A 71 éves Németh József 1970 óta Győrben él, de erősen kötődik a Bakonyhoz és szülőfalujához, Bakonypéterdhez. A korábban a Richardsban, a Gardéniában is dolgozó egykori textiltechnikus már nyugdíjas, szabadidejében Bakonypéterd múltjának lelkes kutatója. Kutatásainak eredményét közzéteszi. Legújabb bejegyzése báró Wesselényi Miklós (1796-1850) bakonypéterdi emlékeiről szól. A pesti árvíz életmentőjének születési évfordulója december 30-án volt.
– Wesselényi báró kora híres sportembere volt, a Balatonban rendszeresen úszott – tárja fel a történetet Németh József. – Részletes naplófeljegyzéseket vezetett életéről, ezek között 1835-ös, 1836-os és 1837-es úszásairól is beszámolt. Balatonfüredről Pozsonyba, Győrbe jövet-menet a péterdi postafogadóban aludt. Többször járt Bakonypéterden, a településen ma is álló Schwarcz-házban szállt meg.
Wesselényi utazásainak nyomai megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött leveleken, ezek mikrofilmen is olvashatók. 1835. augusztus 14., pénteken ezt írta: „Péterd felé, hajnalban Cseszneken felmentem a szép régi vár omladékaihoz. A Bakony vidék gyönyörű.” Augusztus 23-án például ez a bejegyzés szerepel: „Cseszneken bajom volt új szekerem tengelyével, melyet elfelejtvén jágerem tegnap megkenetni, meghibázott ’s a kerék megakadt. Nagy bajjal megigazítván Péterdre mentem ebédre ’s éjjel nagy híves szélbe Pozsonyba érkeztem.”
Mint olvasónk említette, Wesselényi közismerten imádta a női nemet, így a péterdi parasztlányok szerelmét is minden bizonnyal előszeretettel kereste. Említsük meg a nagy nőcsábász személyiségének másik oldalát: elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság alól, saját költségén taníttatta őket, tanfolyamokat tartott nekik a modern földművelésről, állattenyésztésről. Az országgyűlési főrendiház vezére, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteleti tagja, az 1838-as pesti ár „árvízi hajósa”. Az 1838. március 13. és 18. közötti áradás során Wesselényi óriási részt vállalt a lakosság mentésében. A pusztítás után mintegy 50–60 ezer ember vált hajléktalanná, 22 ezren mindenüket elveszítették.
A Győr és a Balaton közötti útvonalon fekvő fogadó fontos állomás volt, ahol az utazók megszállhattak, lovakat válthattak. A pannonhalmi apátság kocsmája volt, mára elbontották, a telket kettéosztották és ott épült fel két új ház. Ezeket a házakat ismerjük ma úgy, hogy Schwarcz- és Polcsák-ház. Németh József gyerekként sokat játszott ott, úgy tudja, a pince még eredeti. Emléktábla nem jelzi Wesselényi jelenlétét.
– Nagyon szeretem a falut, ott más a levegő. Hacsak tehetem, visszajárok. Úgy érzem, tartozom annyival, hogy a régi fényképeket, dokumentumokat megkeresem – jegyezte meg az amatőr kutató.
Forrás: kisalfold.hu
Nyitókép: Németh József lelkesen gyűjti Bakonypéterd emlékeit, néha kincsekre lel Fotó: Rákóczy Ádám Kisalföld
