– Soponyai Gézát, Sopit negyven éve ismerem. Akkoriban Kovács Ottóval egy garázsban szörföket gyártottak. Azóta a műhely elköltözött és alaposan kinőtte magát. A húszkilós deszkák helyét átvették a többtonnás hajók. Az első, ami a Nautic Boatnál készült, az egy kétárbócosnak induló, achterkajütös Sudár volt. Hát nem lett nagy durranás, de az építés közben Géza rengeteget tanult a hajókról, és ezen kezdett vitorlázni. Majd következett az ötvenes cirkáló. Ez viszont sikeres volt, sorra épültek a hajók, az osztály fejlődött, egyre jobb darabok kerültek ki a műhelyből. Lassan, de egyre biztosabban kialakult a Nauticról a mai kép. Sportos túrahajókat építenek, egyre jobb kivitelben. Nevezhetjük ezeket túraverseny vagy versenytúra hajóknak. A történet a kilencvenes évek óta egyre szebben alakul. Sorban épülnek az új, modern tervezésű, versenyképes típusok – emlékezett Szekeres László egykori barátjáról a Balatonfüred Yacht Clubban.
| Világrengető ötlettel állt elő 2011-ben az Avatar kapitánya, Soponyai Géza: a hagyományos vitorlázat helyett repülőgépeknél használt merev szárnyat erősített hajója árbocára. A 2011. május 27-i Veszprémi Napló így írt róla:
Újításuk egyedülálló, nemcsak itthon, de a világon sincs hasonló, összecsukható merev szárnyú vitorlázat. A repülőgépeknél használt merev szárny már bevált a nagy amerikai vitorlásversenyeken – a legutóbbi Amerika-kupát is ilyen szerkezettel nyerték meg -, a magyar szabadalom lényege a szárny összecsukhatóságában és annak bármely árbocra való felszerelhetőségében rejlik. A hagyományos vitorlák eljutottak teljesítőképességük határáig, az ezekkel hajtott hajók nem gyorsíthatóak tovább. – A vitorla is olyan, mint egy szárny, felhajtóerő keletkezik rajta. Ez adta az ötletet, hogy megvizsgáljuk a repülőgépeket és az így nyert tudást felhasználjuk a vitorlázásban is. Magyarországon még nem volt ilyen kezdeményezés – nyilatkozta Soponyai Géza, aki bevallotta azt is, hogy már nagyon izgatott, hogy végre kipróbálhassa az új vitorlázatot. – Egy másik hajón már végeztünk nyomásméréseket a vízen, továbbá teljesítmény- és erőszámításokat, s ezek alapján az látszik, hogy a szárny mintegy másfélszeres teljesítménynövelést garantál a hagyományos vitorlázathoz képest – mesélte Fekete László gépészmérnök találmányáról. Soponyai nem titkolt célja, hogy az újításnak köszönhetően Magyarország leggyorsabb hajójának büszke birtokosa legyen, és elnyerje a vitorláséletben a legnagyobb hazai elismerésnek számító Kékszalag díjat. Már az első próbán várakozáson felül teljesít a szárny, az épp hogy csak lengedező szellőben is könnyedén hasítja a hullámokat a hajó. Ha tehetnék, ilyen időt rendelnének a júliusi Kékszalagra is, hisz kis szélben állva hagyhatnák az egész mezőnyt. Nagy az izgalom a hajósberkekben is, a versenytársak is izgatottan várják már az új vitorlázat debütálását a balatoni tókerülő versenyen. A szárnyak előnye, hogy nem torzulnak, nagyobb húzóerőt fejtenek ki, miközben kisebb a hajó dőlése, így könnyebb tőkesúly is elegendő. Mindezek a hajó kiemelkedő gyorsulásához vezetnek. A merev szárnyakat korábban árboccal egybeépítve készítették, ami megnehezítette a tárolást és rendkívül költségessé tette a technológiát. A magyar szakemberek most ezeket a hátrányokat küszöbölték ki, s már készen állnak a szárnyak gyártására.
|
Soponyai Géza vitorlázó- és hajóépítő legenda a rá jellemző nagy mosollyal, vidáman vette át a díjat Bóka István polgármestertől Balatonfüreden, a sportgálán idén februárban.
Fotó: Balatonfüredi Yacht Club
Az évek során a Nautic Boat komoly nevet szerzett magának, ismert márkanév lett. Sopi közben kitalálta, majd egy idő után szinte mániájává vált, hogy esélyes hajót épít a Kékszalagra. Persze győzni szeretett volna, de az elsődleges motivációja inkább az volt, hogy a saját hajójával a topon lehessen. Ez utóbbi sikerült, de abszolútban győzni nem tudott. Aki azt gondolja, hogy ennyi kísérlet után feladta, az soha nem beszélgetett erről két percnél többet a Sopival. Ő sohasem adta fel. Mint ahogy eddig semmi mást sem.
