A múltat és a jelent köti össze a Festetics-kastély szomszédságában található Kályhák Házában Szalay Imre népi iparművész. Kint ropog a hó, bent a kályhában ropog a tűz, a műhelyben pedig forog a fazekas korong. A kiállítás egész évben nyitva van, a mester műhelyében folyamatos munka zajlik, a látogatók az egyedülálló kályhatörténeti kiállítás mellett egy kerámia élménytárba és a kályhacsempe készítés mozzanataiba is bepillantást nyerhetnek.
Szalay Imre 4 évesen határozta el, hogy fazekas lesz. Ahogy ő mondja, ennek legendája van.
– Bár már kisgyerekként megvolt bennem a vágy, csak 20 éves koromban mentem el egy ismerős korongozó szakkörére. Hétfőn annyira megtetszett ez, hogy mentem kedden is, és kulcsot kértem, hogy szerdán is mehessek. Onnét kezdve mindennap mentem, szombat, vasárnap is. Fazekasságot tanultam, tálakat, edényeket, butellákat készítettem egy jó ideig.
– Mikor készítette az első kályhacsempét?
– A saját kályhánk elkészítésével kezdtem a kályhacsempékkel foglalkozni. Sabján Tibor könyveiben olvashatunk a korabeli sparheltekről, kemencékről, kályhákról. Részletes leírások és rajzok szerepelnek a könyvben a kályhakészítés technikáiról is, ez alapján kezdtem el én is készíteni a kályhákat.
Fotó: Mihály Szilvia
Ismerősök látták, hogy mit építettem otthonra, és egyre többen kérték, hogy nekik is készítsek ilyet. Kályhákat ma már sokkal jobban szeretek készíteni, mint edényeket, ez a fazekasságon belül szinte egy külön mesterség. Régen csak azokon a vidékeken készítettek kályhacsempét, ahol ehhez használható tűzálló agyag volt. Itt készültek a sütő és főzőedények is. Akkor még nem volt külön tűztér a kályhákban, kemencékben, a csempe kapta közvetlenül a lángot.
– Ezek a régi kályhák tekinthetők meg a kiállításon?
– A Kályhák házában múlt századi paraszti otthonok tüzelésre, főzésre, sütésre használt eszközeit ismerhetjük meg. A 19. század 20. század fordulójának falusi kályháit készítettem el makett méretben, és ezen keresztül mutatom be az ország és Erdély különböző kályhaformáit és csempemintáit.
A kályhamakettek mellett időszakos kiállítások is helyet kapnak nálam. Most épp a keszthelyi Népmese ponton van a Mesés kályhák, kályhás mesék kiállításom, ide mesekönyveket, meséket gyűjtöttem össze a kemencékről, kályhákról. A könyvben szereplő kályha illusztráció volt az elsődleges, ami alapján összeszedtem a kiállított darabokat. Volt, hogy egy budapesti iskolai csoport bejött ide, és a tanár néni hangosan mesélt a könyvekből a gyerekeknek. Ez ilyenkor télen a duruzsoló kályha mellett felejthetetlen élmény a kicsiknek.
Fotó: Kályhák háza
Tervezem, hogy a nyárra egy kályhákról, tűzről szóló időszakos fotókiállítást is bemutatunk itt, és a vándorkiállításokat is folytatom a makettekből és a mesekönyvekből is.
Én alapesetben nem jövök be a kiállítási térbe, hiszen dolgozok, kályhacsempéket készítek. De ha valaki benyit a műhelybe, és kérdez, azzal szívesen beszélgetek kályhákról, tűzről, csempékről és a hagyományokról.
– A mai megrendelőknek fontos, hogy az ő lakhelyükhöz illő hagyományos csempemintával készüljön el a kályhájuk?
– Sajnos kevés ennyire tudatos megrendelőm van, de a Balaton-felvidék házaiban szerencsére gyakori, hogy az odaillő formát és csempét kérik ma is. A szemeskályha korongolt csempéből van, ezt gyakran kérik. Én a régi formákat és technológiát őrzöm, lábbal rúgom a korongot, kézzel formázom az agyagot. Nem akarok új mintákat kitalálni, a hagyományőrzés a célom. Ezek a kályhák a modern lakásokba is illenek, a kályha formájában eltérek, és újabb típusokat is építek, de a csempék mindig a hagyományos dunántúli és kalotaszegi mintázatúak.
– Mennyi idő alatt készül el ezzel a hagyományos technikával egy kályha?
– Én már az utánfutón érkező 3 mázsányi agyagban látom a későbbi kályhát- nevet. -Egy hónap alatt készülök el a csempékkel, és 7-8 nap alatt építek fel egy kályhát. A kályhaépítés a tervezéssel, rajzolással kezdődik, a rajzokat is kézzel készítem. A csempék összecsiszolása nem a legkedvesebb munkafázis, a korongolást és magát az építést jobban szeretem. A legkülönlegesebb fázis, amikor a fazekaskorongon szögletes csempe készül.
Fotó: Mihály Szilvia
Ezek a kályhacsempék sosem lesznek egyformák, azt szoktam mondani a megrendelőknek, hogy ezek nem spanyol járólapok, amik egy gépsorról esnek le, itt minden egyes darab egyedi, kézzel készül, más színárnyalatot kap. Ez beépítve nem látványos eltérés, épp a kályha különlegességét, egyediségét adja.
– Mitől lesz más a csempék színének árnyalata?
– Elsősorban az agyag színe befolyásolja a ráöntött máz színét. Attól sötétebb vagy világosabb egy kicsit a csempe, hogy én kézzel öntöm a mázat. Öntés közben nem mindig ugyanúgy szalad végig a máz a csempén, ez okozhat árnyaltnyi eltérést. Ha vastagabb a máz, akkor sötétebb, ha vékonyabb, akkor világosabb a csempe színe. Egy kályharekonstrukció során sem tudok múlt századi csempékkel teljesen azonos színűt készíteni, de beépítve nem lehet látni, hogy melyik csempe lett újonnan készítve.
Fotó: Mihály Szilvia
– Vannak visszatérő látogatói?
– Igen, a keszthelyi pihenésük során sokan benéznek hozzám minden évben, az emberek szeretnek a tűzről, a kályhákról beszélgetni. Van egy borsodi vasutas, aki minden télen Hévízen üdül, ilyenkor átgyalogol hozzám, hogy beszélgessünk. Legalább tizenöt kilométert sétál, hogy meglátogasson. Nem száll buszra, vagy taxiba, hanem gyalogol. Nyáron is sok a visszatérő vendég, akik a balatoni fürdőzést kiegészítik egy kis kulturális látnivalóval, vagy éppen arra kíváncsiak, hogy láthatnak-e egy új munkafázist a csempekészítésből.
Nézze meg képeinket:
Készítette: Mihály Szilvia
