Folyamatosan alakítgatnak valamit. Nem tudom, most éppen mi van soron, én már évek óta nem jártam odafent — legyint az épületegyüttes alatt húzódó, vendéglátóhelyekkel és különféle boltokkal zsúfolt Kossuth Lajos utca egyik üzletének eladója.
Fotó: Havran Zoltán/MTI
Tovább ballagva, elérve a Mádl Ferenc térrel szemközt induló Apátsági lépcsőt nyomban szembeötlik az első változás, amelyről az idézett megszólaló ezek szerint még nem értesült: a feljárat alsó vége kiegészült egy, a feljáróra merőleges lezáró elemmel.
— Erre közlekedésbiztonsági okokból volt szükség. A Kossuth Lajos utca Tihany egyik legforgalmasabbja, óriási az átmenő autóforgalom, a lépcső felé tartók, illetve az onnan leérkezők tömegesen kelnek át rajta, életveszélyes szituációk is előadódtak. Ezzel a lezáró elemmel azonban lassításra késztetjük a lefelé igyekvőket, és fizikailag is elválasztjuk egymástól a lépcsőt és az utcát — ad magyarázatot Herczeg Ágnes tájépítész, a szóban forgó helyszínek új arculatát az önkormányzattal és a bencésekkel együtt megálmodó budapesti Pagony Táj- és Kertépítész Iroda vezető tervezője.
Számok a grádicson
A lépcső aljától bal kézre — egy díszkút felett — jókora kőlap vonja magára a tekintetet, melyen Garay János Rege a tihanyi visszhangról című költeménye olvasható, a maga teljes — nyolcvannyolc soros — terjedelmében.
— A koncepció kidolgozóival együtt arra gondoltunk, hogy teret adunk a félszigetet megörökítő alkotásoknak. Ezzel megalapozzuk az irodalmi hangulatot, mely odafent, a Pünkösdi ligetben teljesedik ki — mondja Herczeg Ágnes.
A felfelé igyekvők csaknem azonnal felfigyelhetnek rá, hogy egyik-másik grádics oldalára évszámok vannak vésve, a hozzájuk tartozó események rövid megnevezésével együtt. Az első dátum 1055, az I. András által kiadott királyi alapítólevél aláírásának éve, az utolsó 2012, amikor is a tihanyi apátság önállóvá vált, azaz függetlenedett a pannonhalmi főapátságtól.
— Szerettük volna csaknem ezeréves történelmünket minél több helyen bemutatni, az idővonal a mi ötletünk volt — mondja Mihályi Jeromos perjel, a helyi bencés közösség vezetője.
Fotó: Penovácz Károly
Az útvesztők jelképei
A lépcsőt megmászva bal kéz felé feltűnik a Pünkösdi liget.
— Az apátságot 1950-ben államosította az akkori hatalom, és Csokonai ligetként kezdték emlegetni a területet, amelyen addig az épületegyüttes kertje terült el. Ez az elnevezés meglehetősen önkényes volt, hiszen Csokonai Vitéz Mihálynak — azontúl, hogy írt egy, a tihanyi ekhóhoz címzett verset, amely amúgy nem Tihanyról szól – vajmi kevés köze volt a településhez. Ezért úgy gondoltuk, hogy a liget külsejének átalakításával — mellyel párhuzamosan új funkciót is kapott, hiszen lingvisztikai tanösvény költözött bele — a nevét is megváltoztatjuk, Pünkösdi ligetre.
A koncepciót elődöm, a magyar–orosz tanári végzettségű Korzenszky Richárd atya dolgozta ki — mondja Jeromos atya.
Korzenszky Richárd atya, a korábbi perjel
Fotó: Tátrai Zoltán
A liget bejáratát két egymás mellé állított kőtábla jelzi, rajtuk az elgondolás lényegére rávilágító újszövetségi idézetekkel és egyéb feliratokkal.
— A pünkösd a Szentlélek kiáradásának, egyben a nyelvek csodájának ünnepe, amikor valamennyi jelen lévő a maga anyanyelvén értesült Isten tetteiről. Vagyis: a szónak közösségteremtő ereje van. Ezért szerettük volna, hogy a ligetet bejárók felfedezhessék a saját nyelvük szépségeit, továbbá képet kaphassanak arról, hogy a szomszédos országokban élő alkotók hogyan gondolkodnak a maguk anyanyelvéről — tájékoztat a perjel.
Az örökzöld tiszafák közé állított táblaköveken így magyar alkotóktól származó, valamint a világirodalom jeles személyiségei által más nyelveken papírra vetett gondolatok, idézetek olvashatók. Például: „Nekünk egyetlen hazánk van, ez a magyar nyelv” (Kányádi Sándor). Vagy: „Ha a gondolkodás elrontja a nyelvet, a nyelv megronthatja a gondolkodást” (George Orwell). A kőtáblákat elválasztó örökzöld növények ugyanakkor labirintussá formálják a díszkertet, így a látogató nemcsak fizikai távolságot járhat be, hanem ezzel egyidejűleg szellemit is.
