| Veres Zoltán pilóta és műrepülő, aki kedvtelésből olykor kattint is repülés közben – megörvendeztetve ezzel mindannyiunkat, hiszen bámulatos felvételeket tesz közzé többek között a Balatonról is – varázslatos és ritkán látható magasságokból szemlélve világunkat. Hogyan kezd valaki repülés közben, pilótaként fotózni és milyen izgalmas élményei vannak négyezer méter magasságban a Balaton felett? Mit gondol a felhők feletti, a földi világról és arról a csodálatos adományáról amelyet természetnek hívunk?
Erről is beszélgettünk Veres Zoltán műrepülővel, aki a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér pilótája is. |
Fotó: Veres Zoltán hivatalos
– Hogyan telik a műrepülő-pilóta napja?
– Számomra a műrepülés mindig hobbi volt, illetve technikai sportként volt jelen az életemben. Főállásban először pilótaoktatóként, majd az utóbbi harminc évben utasszállító-pilótaként dolgoztam. De azt hiszem, mindkettőt nevezhetjük szerelemnek. Így mind a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, mind a kis sportrepülőtereken otthon érzem magam. Az utasszállítás és a műrepülés a célját tekintve ellentéte egymásnak, mégis tökéletesen kiegészítik egymást az életemben.
– Milyen indíttatásból kezdtél el fotózni?
– Túlzás fotózásnak nevezni, amit csinálok. (mosolyog) Amikor annyira sokat repül az ember, mint én – eddig mintegy huszonháromezer órát töltöttem a levegőben és ez összesen több, mint két és fél esztendő – sok csodálatos dolgot lát, amelyet szeretne megörökíteni.
Fotó: Veres Zoltán hivatalos
– Tanultál fényképezni vagy autodidakta módon fotózol?
– Legtöbbször nincs nálam fényképezőgép, bár van egy Mark I-es Canon gépem, de az nem férne bele a pilótatáskába. Ezeket a képeket jó minőségű telefonnal készítem és nem tanultam sehol a technikát. Bár a fotó nem adja vissza tökéletesen azt a látványt, amelyben a levegőben részem van, de valamelyest megőrzi azt. Máskor pedig olyan részletek – akár egy fénysugár, egy reflexió – jelennek meg a fotón, hogy egészen meglepődöm: élőben azt nem is láttam.
– Ki vezeti a gépet, amikor fotózol?
– Ha utasszállító géppel, nagyobb magasságban repülünk, a robotpilóta vezeti a repülőgépet, s rám csak a felügyelet marad. Alacsony magasságban pedig csak akkor van alkalmam fotózni, ha nem aktív pilótaként, hanem települő személyzetként, vagy ellenőrző pilótaként a középső ülésen ülök. A sportrepülőgépben pedig sokszor a GoPro kamera felvételéből tudok egy-egy jó képet rögzíteni. De néha kabinból is fotózom.
– Mire gondolsz, amikor a Balatonnál töltöd az időd, és felnézel? Hogy nem is olyan rég még ott repültél fenn?
– Egészen más a földi perspektíva, mint amit a levegőből látok. Talán picit zavaró is, hogy a földről nem lehet annyi mindent látni, s néha tájékozódni is nehezebb.
Fotó: Veres Zoltán hivatalos
– Ha valamit izgalmasnak találsz a levegőből szemlélve, megnézed a földről is?
– Gyakran az történik, hogy meglátok valami nagyon érdekeset a levegőből, aztán elmegyek és megnézem turistaként, a lenti világból is.
– Volt ilyen a Balatonnál is?
– Sokszor. Utasszállító gépből inkább a nagy egész tárul a szemem elé, amely mindig más. De amikor a sportgépemmel végig repülöm például az északi partot, olyan részleteket is megcsodálhatok, amelyeket a nagy gépből nem láthatok kellő részletességgel a nagyobb magasság miatt.
– Milyen a Balaton domborzata és színe a felhők közül szemlélve?
– Izgalmas, hogy megfigyelhetem a domborzat változását és a színeket is. Kifejezetten szeretem, amikor változékony az időjárás – például a vihar előtti színek – és aztán amikor véget ér a vihar és kisüt a nap: utánozhatatlan az a színvilág a Balatonnál.
Fotó: Veres Zoltán hivatalos
– Okozott már veszélyes helyzetet az időjárás? Például egy vihar a Balaton felett.
– Gyakran alakulnak ki zivatarok, amelyeket a pilóta kikerül. De megcsodálhattam már a Balatont olyankor is, amikor volt felette egy hatalmas – körülbelül tíz kilométer kiterjedésű – zivatarcella, amely felkorbácsolta a vizét. Ilyenkor az esőfüggöny, valamint a beszűrődő fények csodálatosra színezik a tavat, a világos zöld és a mélykék teljes tartományában.
– A tavaszi Balatonos fotódnál láttam, hogy négyezer méteres magasságban készült. Mitől függ, hogy a Balaton felett milyen magasan repülsz?
– Az utasszállító gépek számára – ha Ferihegy a fel-vagy leszálló reptér – ez már a süllyedés, vagy az emelkedés szakasza, így alapvetően a légiirányítás szabja meg azt az engedélyezett magasságot, amelyre emelkedhetünk, vagy süllyedhetünk.
– A földi és a légi – két gyökeresen eltérő perspektíva, és te mindkettőt megélheted. Átformálja ez az élethez való hozzáállásodat?
– Mindenképpen. Szerencsésnek érzem magam, hogy mindkettőt megélhetem. Bá azt hinné az ember, idővel természetessé válik a látvány, ez közel sem így van. Mindig új és izgalmas. A levegőből intenzívebben érzékelem a természet hihetetlen erejét is, amelyhez képest mi csak apró porszemek vagyunk.
– Hogyan jellemeznéd a Balatont?
– A Jóisten és a természet hatalmas adománya, Magyarország ékköve. A tudat is csodálatos, hogy van nekünk.
:
Nyitókép: Veres Zoltán hivatalos
