A szalmatetős, tornácos épület a korabeli lakóházak között a legfejlettebb változatot képviseli. Helyiségeinek (pitvar, konyha és szoba) berendezése a megyénk falvaiban élt református kisnemesi lakosság életébe enged bepillantást. A hátsó szobában egy ma is működő csutorásműhely kapott helyet.
Az épület három helyiségből áll, konyhája szabadkéményes. A konyhából nyílik a szoba, amely sarkos elrendezésű, bútorai közül legrégebbi az 1704-ből való két faragott támlájú szék. A többi berendezési tárgy megyénk földrajzi tájain élő református kisnemesi lakosságot jellemzi.