— Valamennyi labirintus alapvetően szakrális tér. Aki a közepére ér, az teljesítette a felső — vagyis isteni — világhoz való kapcsolódás feltételeit — mondja Herczeg Ágnes.
A Pünkösdi liget szívében ezért egy ültetett fa — az életfa — szomszédságában két felirat nélküli, geometrikus tömb várja az érkezőt: egy tökéletes gömb, valamint egy csonka kocka. Eredetijeik Albrecht Dürer Melankólia című, 1514-ben készült metszetén láthatók.
— A kutatók többféleképpen értelmezik az alkotás szimbolikáját, mi úgy véljük, hogy a mester az ember és az univerzum egységét akarta ábrázolni e két alakzattal — említi a vezető tervező.
Belépünk a labirintusba, s megindulunk a közepe felé. Közben franciául csevegő biciklisták érkeznek a sétány felől, hogy kerékpárjaikat letámasztva az örökzöldek felé induljanak. Aztán cserkészcsapat tűnik fel odakint, hogy egy vallásos dalra menetelve, élénk tempóban tova is masírozzon. A tiszafák által körülzárt térben egy édesanya fejből tovább citálja az egyik kőtáblára vésett Radnóti-idézetet, majd a fiához fordul: — Ezért jó, ha sok verset tudsz kívülről. Látod, gond nélkül tudtam folytatni.
Egy, lábait a kocka tetején megvető, szőke apróság alighanem a labirintus úrnőjének képzeli magát, néhány fordulóval távolabb pedig felhangzik a jól ismert felszólítás — „Aki bújt, aki nem…”–, és egy tizenéves lány keresni kezdi az örökzöldek közé rejtőzött kishúgát, akinek hollétét csak izgatott sikkantásai árulták el a közelben tartózkodóknak…
Bensőségesebb élmények
— Mindez teljességgel rendben van — bólint Herczeg Ágnes. — A labirintusmotívumnak profán tartalmai is vannak. Az európai kastélyok kertjében kialakított útvesztők például a szerelem, a beteljesülés jelképei, az pedig, hogy egy gyerek más szándékkal közelít egy ilyen helyhez, mint egy felnőtt, természetes. Nem kell mindig intellektuálisnak lenni, egy gyerek számára az itt szerzett élmény a fontos, annak minőségétől függően akár évekkel később is felismerheti benne a szellemi tartalmat.
Az újonnan kialakított Pünkösdi liget tehát nemcsak meditációk terepe, rendhagyó irodalomórák helyszíne lehet, de olyan „egyszerű”, hétköznapi programoké is, mint a gyermekeinkkel vagy unokáinkkal tett séta. A lépcső és a liget, valamint a korábban megújult — és a XVI. századi várkapitányról, Pisky Istvánról elnevezett — sétány tökéletesen illeszkedik egymáshoz. Mindez csak úgy lehetséges, hogy mindhárom egy valamennyi tájépítészeti elemre kiterjedő, egységes koncepció része.
— Az épített örökségnek bele kell simulnia a természeti környezetbe. Elemeit tehát igyekeztünk úgy kialakítani, hogy aki bármely pontján leül, rácsodálkozhasson a táj szépségére, és teljesebb, bensőségesebb élménnyel távozhasson — mondja az elgondolás lényegéről Jeromos atya.
A jelenet, melyet távozóban, a sétány apátság felőli végén csípünk el, sajátos módon igazolja a főpap szavait. Egy kisebb csoport egyik — a helyi sajátosságokkal tisztában nem lévő — tagja megjegyzi, hogy szívesen meghallgatná a tihanyi ekhót. Társai sajnálkozva felvilágosítják, hogy a környék beépítése miatt immár nem hallható. (A sétány felújítása óta egyébként ismét hallható a Visszhang-dombról, csak csend kell hozzá.)
IV. Károlyról nevezik el a lépcsőt
— A mintegy 246 millió forintból megvalósított lépcső névadó ünnepségét jövő tavaszra tervezzük. A képviselő-testület döntése alapján IV. Károlyról, az utolsó magyar királyról nevezzük el — mondja Tósoki Imre, Tihany polgármestere, hozzátéve: — A Pünkösdi liget hivatalos átadása szintén jövő tavasszal várható, a lépcső névadó ünnepségével egy időben. A liget felújítására mintegy négyszázmillió forint támogatási pénzt költöttünk.
Fotó: Krausz Andrea/likeBalaton.hu
A most megvalósított fejlesztés a 2010-ben elindított Tihanyi Legenda program eleme.
E beruházásoknak is köszönhetően egyre nagyobb az esélye, hogy Tihany a világörökségi várományos helyszín státuszból eggyel előrébb lépjen.
