaktorom, nagyon drága tanulópénzt fizettem. Most felkészítjük a nagy tavunkat arra, hogy a balatoni vadkacsák ne tudjanak berepülni.
30 madárfajjal nyit újra a park
– Milyen madarakkal nyit újra a park?
– Ugyanolyan madárfajokkal nyitunk, mint amiket korábban is láthattak a látogatók. A fajlista alapján újratelepíthetem a fajokat, nem kell új engedélyeket kérnem. A márciusi nyitásra a korábbi 52 fajból 30-at tudok bemutatni, de fokozatosan töltöm az állományt. Megtörtént a Madárpark és a környékének a teljes fertőtlenítése, letelt a 30 napos hatósági zárlat, elkezdhettük az állomány újratelepítését, feltöltését, de a vásárolt új példányok is csak a karanténidő letelte után kerülnek ki a zárt sátrakból.
Sajnos a madárinfluenza a nemzetközi tenyésztők állományát is megtizedelte, a madaraim nagy részét korábban Hollandiából, Németországból és Belgiumból vásároltam. Most szerencsére nagyon sok felajánlást kaptam hazai tenyésztőktől, van, akitől ivarérett párokat kapok, és majd az őszi szaporulatból adok neki vissza madarakat. A madarakat mindig párban veszem, fontos, hogy a látogatóknak bemutassuk a hím és a tojó közötti különbségeket. Külön öröm, ha ivarérett egy pár, hiszen akkor a szaporulat is bemutatható.
– Hogyan kerülnek ide a madarak?
– Szállításkor szellőzőnyílásokkal ellátott kartondobozokban páronként helyezzük el a madarakat, útközben többször megállunk szellőztetni. Menet közben nincs szükség etetésre, itatásra, a másfél, két órás utazás nem viseli meg őket. A kartondobozban egy esetleges nagyobb fékezésnél, kanyarodásnál sem sérülnek, nem ütődnek fémhez, mint egy ketrecben. A dobozból nem látnak ki, nem vergődnek, nyugodtan utaznak. Amikor megérkezünk, a dobozokból karanténba kerülnek, zárt, fűtött fóliasátorral lefedett kis tavakban vagy száraz területen vannak az állatok.
A pávakert már benépesült
– Milyen madarak vannak már a parkban?
– Már megérkeztek a pávák, a fácánok és a foglyok, ez a több mint 40 madár a pávakerti részünkben lesz bemutatva, ez a lakónegyed már megtelt. Sikerült ivarérett madarakat vásárolni, így ebben az évben már szaporulat is várható. A székesfehérvári állatsimogatóban tudtam venni fekete hattyúkat, ludakat, récéket. Érkeznek a mandarin récék, karolin récék is.
– Sokan érdeklődnek a közösségi oldalakon, hogyan tudnának nektek segíteni.
– Nagyon örülök a tenyésztők támogatásának és a látogatóktól érkező felajánlásoknak is. Ha valaki segíteni szeretne, akkor a Helikon Kastélymúzeum Nonprofit Kft. alapítványának támogatásával tudja ezt megtenni, akár az adójának 1%-os felajánlásával is.
Amíg nem látogatható a Madárpark, nézd meg korábbi videónkat a népes csivitelő madárseregről:
Nyitókép: Mészáros Annarózsa / archív