– Mivel foglalkozik a hétköznapokon, és milyen szerepet tölt be a futás az életében?
– Lassan már húsz éve, hogy egy bankban dolgozom fiókvezetőként, de még ennél is régebb óta futok. A munkám sok stresszel is jár, amit a mozgással jól lehet oldani. Évekkel ezelőtt „belesodródtam” a versenyek lebonyolításába is, így már nemcsak részt veszek rajtuk, de szervezőként is tevékenykedem a barátaimmal. Csaknem két éve saját egyesületünk van, mellyel teljesen nonprofit módon igyekszünk közösségi élményt nyújtani a sport kedvelőinek.
– Hogyan indult a kapcsolata a sportággal?
– Az általános iskola első és második osztályában felmentést kaptam a testnevelés óráról, ennek ellenére gyerekkorom óta szeretek mozogni. Amatőr szinten kerékpároztam, majd jött a triatlonozás, ahhoz pedig el kellett kezdeni rendszeresen úszni és futni, így vált ez a sportág az életem részévé. Az évek során folyamatosan voltak új céljaim, kerültek a látókörömbe példaképek, így mindig egy picit tovább tudtam lépni.
– Miért jó futni, mit ad önnek?
– Manapság szerintem kifejezetten keveset mozgunk, pedig a sporttal csakis jót tehetünk magunknak, hiszen általa egy minőségibb életvitelt tudunk folytatni. Lehet, hogy futás nélkül is lehet élni, de nem olyan jó. Előnye, hogy nem sok minden kell hozzá, csak idő – azt pedig mi döntjük el, hogy szakítunk-e rá –, valamint egy jó futócipő. Nem muszáj egyébként mindenkinek ezt választania. Ha valakinek nagyobb súlyfeleslege van vagy már idősebb, akkor neki nem ajánlom, de valamilyen mozgást mindenképp érdemes, ott van például a rendszeres séta vagy a kerékpározás.
Fotó: Juhász Péter
– Milyen rendszerességgel fut és mekkora távokat?
– Napi rendszerességgel. Hétközben inkább az esti órákban, vagy ha fel tudok kelni, akkor reggel is elmegyek egy kicsit futni, a hosszabbakat pedig a hétvégére időzítem. A távok különbözőek: 10 km-től a 200 km-ig, attól függően, hogy éppen milyen verseny vagy edzés van.
– Van olyan is, amikor csak spontán indul útnak?
– Igen, előfordul. Spontán elhatározásból főként a kutyáimmal együtt szoktam futni, ilyenkor csak a mozgás öröme a lényeg. Egy-egy verseny előtt viszont mindig felépítem, hogy az elkövetkező időszakban miként fogok edzeni. Az élet felülírhatja ezt a tervet, de tudatosan készülök a fizikai terhelés mellett azzal is, hogy előre begyűjtök minden fontos információt.
– Mi az, amit mindig visz magával?
– Telefon minden esetben van nálam, valamint valamennyi folyadék is. Szeretem észlelni, hogy mi van körülöttem, ezért például ritkán hallgatok zenét. Nem szeretek cipekedni, ezért igyekszem úgy tervezni a futásaimat, hogy közben tudjak vizet venni, akár forrásból, akár köztéri kútból, hogy egy benzinkút vagy bolt legyen a környéken. Ez főként hosszabb távokon érdekes. Szoktam vinni némi ételt is, olyat, aminek magasabb energiatartalma van.
– Mi volt idáig a legnagyobb táv, amit lefutott?
– A legnagyobb táv 221 km volt, amikor bő egy nap alatt körbefutottam a Balatont. Egy ilyen próbatétel alatt bizony nyűgössé is válhat a futó, jó, ha van mellette valaki, aki támogatja. Engem a családom kísért a versenyen, nélkülük aligha tudtam volna teljesíteni a távot.
Pétert lánya kísérte az UB-n Fotó: Juhász Péter
– Honnan jött az ötlet, hogy belevágjon?
– Szerintem az ország egyik legszebb része a Balaton környéke. Régebben még létezett egy Bécs-Pozsony-Budapest útvonalú futóverseny, ezen megismerkedtem egy sráccal, aki kitalálta és öt évig szervezte az Ultrabalatont, vagyis az UB-t. Barátságunk révén én is kedvet kaptam a hosszabb távok teljesítéséhez, eddig az összes alkalommal jelen voltam, ha nem futóként, akkor kísérőként. Büszke vagyok, hogy sikerült egyéni indulóként is teljesítenem a 221 km-es távot.
– A 221 km alatt voltak holtpontjai? Hogyan lehet ezeken túllendülni?
