A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. szakemberei sokszor olyan visszajelzéseket kapnak a horgászoktól, hogy a Balatonban még soha nem fogtak kis pontyot, az augusztusban kifogott példányok tele vannak ikrával, és nem is látni pontyot ívni a magyar tengerben.
– Ebből egyesek arra következtetnek, hogy eleve szaporodásképtelen, hibrid pontyokat engedünk a vízbe.
Úgy gondolják, mindezt azért, mert ez egy jó üzlet lenne a halgazdálkodás számára – idézte a konteógyártók elméletét Szári Zsolt.
Nagy művészet lenne ennyi steril halat előállítani
Mint mondta, az igazság ezzel szemben az, hogy
a Balatonba kihelyezett pontyok szaporodó képessége megegyezik az anyaállományéval, és nem függ attól, hogy a kis hal természetes, vagy mesterséges módon kelt ki az ikrából.
(A szaporodását ez nem befolyásolja.) Létezik hormonkezelés, de az a mesterséges szaporítás idején az anyák ivari szinkronizálását szolgálja (a hipofízis-kezelés nem változtatja meg az utód szaporodási tulajdonságait.) „Steril” halakat pedig „nagy művészet” lenne ilyen nagy tömegben előállítani.
Levágott berkek, állandó vízszint, ivadékkori táplálékhiány
A vezérigazgató szerint nem újkeletű probléma, hogy nem szaporodik a ponty a Balatonban. Mint mondta, a „fő merénylet” a déli vasút megépítése volt az 1860-as években, amivel „levágták” a berkeket. A Sió-zsilip megépítésével pedig szabályozni kezdték a Balaton vízszintjét. Bár ezek elkerülhetetlen dolgok voltak a tó életében, azok a halfajok mégis megsínylették, amelyeknek a szaporodásához szükség lett volna a déli parti berkekre és az ingadozó vízszintre.
– A ponty lágyszárú növényre ívik, számára a gyékény és a nád csak kényszer-ívóterület. Talán még a csatornákban látni pontyívást.
A legnagyobb probléma az ivadékkori táplálékhiány. Ha van is sikeres pontyívás a Balatonban, azok közül nagyon kevés éri meg a kifejlett kort –
mondta Szári Zsolt, célozva arra, hogy a magyar tenger nagyon tiszta. A kis halak nem találnak táplálékot maguknak. (Míg a a tógazdaságokból bekerült erős példányok számára kiváló táplálékforrást jelent a vándorkagyló.)
1925-ben egyébként Hankó Béla a Halászat című lap egyik újságcikkében arról értekezett, hogy a Balaton a természeténél fogva rossz „pontyos víz”. Nem véletlenül hívjuk „keszeges-süllős víznek”. Akkor már tudták, hogy a ponty szaporodása gátolt a Balatonban, és megmutatták azt az utat, ami mentén az utóbbi 50 évben a balatoni halgazdálkodás próbálja a tó pontyosítását egy olyan szintre hozni, hogy az mind a (korábbi) halászatot, mind a jelenlegi horgászati igényeket ki tudja elégíteni.
Ez egy borzasztó konteó
– Borzasztó konteó, hogy szaporodásképtelen pontyokat telepítünk a Balatonba. Az üzleti érdekünk is mást diktál, ugyanis a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. saját termelésből népesít. Nem vásárol pontyot, és amennyiben megfelelő lenne a Balatonban való szaporodása, az előnyükre válna. A telepítés során „megspórolt” halat ugyanis a szabadpiacon lehetne értékesíteni – emelte ki a vezérigazgató.
A BHNPZRT 1000 hektárnyi halastóval rendelkezik, ahol megtermelik a tóba telepítendő 300 tonna pontyot. 5 éve pedig csak kifelé megy a ponty. Egészségügyi okokból csak a saját tórendszerből származó, megbízható minőségű pontyot telepítenek a magyar tengerbe.
A többi összeesküvés-elméletről pedig itt láthatod az előadást.
Nyitókép: Illusztráció/Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.