Egy új, minden részletre kitérő tanulmány szerint összefüggés mutatható ki a gyulladásos bélbetegség és a bélsárban lévő mikroműanyagok mennyisége között – írta a Tények.
A kutatásban egészséges emberek székletét és a gyulladásos bélbetegségben küzdők végtermékét elemezték és hasonlították össze. A vizsgálatok során elsőként arra lettek figyelmesek, hogy a bélgyulladásban szenvedő alanyoknál szignifikánsan magasabb volt a mikroműanyag-koncentráció (41,8), mint az egészséges embereknél (28,0).
Összesen tizenötféle mikroműanyagot mutattak ki a székletben, melyek közül a polietilén-tereftalát (22,3-34,0 százalék) és a poliamid (8,9-12,4 százalék) volt a domináns, ezek lapok, illetve szálak formájában voltak jelen a végtermékekben. Ráadásul azt is bizonyítani tudták, hogy összefüggés van a bélgyulladás súlyossága és a műanyagrészecskék mennyisége között.
Ezt követően egy kérdőíves felmérést is végeztek az alanyoknál, amelyből kiderült, hogy
az ivóvíz és az élelmiszerek műanyag csomagolása, valamint a porexpozíció is befolyásolja a szervezetbe kerülő káros anyagok felhalmozódását.
A megdöbbentő eredmények arra is rávilágítottak, hogy a széklet mikroműanyag-tartalmának vizsgálata hasznos az emberi szervezet műanyaggal vívott harcának és a lehetséges egészségügyi kockázatainak felismerésében és felmérésében, ezért tovább folytatják a kutatásokat.
A mikroműanyag az 5 milliméternél is kisebb műanyagdarabokat jelöli, amelyek rendszerint a műanyagok bomlása során, azok szerkezetének szétesésekor keletkeznek. Fontos ugyanakkor, hogy ezek a részecskék nemcsak a műanyag palackba csomagolt üdítőkben, hanem az állati eredetű élelmiszerekben, a gyümölcsökben és a zöldségekben – és persze az emberi szervezetben – is fellelhetők.
A Balatonban is kimutatták már a mikroműanyagok jelenlétét, bár a tó mikroműanyag-szennyeződése kisebb az országos átlagnál. A mikroműanyagok a Balatonba többek között a strandokon eldobott műanyag palackokból és más műanyag hulladékokból származhatnak. A tóba kerülő mikroműanyagok az élővilágra és az emberi egészségre is veszélyt jelenthetnek, hiszen bekerülhetnek a táplálékláncba.
A mikroműanyagok egészségügyi hatásai egyelőre nem teljesen tisztázottak, de az eddigi kutatások alapján feltételezhető, hogy káros hatással lehetnek az emberi szervezetre. A mikroműanyagok felületén ugyanis megkötődhetnek különböző toxikus anyagok, nehézfémek és kórokozók, amelyek a szervezetbe kerülve gyulladásos folyamatokat, hormonális zavarokat és egyéb egészségügyi problémákat okozhatnak.
A mikroműanyagok környezeti hatásai szintén jelentősek lehetnek. A műanyag részecskék felhalmozódhatnak a vízi élőlények szervezetében, ami az egész táplálékláncra hatással lehet. Emellett a mikroműanyagok a tengeri és édesvízi ökoszisztémák egyensúlyát is megzavarhatják.
A probléma kezelése érdekében fontos lenne csökkenteni a műanyagok használatát és megfelelően kezelni a műanyag hulladékokat. Az egyéni felelősségvállalás mellett a kormányzati intézkedések és a vállalatok környezettudatos működése is elengedhetetlen a mikroműanyag-szennyezés mérséklése érdekében. További kutatásokra van szükség a mikroműanyagok pontos egészségügyi és környezeti hatásainak feltárására, valamint a szennyezés csökkentését célzó megoldások kidolgozására.
