A műsorvezetői négyes, Rátonyi Kriszta, Fodor Imre, Somossy Barbara és Forró Bence varázslatos pillanatokat és lenyűgöző történeteket hoz neked. Somossy Barbara, a népszerű televíziós személyiség és filmszakember, már alig várja, hogy belevethesse magát ebbe az új kalandba. A műsorvezető különleges lehetőségnek tartja, hogy a Duna képernyőseként Révfülöpről köszöntheti egész nyáron a televíziónézőket, immáron negyedik éve.
– Közel húsz éve van a szüleimnek háza Dörgicsén, jó pár éve ott is élnek már életvitelszerűen. Az a hely a családunk origója, számomra pedig a világ közepe. Az a nyugalom és szeretet, ami körüljárja a házunkat, semmihez sem fogható. Ott gyűlik össze a családunk, nemrég született meg a kis unokahúgom… Dörgicse Révfülöptől néhány falura van. Műsor után gyakran hazamegyek ebédelni, és néha ott is alszom, de általában igyekszem a stábbal maradni. Szeretek együtt dobogni a kollégákkal, mint egy szív – mondta csillogó szemekkel Barbara, aki rajong a Balatonért, akárcsak a hivatásáért.
Fotó: Ladóczki Balázs – Origo
– A mai napig emlékszem arra, amikor gyerekkoromban először megpillantottam a Balatont. Olyan volt, mint a tenger, monumentális, még a levegő illata is más ott. Szeretek hosszabb interjúkat készíteni, és erre ebben a műsorban van is lehetőség. Megismerhetek művészeket, de hétköznapi embereket is. Rengeteg embermese van ebben a műsorban, és különböző szakmákat, vagy akár sportágakat próbálhatunk ki. Szeretek bevállalni dolgokat, imádom az adrenalint, de csodálatos élmény eldugott műhelyekben, borászatokban is forgatni. Minden évben egy új arcát fedezzük fel a Balatonnak, amit nem feltétlenül ismertünk korábban… Az első élő adásnál nagyon izgultam, hihetetlen, hogy ennek már négy éve. Azóta pedig egy igazi családdá állt össze a stáb is, ez egy nagyon megnyugtató, biztonságot nyújtó érzés. Olyan, mintha elindulnánk egy nagy, nyári vakációra együtt, amihez örömmel csatlakoznak a vendégek is – mesélte boldogan a gyönyörű televíziós, aki nemcsak képernyősként, de a háttérben is dolgozik.
Fotó: Ladóczki Balázs – Origo
– Ebben a szakmában is nagyon fontos a legaljáról kezdeni, én ebben hiszek, minden befektetett munka egy idő után megtérül. Korábban versenyszerűen sportoltam, de ez mára már csak hobbi. A versenyzés a teniszpályán blokkolt, a hivatásomban azonban jót hoz ki belőlem az adrenalin. Édesapám világkupa győztes, Európa-bajnok vízilabdázó, anyukám 25-szörös magyar bajnok ritmikus sportgimnasztikázó. Egy percig nem volt kérdés, hogy a testvéremmel napirendi pont kell legyen életünkben a sport. Semmit sem erőltettek, csak szerették volna, ha sportolunk. Ott tanultam meg győzni, de veszíteni is, ami legalább olyan fontos, hogy emelt fővel tudjon az ember belátni dolgokat, és küzdeni tovább, illetve csapatban dolgozni, alázattal kitartani. Nem akartam felülkerekedni soha senkin, hanem együtt szerettem volna sikert elérni, és most azt érzem, hogy a munkámban ez történik. 2016 óta dolgozom az MTVA-nál: az M5 kulturális csatornánál kezdtem, majd folytattam az M2 Petőfi TV-nél, és most a Dunánál vagyok. Nagyon sok élő műsort vezettem, napindítót vagy akár esti műsort. Dolgoztam többek között a Nemzeti Vágtán, a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon és a Debreceni Virágkarneválon is, de a Jónak lenni jó! adománygyűjtő műsorból is mindig kiveszem a részem, kötelességemnek érzem a jótékonykodást – mesélte a műsorvezető, aki június 11-én a Magyarország Szépe: Miss World Hungary döntőt fogja vezetni élőben Csitári Gergellyel együtt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
– Izgalmas kihívás lesz élő showt vezetni, sok mindent csináltam már, ehhez hasonlót azonban még nem. Ezúton is köszönöm a bizalmat a vezetőségnek, ez egy bakancslistás dolog volt az életemben, hogy egy ilyen volumenű szórakoztató műsorban is megmutathassam, mit tudok. Nagyon várom, mert vallom, hogy a szépség önmagában nem ér semmit, az emberi történetek, a karakterek érdekelnek. Arra vagyok kíváncsi, milyen út áll a lányok mögött, és milyen céljaik vannak – mondta Barbara, aki maga is volt már döntős ezen a versenyen.
