Káptalantótiban beszélgetünk, a piaci forgatagban ovis kislányok, anyukák, nagymamák, de még kisfiúk is megállnak, és tátott szájjal csodálják Emőke textil figuráit. Az őszi időszakban a babacsaládok mellett tökös figurák, boszorkák, cicák, nyuszik, madárijesztők is várják a gazdájukat.
A pihe-puha meleg tekintetű babák és állatok azonnal rabul ejtenek, muszáj kézbe venni, megsimogatni őket nekem is. Látható és tapintható, hogy minden egyes darab törődéssel, nagy gonddal készült, nincs egy elvarratlan szál vagy egy rojtos kis szoknya sem. Minden figura mosolyog, biztos vagyok benne, hogy életre szóló barátságok és titkok őrzői lesznek valakinél.
Fotó: Mihály Szilvia
Török Emőke, a kaposvári Zichy Mihály Iparművészeti Szakközépiskola tanára, három gyermek édesanyja, ma már boldog nagymamaként több mint húsz éve készíti természetes alapanyagokból a játszóbabáit és az igényes művészbabákat.
– Nagyon babázós kislány voltam, később kézimunkáztam – meséli Emőke- anyukám apácáknál végzett tanítónő volt és mindenre megtanított, ami érdekelt. Később a gyerekeimnek készítettem babákat, ez alakult tovább, ebből a hobbiból lett a hivatásszerű babakészítés.
– Díjnyertes babákat készít, hogy lettek az otthoni, kedvtelésből készített babákból zsűrizett kézműves termékek?
– Egy győri babakészítő versenyen találkoztam a kilencvenes évek végén a Babavilágszövetség képviselőjével, megtetszettek neki a babáim, ő szólt, hogy legyek tagja ennek a londoni székhelyű szövetségnek. A következő évben már meghívtak egy versenyre, ahol Rozika babámmal nívó díjat nyertem, és aztán minden évben a díjazottak között voltam. A rubint díj után nemzetközi tanár díj minősítést is szereztem, már oktathatom is a babakészítést, szép lassan jutottam előre, ez inspirált az évek során.
– Mi alapján készülnek babák egy ilyen világversenyre?
– Minden évben meghatározzák a verseny témáját. Andersen évfordulóra A kis gyufaáruslánnyal neveztem és nyertem 2001-ben, de az erdő alakjaival, tündérekkel, boszorkányokkal is hoztam el díjakat. Kezdetekben állatfigurákat készítettem, babákat a versenyek után kezdtem el varrni. Már nem járok versenyekre, most már oktatok és játékbabákat, figurákat készítek.
Fotó: Mihály Szilvia
– Mennyi ideig készül egy baba?
– Nagyon sokáig, sok-sok aprólékos munka van minden egyes darabban. Sokan azt gondolják, hogy ilyet ők is tudnak készíteni, de két egyformán mosolygós szemet hímezni, vagy kellően tömör, de puha babalábat készíteni nem egyszerű feladat. Sok-sok év és több ezer baba van már a kezemben. Először fejben készül el egy baba, aztán az első darabnál sokszor kiderül, hogy túl hosszú a keze vagy nagy a feje. Akkor szétbontom, és kezdem újra, javítok rajta, másképp készül el az arca vagy a haja. A sokszorosítás már egyszerűbb, de én minden babát külön gonddal készítek.
A babák ruháját is én varrom, a kaposvári méteráru boltban tesznek nekem félre anyagokat, és szólnak, hogy van egy új szín vagy minta, ami jó lehet nekem a babákhoz. A piros és a kék a kedvenc színem, ugyanúgy, mint a gyerekeknek.
Fotó: Mihály Szilvia
Fontos, hogy a babák megfeleljenek a mindennapi követelményeknek, lehet velük játszani, moshatóak, tisztíthatóak. Igyekeztem úgy varrni mindent, hogy ne lehessen leharapni, lenyelni sem a ruhájuk egy-egy részét, sem a babák kezét vagy lábát.
– Kinek varrja a babákat? A szülőknek, a gyerekeknek?
– Van olyan vásárlóm, aki kislányként tőlem kapta a babáját, és most visszajön, hogy az ő gyermekének is legyen tőlem egy figurája. Az én babáim nem a mai, modern, nagy szemű műanyag mesefigurák, hanem valódi, emberarcú textilbabák. Az a célom, hogy a gyerekek játék közben saját magukat vagy egy barátjukat, családtagjukat tudják beleképzelni az alakok helyébe.
Minden babám zsűrizett a Képző- és Iparművészeti lektorátus által, a babáimhoz zsűriszámaim vannak, de ezek a babák elsősorban játékok, amivel örömöt tudok okozni.
– Mit tud megtanítani egy-egy kurzuson a résztvevőknek?
– Babakészítő kurzusokon és kézműves foglalkozásokon próbálom átadni a tudásomat az érdeklődőknek. Babákat, állatfigurákat, babaruhákat készítünk, a fogásokat, apró kunsztokat, az anyaghasználatot, hímzéstechnikákat mutatom meg. Nem mindegy, mennyi tömőanyag kerül egy-egy apró végtagba, az sem, hogy mennyire szorosan és hol kötjük vagy varrjuk el a kezeket, lábakat. Nagyon sok figyelni való és munka van egy-egy darabon. Egy szemet kihímezni a babán nem nagy kunszt, de hogy a másik is ugyanolyan legyen, ahhoz kell a tapasztalat és a gyakorlat- kacag Emőke.
Fotó: Mihály Szilvia
– Hány babát készített eddig?
– Több tízezer babát készítettem már. A kicsi hűtőmágnestől a nagy babáig sok-sok ezer került ki a kezeim közül. 58 féle babafajtám van, ezek mind textilből készülnek. Fontos, hogy az alkotás folyamata öröm és belefeledkezett munka legyen, ne rohanás és kapkodás közben dolgozzunk. A babáim megmutatják, hogy a kézműves munkában is ki lehet teljesedni, hogy a mai felgyorsult világban is lehet egyedit és értéket alkotni.
– A díjnyertes babákból is vásárolhatunk?
– A díjnyertes babákat nem sokszorosítottam, csak kiállításokon láthatók. A következő kiállításom november 7-én Kaposváron nyílik A mi családunk címmel. Itt négy 10 fős babacsaládot mutatok be az érdeklődőknek. Egy régies ruházatút, egy népies öltözetűt, egy mai családot és egy nyári, mezítlábas balatoni nyaralást bemutató babacsaládot láthatnak majd Kaposváron a Megyei Könyvtárban.
Nézze meg képeinket a meseszép babákról:
Készítette: Mihály Szilvia
