– A világban zajló háborúk kapcsán Ferenc pápa a 2023. november 12-i beszédében azt mondta, hogy a háború semmire sem lehet megoldás.
– Megrendülten állunk mi szerzetesek is a világ eseményeit szemlélve. Már az elmúlt években is azt tapasztaltuk, mintha a világ a feje tetejére állna. Új, eddig nem ismert kihívásokkal nézünk szembe és időről-időre visszatér hozzánk az ember legmélyebb gonoszságából fakadó ellenségeskedés, amit háborúnak nevezünk. A pandémia alatt megtapasztaltuk, hogy a bizonytalanság, az egészség elvesztése, az emberi élet kiszolgáltatottsága mennyire szorongató valóság tud lenni a mi személyes életünkben is.
Megéltük a szeretteink és ismerőseink szenvedését és elvesztését. A világjárvány ideje alatt sokan megkérdezték tőlem, hogy ugye tanulunk belőle és meg fogunk változni. Pesszimista voltam ezen a téren, már akkor is.
Most pedig, két év távlatából azt látjuk, hogy az élet és az egészség védelme, a kapcsolatok megbecsülése, a másik ember iránt érzett felelősség terén talán ugyanott ott tartunk, mint azelőtt. Fontos lenne saját magunknak feltenni a kérdést, hogy változtattam-e valamin?
A Balaton a Tihanyi Bencés Apátságból
Fotó: Dr. Korzenszky Richárd atya
– Hogyan lehetséges az, hogy 2023-ban több háború is zajlik a Földön, ismét a felütötte a fejét pandémia és nem látjuk, hogy hol van a béke?
– A háborúkat és a terrorizmust szemlélve azt az alapvető igazságot kell kiemelnünk, hogy minden emberi élet szent és megismételhetetlen, mert Isten teremtette. Életet kioltani bűn. Első hallásra talán erősnek és igazságtalannak tűnő kijelentés ez, mert szeretnénk egyszerű igazságokra levezetni mindazt, ami történik.
Pilátus cinikus szavai csengenek a fülembe, amikor Jézussal beszél az elítélése napján: „Mi az igazság?” Ha az alapvető igazságokat megkérdőjelezzük, akkor az egész társadalom, de talán az egyéni életünk is káoszba és tragédiába torkollik. „Ne ölj! Ne lopj! Amit nem akarsz magadnak, te se tedd másnak!” Milyen ismerős parancsok. Ha ezeket nem tartjuk be, akkor egy haraggal, gyűlölettel, elutasítással és kirekesztéssel átitatott társadalmat építünk, amelyben lehetetlen lesz megbocsátani és bocsánatot kérni.
Ebben a világban a legmegrémisztőbb az, hogy mindenki másra mutogat és mások felelősségét firtatja, vagyis mindenki hibás mindenben és mindenki felelős csak önmaga nem.
Tél a tihanyi apátság udvarán
Fotó: Dr. Korzenszky Richárd
– Hová vezet ez Jeromos atya szerint? Milyen érzésekkel a lelkében figyeli az eseményeket?
– Mit tudunk tenni? Lehetetlen feladatnak tűnik jobbá tenni a mai világot. Pedig nem az. Ha én a saját életemben, a saját közösségemben vissza tudok térni a fent említett értékrendhez, amiben nem a gyengeséget és kiszolgáltatottságot látom meg, hanem egy békésebb világ lehetőségét, akkor már sokat tettem hozzá a harag és a félelem kultúrájának legyőzéséhez. Első hallásra nagyon elvontnak tűnhetnek ezek a szavak. Lefordítva a hétköznapi élet nyelvére ez azt jelenti, hogy
nem elmélyítem a saját konfliktusaimat, hanem megoldom, még ha kényelmetlen beszélgetéseket is kell érte lefolytatnom. Azt jelenti, hogy megtanulok bocsánatot kérni, megbocsátani és beismerni a hibáimat.
Ha képesek leszünk az önzés helyett odafordulni a másik emberhez, és megpróbáljuk a párbeszéd által megismerni, hogy miért gondolkozik másképp, mint én, akkor elindulhatunk egy békésebb élet felé, ami nem elutasít és nem megölni akarja a másik személyiségét, hanem egy boldogabb élet reményét mutatja meg mindegyikünk számunkra.
:
Nyitókép: Dr. Korzenszky Richárd atya
