A Tihanyi Apátsági templomban található freskók és festmények a barokk művészet csodálatos példái, amelyeket neves mesterek készítettek. Ezek az alkotások nemcsak vizuálisan lenyűgözőek, hanem a korabeli festészeti technikák magas szintű ismeretét és alkalmazását is bemutatják. Ha legközelebb Tihanyban jársz, érdemes időt szánni a templom művészeti kincseinek megcsodálására, hiszen ezek az alkotások valóban egyedülállóak és értékesek a magyar és az európai művészettörténet szempontjából.
A Tihanyi Apátságot 1055-ben alapította I. András király, de a templom belső terét a 18. században alakították át barokk stílusban. Az átalakítás célja az volt, hogy a templom belső tere gazdagabbá, díszesebbé váljon, és jobban kifejezze a kor vallási és művészeti ízlését. A barokk stílus jellegzetességei, mint a pompa, a mozgalmasság és a teatralitás, tökéletesen érvényesülnek a templom belsőjében.
A templom freskóinak és festményeinek alkotói között olyan neves művészeket találunk, mint Franz Anton Maulbertsch és Johann Ignaz Cimbal. Franz Anton Maulbertsch, a XVIII. századi osztrák barokk festészet egyik legjelentősebb alakja, számos freskót készített a templomban, különösen a kupolafreskókat. Johann Ignaz Cimbal szintén fontos szerepet vállalt a templom belső dekorációjában, bibliai jeleneteket és szenteket ábrázoló freskókat festett. A főoltár barokk díszítését és a főoltárképet Franz Anton Sigrist tervezte. A szobrászati munkák jelentős részét Stulhoff Sebestyén osztrák mester készítette, aki 1754-től 25 éven át dolgozott az apátságnak.
A főoltár képe az apátság védőszentjének, Szent Ányos püspöknek megdicsőülését ábrázolja. Az oltárkép alsó részén a festő megörökítette a tihanyi templomot és annak környékét. Az eredeti oltárkép száz év alatt nagyon rossz állapotba került, ezért 1822-ben Novák János soproni festő új képet készített helyette. A ma látható kép az eredeti, ismeretlen festő művének másolata, kompozíciójában és színvilágában a XVIII. században elterjedt szentek megdicsőülésének típusát követi.
A freskók és festmények színhasználata
A barokk festészetre jellemző az élénk és kontrasztos színek használata. A Tihanyi Apátság freskói és festményei tele vannak mély vörösekkel, élénk kékekkel, gazdag aranyakkal és fényes fehérekkel, amelyek kiemelik a kompozíciók drámaiságát és a figurák plaszticitását. A chiaroscuro technika alkalmazása különösen jól megfigyelhető a kupolafreskókon, ahol a fény és árnyék erőteljes kontrasztja hozzájárul a térbeliség és a drámai hatás fokozásához.
Az aranyozás és a fémes színek használata is jellemző a barokk oltárokon és díszítéseken. Az aranyszínű elemek kiemelik a szent figurák és vallási szimbólumok jelentőségét. A színek szimbolikus jelentése is fontos szerepet játszik: a kék gyakran Máriára utal, míg a vörös a szenvedés és a vértanúság jelképe.
A felhasznált festékek és technikák
A barokk korban elsősorban tempera és olajfestékeket használtak. A tempera gyorsan szárad, és élénk színeket biztosít, míg az olajfestékek lehetővé teszik a finom átmenetek és részletek kidolgozását. A festékek alapjául szolgáló pigmentek természetes forrásokból származtak, mint például ásványi anyagok, növények és állati eredetű anyagok. Például a lápisz lazuli egy értékes kék pigment, a kármin egy élénk vörös pigment, amelyet a cochineal rovarból nyertek ki, az ochra földszerű sárga és barna pigmentek különböző ásványokból, a zöld föld pedig természetes zöld pigment különböző agyagokból.
A freskókat nedves vakolatra festették, ami lehetővé tette, hogy a festékek a vakolatba szívódjanak, és tartós, élénk felületet hozzanak létre. Az olajfestményeknél gyakran alkalmaztak rétegezést és glazúrozást, ami mélységet és ragyogást adott a színeknek. Az aranylevél és az aranyozás gyakran használt technikák a barokk díszítésekben, különösen az oltárokon és a keretekben. A szobrászati elemek főként fából készültek, és szintén aranyozással, festéssel díszítették őket.
A műalkotások értéke
A Tihanyi Apátság freskóinak és festményeinek pénzügyi értékét nehéz meghatározni, mivel ilyen jelentős történelmi és művészeti értékkel bíró alkotások ritkán kerülnek piacra. Azonban általánosságban elmondható, hogy az ilyen műalkotások több millió eurós értéket is képviselhetnek, különösen ha egy neves művész munkájáról van szó. Az apátság és műalkotásai valószínűleg jelentős biztosítással rendelkeznek, amely figyelembe veszi a művészi és történelmi értéket. Az anyagi értéken túl azonban ezek a művek felbecsülhetetlen kulturális és spirituális jelentőséggel bírnak.
A Tihanyi Apátsági templom egységes, XVIII. századi oltárai és fa berendezési tárgyai kiemelkedőek a magyarországi faszobrászatban. Ezeket hosszú időn keresztül kizárólag Stulhoff Sebestyén munkáinak tartották. Stulhoff Bécsből érkezett Tihanyba 1754-ben, és 25 éven át az apátság szolgálatában állt. Bár nem minden részlet az ő munkája, ő fogta össze a különböző mestereket és komponálta a berendezési tárgyakat a templom teréhez.
A különleges környezetben koncerteket is tartanak, részletek itt, melyek során a barokk zene és a vizuális művészetek páratlan egységet alkotnak, egyedülálló élményt nyújtva a látogatóknak.
Fotók: Dezslik Magdolna
