Kövi Szabolcs interjú advent idején, a vészterhes időkről és arról, hogy mi lehet a béke felé vezető út a lélek számára.
– Közeleg a karácsony és az év vége. Sokan félnek a jövőtől. Hogyan találjuk utat napjaink az útvesztőben?
– Nekem sokat segített, hogy leírtam a történetemet egy fikciós regény formájában. A történet arról szól, hogy hogyan lehet begyógyítani a családi idővonalon esett lelki sebeket. Amit leírunk, valóra válik.
Mindenkinek javaslom, hogy írja le a történetét olyan befejezéssel, amelyet mindig is szeretett volna. Ettől meggyógyul a lélek.
Az ünnepeknek nem ártanak a vészterhes idők, ilyenkor az emberek jobban összekapaszkodnak, megbecsülik az együttlétet. A múlandóság tudata elmélyíti az érzéseket. Az ünnepeknek a fásultság árt, az áruházak csillogó árudömpingje. Jobb, ha a tárgyak felől az emberek a valódi érzések felé fordulnak.
Fotó: Kövi Szabolcs hivatalos
– Covid, energia- és élelmiszerválság, háború. Mit tapasztalsz az embereken?
– Sokan próbálnak tudomást sem venni a külvilágról. Talán azért jönnek el a koncertemre és hallgatják az albumaimat is, hogy kiszakítsa őket mindebből. Én is átéltem hasonlót gyermekkoromban. Akkor az atomháborútól rettegtünk, most pedig új rémségek következnek. Fél évszázad távlatából világosan látszik, hogy mindig voltak és lesznek ilyen válságok.
Az örök dolgokat és a lelki békét kell keresni.
– Téged hogyan érintenek napjaink nehézségei? Mibe kapaszkodsz?
– Az írás megnyugtat. Gyermekkoromban író szerettem volna lenni, de a zene miatt el kellett engednem az elképzelésemet. Negyvennégy évesen döntöttem, hogy most vagy soha. Egy másik világba kerülök, ahol kijavíthatom mindazt, ami itt hiányos, hibás, tökéletlen.
Fotó: Kövi Szabolcs hivatalos
– Mit gondolsz a lelki jólét és a testi egészség kapcsolatáról? Hogyan tartod karban magad fizikálisan?
– Fiatalon fitt voltam, aztán beszippantott a munka, a napi tíz-tizennégy óra ücsörgés megtette a hatását. Elhíztam és komoly derékproblémáim lettek. 2020-ban két hónapig bottal jártam, akkor kemény elhatározásra jutottam. Harminchárom éve vegetáriánus vagyok, de vegán életmódra váltottam, mert a nyers étel a legjobb fegyver a gyulladással szemben. Elkezdtem tornázni is. Huszonnégy kiló mínusszal most annyi a súlyom, mint a gimiben, és sokkal is fittebb vagyok. A derekam miatt most egy álló pozíciós biciklivel (halfbike) rovom az utakat, de a cél az, hogy újra tudjak futni. Hiszek abban, hogy ez lehetséges.
– Milyen módszert javasolsz, amely könnyen beépíthető a hétköznapokba és megkönnyebbülést hoz?
– Az én receptem egyszerű. Istent kell keresni. Az Istenhez vezető út a lelkünkben van, de zaklatott lélekkel ez nem megy. Vannak olyan egyszerű dolgok, amelyek visszavezetnek, például a természet szépsége. A Balaton víztükre előtt álldogálni igazi lelki felüdülés.
A természetben járni, sétálni, helyrerázza a kizökkent elmét. Az ajtó azonban zárva marad, amíg az ember dühös, fél, haragszik. Meg kell szabadulni ezektől az érzésektől.
Fotó: Kövi Szabolcs hivatalos
– A hangágyas projektednek milyen hatása van?
– Ez egy terápiás hangszer, rá lehet feküdni, az oldalába épített húrok rezgése jótékony erővel járja át a hallgató testét.
– Milyen lesz a karácsonyod, hogy néz ki nálad az ünnepvárás?
– Rengeteg a teendő és koncerteket is tartok a két ünnep között, valamint újévkor is. Van egy jógás mondás: jobb futni, mint állni, jobb állni, mint ülni, jobb ülni, mint feküdni. A teljes leállást nem szeretem, jöjjenek inkább a családtagok, barátok, amikor csak lehet.
– Mi az üzeneted útravalóul?
– Egy saját versem részletét mondanám: Százezer csillag lesz tanúd, hogy néha szebb a hosszabbik út. És persze azt, ami a mottóm is egyben, Weöres Sándor sorai:
Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra.
:
Nyitókép: Kövi Szabolcs hivatalos