A televíziózáson túl a filmezés is az élete része, egészen kicsiként már tudta, erre született.
– 7 évesen láttam a Gladiátort, akkor azt éreztem, hogy a moziszékből egyszerűen nem tudok felállni.
Ott volt egy olyan pont, hogy tudatosult bennem, egy ilyen csapat része szeretnék majd én is lenni. Akik olyan produkciókon dolgoznak, amik ilyen érzelmeket tudnak kiváltani emberekből, de már előtte is mindig kamerával meg fényképezővel rohangáltam otthon. Egész életemben azt éreztem, hogy vizuálisan tudom átadni azt, ahogy én a szívemmel, lelkemmel látom az életet, a világot. Mindig azt éreztem, hogy van egy életfeladatom. Hiszem, hogy megérezzük, mi az utunk, és ott könnyedebben is nyílnak meg a kapuk, vezet a Jóisten – magyarázta a ma már filmesként is tevékenykedő szakember. Barbara tudatosan építi karrierjét ezen a területen is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Elvégeztem a Színház – és Filmművészeti Egyetem filmrendező mesterképzését, a mesteremnél, Koltai Lajosnál, akinek mindent köszönhetek ezen a téren. A mai napig fogja a kezem, és tudom, hogy nem fogja elengedni, mert ő egy igazi mentor, egy élő legenda. Egy nagy gyerekkori álmom teljesült azzal, hogy bekerültem az ő osztályába, és egyáltalán az intézménybe. Leforgattam két vizsgafilmet. A legutóbbi, a Sose Lesz Vége bejutott a Magyar Mozgókép Fesztivál döntőjébe, legjobb kisjátékfilm kategóriában. Nagyszerű művészekkel dolgozhattam együtt, kinyílt számomra egy új világ. Nagy csapattal dolgozni számomra mindig egy csoda, egy ünnep, hogy a saját történeteimet és vízióimat valósíthatom meg a színészeken keresztül. Amikor a megírt szövegeidből életre kel egy történet, megszületnek a karakterek, akiket aztán a mozivásznon látsz viszont, ennél nagyobb varázslatot nem igazán tudok elképzelni. Nemrég voltam a Cannes-i Filmfesztiválon egy tanulmányi úton, ahol Jane Fonda előadására is beülhettem és szurkolhattam többek között Buda Flóra Annának, aki meg is nyerte az Arany Pálmát a 27 című alkotásáért – mondta Barbara, aki úgy fogalmazott, küzdő típus, és mindig talpra áll. De vajon mégis honnan merít ennyi erőt, energiát?
Fotó: Ladóczki Balázs – Origo
– Valahogy mindig megérzem, hogy melyik az én ösvényem. Koltai Lajos is mindig ezt mondta, az ösvényt kell megtalálni és azon haladni. Ő szokta azt a hasonlatot is mondani, hogy a Malénában Monica Belucci a téren a rosszakaró tekinteteket úgy kapta jobbról-balról, mint a nyilakat, mégis haladt tovább és középen maradt. Ilyen az élet is… És a szeretetben is nagyon hiszek. Harminc éves vagyok, most már én is jó néhány élethelyzeten túl vagyok, de mostanra megtisztult a környezetem, a baráti közegem. Akik mellettem vannak, olyan stabil pontok számomra, hogy az életemet adnám értük. Ezek az emberi kapcsolatok adnak erőt és az is, hogy hiszek abban: igenis győz a jó. Találkozhat bármilyen rosszindulattal vagy irigységgel az ember, akkor is célba ér, ha jó ügyet képvisel. Sok szép dolog talált meg, igyekszem megfelelni és helytállni.
Forrás: origo.hu