– Mindent megnyert már, ami itthon a vitorlázásban lehetséges, többször volt magyar bajnok, győzött a Balaton Maratonon, nyert TBS Nagydíjat – hogy csak a legfontosabbakat említsem –, a Kékszalaggal adós maradt magának. Ritka figura volt, mindig vidám, fülig ért a szája. Vajon hogy csinálta a mai világban? Jó volt vele beszélgetni. Sohasem a gondjaival traktálta az embert, mindig a terveiről beszélt. És közben úgy csillogott a szeme, mint nekünk, amikor mi, a többiek álltunk egész népünkkel fa mögött, mert még indiánok voltunk – folytatódik a közlemény.
„Akárhogy is nézzük, a hazai vitorlázás történetében mérföldkő a repülőgépszárny kifejlesztése” – a mondatot nem egy pr-anyagból ollóztam, az egyik legnépszerűbb vitorlásportál fórumoldalán olvasható, és a bejegyzésekből kiderül: a kommentelő sokak véleményét öntötte szavakba. Soponyai Géza, a szárnypróbálgató hajóépítő és vitorlásversenyző évek óta esélyese a Kékszalagnak. De ha soha nem nyer, akkor is beírta magát a sportág történetébe. Ő az, aki nemcsak vitorlázik, de üzemében meg is építi a hajókat, nevéhez fűződik az egyik legnagyobb számban értékesített hajótípus gyártása. Ezek egyébként hasonlítanak Soponyaira: bírják a sebességet. Legújabb fejlesztése a hajóra szerelhető szárny, egy merev vitorla. Az ötlettel a legutóbbi Amerika-kupán, a legpatinásabb, legtöbb pénzt megmozgató versenyen találkozhattunk először. Ott a szárnnyal felszerelt hajó esélyt sem adott a hagyományosnak. Soponyaiazonban továbbment a fejlesztésben, és talán ez okozott gondot neki. Míg az Amerika-kupán induló hajón fix szárny volt, addig a magyar reffelhető, azaz felülete csökkenthető. Nem felesleges okoskodás ez, hiszen míg az előd olyan versenyen indult, ahol igen szűk szélerő- és hullámméret-tartományban indítottak csak rajtot, addig neki a teljes szélcsendtől a fákat csavargató viharig minden körülményre fel kell készülnie. Ironikusan mondhatnánk: ennyi, több szempontból is mérföldkőhöz érkezett a Kékszalag. Egyrészt úgy tűnik,ez az utolsó előtti fékezett habzású regatta – két évmúlva még lesz egy -, aztán átveszik a hatalmat a többtestűek és a trapézkeretes hajók, amitől láthatóan többen kicsit be is zsongtak.Néha azonban elfelejtjük, a Kékszalag nemcsak róluk szól, a vitorlázás krémjéről,a nagymenőkről, akik pénztés energiát nem kímélve edzenek, készülnek, hogy végül elsőként fussanak bea célba. A Kékszalag azonban ennyivel különb az Amerika-kupánál… Viszont a kihívás is ennyivel nagyobb, ezért Soponyai végül letett róla, hogy szárnyat adjon az Avatarnak. Hagyományos vitorlával indul – írja a Veszprémi Napló szintén 2011-ben, de pár hónappal később. |
– Ha ma egy nagyvállalatnál tréninget tartanék, akkor nem lenne más dolgom, mint Gézát meghívni, hogy bármiről beszéljen tíz percet. Mindenki azonnal megértené, mitől lesz valaki sikeres, hogyan kell csapatban dolgozni, értékesíteni, motiválni, céget építeni és eredményessé tenni akár egy multinacionális vállalatot. De nem csak ezért szeretjük. Hogy pontosan ki és miért, azt lehetetlen megfogalmazni. Száz vitorlázóból nyolcvan barátjának nevezte Sopit – közölte a Yach Club képviseletében Szekeres László.
– Aki nem, az valami furcsa véletlen miatt nem ismerte. Az utolsó, élete legnehezebb versenyén azonban vereséget szenvedett, a betegség győzött. Hetven évet élt. Igazán nagyszerű, boldog, sikeres éveket! Nyugodj békében! Köszönjük, hogy velünk voltál! – áll a bejegyzésben.
:
Forrás: veol.hu
Nyitókép: Balatonfüredi Yacht Club
