Életre szóló élmény a csúcson
A kihívás, a feladat vonz, ez ad erőt, ez inspirál. Minden fejben dől el, ha az ember nagyon akar valamit, azt eléri, így vélekedik Pribék István tréner. A Balatoni Jegesmedvék alapítója, vezetője nemrég megmászta a Csehországban lévő, 1603 méter magas Snezka csúcsát mínusz 16 fokban, egy szál rövidnadrágban, korábban pedig négy magassági övön áthaladva az 5895 méter magas Kilimandzsárót is.
– Megcsináltam! Brutális mentális és fizikális kihívást jelentett, miután egyhetes felkészülés után 2 óra 23 perc alatt felértem az 1603 méteres csúcsra néhány héttel ezelőtt Csehországban, mindezt félmeztelenül, rövidnadrágban, 900 méteres szintkülönbséggel, 6,5 kilométeres távon, mínusz 16 fokban, mely életem egyik legnagyobb kihívását jelentette – osztotta meg élményeit az extrém élményről Pribék István.
Pribék István az 5895 méter magas Kilimandzsárót is bevette, ami teljesen megváltoztatta az életét
Fotó: veol.hu/a szervezők
Az egyetemet végzett, nyelveket beszélő, korábban Budapesten informatikusként dolgozó fiatalember ma már a sportnak él, edzőként dolgozik, fürdőzik a téli Balatonban, elkötelezett az egészség, a téli Balaton népszerűsítése, valamint a kihalófélben lévő jegesmedvék védelme mellett. Nem véletlenül nevezte el erről a fajról a közösségét. Vallja, hogy a mostani az útja, így boldog.
Amikor pár évvel ezelőtt elutazott Afrikába és megmászta az 5895 méter magas Kilimandzsárót, teljesen megváltoztott az élete. Akkor döntötte el, ezentúl a sporttal, az edzésekkel foglalkozik, melyeket Veszprémben és Székesfehérváron tart.
– Az afrikai túra maga volt az elvonulás, a magány, de kihívásokban is bővelkedett. A Kilimandzsáró megmászását évek óta terveztem, aztán hét évvel ezelőtt februárban elrepültem Afrikába. Érkezéskor láttam, milyen nehéz körülmények között élnek az emberek, mégis boldogok, elégedettek. Noha ott nem természetes, hogy folyik a víz a csapból, van áram, fedél a fejük felett, naponta ennivaló – részlezte Pribék.
A mászáshoz természetesen alapvető volt a jó fizikai állapot. Az út négy napig tartott felfelé, majd két napon át lefelé. A mászás előtt a ráhangolódás, illetve az akklimatizálódás kedvéért is meglátogattak egy kávéültetvényt és egy lenyűgöző vízesést.
A hegyen felefelé haladva négy magassági övön át mentek, így 800-3000 méter között az esőerdőn, ahol szitáló eső, köd, magas páratartalom volt a jellemző.
Pribék István extrém túrázás közben
Fotó: veol.hu/a szervezők
3000-4200 méter magasan nappal erős napsugárzás, éjjel mínuszok uralkodtak
Aztán 3000 és 4200 méter között alacsony alpesi éghajlat uralkodott, majd az utóbbi magasság és 5000 méter között nagyon erős a napsugárzás, ötvenfaktoros naptejjel kenték az arcukat, füleiket, miközben éjszaka mínuszok voltak.
5000 méter felett magashegyi öv fogadta őket, sarkvidéki körülményekkel, az oxigénszint pedig fele annak, mint lejjebb. A legdurvább fizikai hatások itt érték őket.
Mindezt úgy lehet legyőzni, hogy az ember mindent nagyon lassan csinál, lépésről lépésre, megfontoltan halad. Pole, pole! (lassan-lassan!), mondta útközben a túravezető.
Olyan volt, mintha két ember állt volna a mellkasomon, alig kaptam levegőt
Volt, akinél szédülés, orrvérzés jelentkezett. Istvánt mindez elkerülte. Javasolták nekik, hogy sok vizet fogyasszanak útközben, amire nemigen volt lehetőség. Nála mindössze két egyliteres kulacs volt, benne forralt vízzel. Felidézte aztán, hogy mintegy 40 serpa kísérte őket, akik fejenként maximálisan 20 kilót vihettek magukkal, a mászók pedig egy könnyebb csomagot.
A serpák rakták össze a sátrakat a táborokban, majd szó szerint elfutottak a mászók mellett, akiket, mire felértek a következő táborba, álló sátor és vacsora várta.
Mínusz 16 sokban, egy szál rövidnadrágban mászta meg a Snezkát Pribék István Csehországban
Fotó: veol.hu/a szervezők
A mászók napközben tíz kilométer körüli távolságot tettek meg, többszöri pihenéssel.
A hegyen müzlit, pirítóst, kenyeret, dzsemet, felvágottat és zöldséget ettek.
István számára a legfőbb kihívást a csúcstámadás jelentette, amikor is éjfél után vaksötétben elindultak, és hajnali 5.30-kor érte őket a napfelkelte 5500 méteren, ami csodálatos látványt nyújtott.
A csúcsra István 7.15-kor ért fel, ezt írták rá az oklevelére is. Az éjszakai csúcstámadás nagyon érdekes látványt nyújtott, mert fejlámpával mindenki akkor indul el, így a hegy mintha apró szentjánosbogarakkal lett volna tele.
– A csúcson leírhatatlan érzés keríti hatalmába az embert. Hiába volt szélvihar és hideg, arra hogy elérted és ott vagy, nincsenek szavak. Egész életedben emlékezni fogsz rá, és ez sokmindenhez erőt ad – idézte fel az extrém sportoló.
:
Forrás: veol.hu
Nyitókép: veol.hu/a szervezők