– Bármilyen távon előfordulhat, hogy egy futó holtpontot érez. Pont az UB-n nekem nem volt ilyen, valószínűleg azért, mert viszonylag sok időt hagytam magamnak, mielőtt megpróbáltam. Mindvégig az motivált, hogy ugyan jelenleg itt vagyok, de pár óra múlva vége lesz, ezért most kell megélni a verseny pillanatait. Szerintem fontos a hosszútávú futásnál, hogy jól jelen kell lenni az adott helyzetben, de nem szégyen segítséget kérni sem, ha szükségünk van rá.
– Mire gondolt a beérkezéskor?
– Fáradt voltam, de előre elképzeltem, hogy miként fogok beérkezni és ez segített. Számomra fontos, hogy a cél folyamatosan a szemem előtt lebegjen, így ha útközben kétségeim is támadnának, akkor is fókuszált tudok maradni. Úgy történt végül, ahogyan szerettem volna és ez jó érzéssel töltött el.
Fotó: Juhász Péter
– Hogyan jött a versenyzés mellé a szervezés?
– Érdekes, hogy addig nem gondolkodtam versenyek szervezésében, míg meg nem ismerkedtem Kiss Zalánnal, aki életmódváltóként került bele a mozgás világába. Szeretett volna egy futóversenyt rendezni, ebben kérte ki a véleményemet és felvette a kapcsolatot a cserszegtomaji önkormányzattal, akik támogatták az ötletet. Szerencsére találkoztak az igények a lehetőségekkel, így született meg a Cserszegtomajfutás. Igyekeztünk egy olyan rendezvényt létrehozni, ahol profi versenyhez méltó a szervezés, miközben egy jó közösségi élményt nyújt a résztvevők és a segítők számára is. Tavaly és idén is vendégül láttuk az önkénteseket egy parti keretében.
– Mit kell tudni a tevékenységükről?
– Három éve működik a közösségünk, két éve hoztuk létre a Cserszegtomajfutás Egyesületet. Minden vasárnap közösségi pályabejáró futást tartunk Cserszegtomajon, melyen a szeptemberben megrendezendő Cserszegtomajfutás pályájával ismerkedhetnek meg a résztvevők. A lakók megbarátkoznak a futók látványával, az indulók pedig tudják, hogy mire számíthatnak, emellett közösségépítő szerepe is van. Ez kifejezetten egy örömfutás: mindegy, hogy ki milyen tempóban halad, mindenkit megvárunk.
Fotó: Juhász Péter
A Keszthelyi-hegységben elindítottunk egy másik, országos versenyt is, ez a Vadlán Ultra Terep futóverseny, a következő október 5-én lesz. A 108 km-es táv minden környékbeli kilátót érint, négy Vadlán barlangot, a zalaszántói Béke Sztúpát, a Tátika- és a Rezi várat is.
A versenyszervezés nagy csapatmunkát igényel: van egy közel 10 fős mag, akik a legtöbb időt töltik ezzel, de egy esemény megrendezésében kb. 100-120 ember segít. A Cserszegtomajfutáson inkább a község lakói és diákjai működnek közre, míg a Vadlán Ulra Terep tekintetében 12 település, Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Balatongyörök, Balatonederics, Vállus, Várvölgy, Nagygörbő, Vindornyaszőlős, Vindornyalak, Zalaszántó és Rezi önkormányzatát vontunk be. Olyan eredményes és ismert futók járultak már hozzá valamilyen módon a sikerünkhöz, mint Bérces Edit, Szőnyi Ferenc, Szarvas Mátyás, Lubics Szilvia, Muhari Gábor vagy Kis-Király Ernő.
Fotó: Juhász Péter
– Mik a további céljai a szervezés terén?
– Most már a negyedik éve, hogy működünk és eljutottunk arra a pontra, hogy még szervezettebbé kell váljunk. Fontos, hogy nem egy-két emberen múlik egy verseny minősége, hanem a csapaton. Mindent összehangolni egy komoly kihívás, de örülök, hogy részem lehet benne.
– Mivel motiválná a futásra azokat, akik ódzkodnak tőle?
– A Cserszegtomajfutáson például tavaly behoztuk a 3-4 km-es első kört azoknak, akiknek eddig nem nagyon volt sikerélményük. Ezen nincs időmérés, se eredményhirdetés, mégis kipróbálhatják magukat úgy, hogy közben mások is futnak körülöttük. Szintén ajánlom nekik vasárnaponként a közösségi pályabejáró alkalmakat is. Keszthelyen és közelében egyébként nagyon sok hely van, ahol már a környezetért is megéri futni, köztük a Festetics-kastély parkja, a Helikon park, a Balaton partja, vagy a Keszthelyi-hegység. De már egy napi félórás séta is sokat jelenthet, ha valaki nem szeretné, vagy nem ajánlott űznie ezt a sportot. A lényeg, hogy mozogjunk.
Kiemelt kép: pixabay
Forrás: Németh Lilla, zaol.hu
