„Lerándultunk néhányan a Balatonra Endrődi Sándorhoz. Akkoriban az övé volt az egész Balaton. A Balatont rajzolta, dalolta; s nem volt oly sóhajtása annak a víznek, amelyet meg nem ért vala poétikus sejtésével a szíve. Természetes, hogy a maga világába vezetett bennünket: barátait. Micsoda poshadás a gradói laguna, s micsoda kitörő élet a hullámzó Balaton! Szélrohamos idő járt és nehéz munkával szállított bennünket Sándor vitorlájával a tihanyi partra. Ránk nézve a szó szoros értelmében tengeri út volt az a két órai hullámtáncz; az ő nyugtalanul háborgó belsejére lélekerősítő üdülés.” – írja 1896-ban a Vasárnapi Újság publicistája.
Most a korában neves lírikus pályaképét, életét mutatjuk be, halálának 100. évfordulóján.
A Balaton vidékén, Veszprémben született, 1850-ben. Kalandos diákévei során számos iskolát megjárt, majd Pápán érettségizett. Külföldi tanulmányútjai (Berlin, Lipcse) és budapesti egyetemi évei után végül a kolozsvári egyetemen kapott tanári diplomát. Már fiatalkorában eljegyezte magát a versköltéssel.
Fiatal évei alatt, főként nyaranta gyakran ellátogatott a Balatonhoz, elsősorban Balatonfüredre. Itt ismerte meg Écsy László fürdőigazgató unokahúgát, Antóniát. A fiatal lány szerelméért hét esztendeig küzdött. Érzelmeit Másodvirágzás című novellájában írta le és verseiben fogalmazta meg. A viszonzatlan szerelem sokszor távoli utazásokra késztette, így jutott el az Északi-tengerhez vagy kedvelt itáliai helyszíneire is. Végül a lány beadta derekát, de sajnos csak tíz év boldogság jutott nekik. Endrődi szinte egyszerre veszítette el betegségben két gyermekét és feleségét.
Kosztolányi Dezső szép szavakkal emlékezett Endőri Balatonhoz és feleségéhez fűződő viszonyára:
„Hét álló esztendeig bolyongott fiatal korában a Balatonon, melynek – majd följegyzi a história – első jachtosa volt. Eleinte regényes, ifjúkori szerelme vonzotta ide, mely hét esztendő leteltével boldogan megoldódott. Ő volt a balatoni bolygó hollandi, ki duzzadó vitorlával süvölt bele a viharba és a zajos hullámokba. De aki költészetét figyeli, az észreveszi, hogy itt ébredt először költővé, itt ocsúdott föl benne a szunnyadó alkotóképesség. Endrődi Sándor a veszprémi és a dunántúli ember szűkebb hazafiságával szerette a Balatont…”
Endrődi magánéleti tragédiái ellenére költői pályáján szép sikereket ért el. 1876-ban napvilágot látott Tücsökdalok című kötete, mely elismertséget hozott számára. Második verseskötetét már a Petőfi Társaság adta ki, Költemények címmel. Közben végezte tanári munkáját is, Nagyváradon, egészen 1892-ig.
Ezt követően a fővárosba tette át székhelyét és hamarosan a korabeli köz- és irodalmi élet egyik fontos alakja lett. A Képviselőház naplóját szerkesztette, szerepet vállalt a Kisfaludy és Petőfi Társaság irodalomterjesztő tevékenységében és a nagy előd, Petőfi Sándor kultuszának építésében. Az 1890-es években sorra jelentek meg újabb kötetei, a legnagyobb sikert az 1897-ben kiadott Kuruc nóták hozta meg számára.
Balatonhoz fűződő viszonya legendás: az elsők közt tartották számon, aki Sárga Rózsa nevet viselő vitorlásával bejárta a tavat. Költeményeiben és prózájában is a Pannon Tenger népszerűsítője volt.
Alsóőrsi villáját – sajnos ma már nem áll – az első nyaralóépületként tartották számon, népi stílusban, nádtető fedéssel épült. Költők, írók találkozóhelyeként írták le a források. Alsóőrsi villája mellett gyakori látogatónak számított Blaha Lujzánál és Jókai Mórnál – aki Béla nevű fiának keresztapja lett –, Balatonfüreden.
A nagy mesélővel gyakorta közösen vitorláztak, első útjuk felejthetetlen emlékét örökíti meg Szélcsend alatt című novellájában. A hangulatos írásból megtudhatjuk, hogy mennyire szerette volna Jókait egy remek vitorlázásban részesíteni, de a megfelelő szél hiánya meghiúsította kezdeményezését:
„Úgy éjfél után két órakor szokatlan csendességre ébredtem fel: a szél végighasalt a Balatonon s aludt. Kilenc óra tájban pontosan megjelentek a vendégeim s megindultunk. A szél azonban ahelyett, hogy erősödött volna, folyton fogyott s körül-belől fele úton teljesen felmondta a szolgálatot. A Balaton közepén voltunk. Végre aztán elhagyott minden türelmem, le kellett arról mondanom, hogy kiböjtöltem az időt, hogy tovább is várakozzam a problematikus fuvalmakra: – Le a horgonyt! El kell oldani a giggert, kimegyünk evezve. Így is történt. Két matrózom azonnal hozzálátott a dologhoz, beszálltunk a kis csolnakba, hajónkat horgonyon hagytuk s egy rövis óra múlva kikötöttünk az alsó-eörsi partokon. Jókainé már régen ott volt s jóízűen megnevette a mi vízi expedíciónkat. Én erősen bossszankodtam, hiába akartak megvigasztalni, csak nem fért a fejembe, hogy mért érdemeltem én ezt a kudarcot, ezt a rossz tréfát a Balatontól. Jókainak első vitorlázása volt ez, de nem tudom: nem tett-e meg mindjárt „utolsónak” is?” – írta Endrődi, de a történetet Éj a vízen című versében is megörökítette.
Élete végén – betegsége ellenére – számos sikert ért el. Anakreoni dalai című (1910) kötetének vallásos verseit a kritikusok is elismeréssel méltatták. 1904-ben a Magyar Tudományos Akadémia Marczibányi díjjal jutalmazta. Élete végéig folytatta Heinrich Heine neves költő műveinek fordítását és megírta Petőfi napjai című, a nagy elődről szóló életrajzi művét. Utolsó éveiben a Jó pajtás című gyermeklap munkatársaként gyermekverseket költött, melyek 1921-ben Játszi órák címmel meg is jelentek. 1914-ben látott napvilágot válogatáskötete, melyben voltaképpen életétől és a költészettől egyaránt búcsút vett, de – második felesége gondoskodásával – még hat esztendeig, 1920. november 7-ig élt és részben alkotott is.
A Kerepesi temető díszsírhelyén helyezték örök nyugalomra. Egyetlen – életben maradt fia, aki Balatonfüreden látta meg a napvilágot – Endrődi Béla (1886-1956) szintén író lett, művészetének nagy részét ifjúsági és gyermekregényei teszik ki.
A nagy elődök, Arany János és Petőfi Sándor irodalmi hagyományait továbbvivő, de Ady Endrére éppúgy ható Endrődire az utókor is büszkén emlékezik. Még életében utcát neveztek el róla szülővárosában, Veszprémben (1913-ban), majd 1929-ben Budapesten. A Balaton mellett Alsóörsön iskola, köztér, utca, park és szobor őrzi nevét. Csopak mellett a Csákány-hegyen álló kilátó szintén az ő nevét viseli.
Balatonról szóló műveit – Balatoni ég alatt című novelláskötetét – és tavi költeményeit érdemes olvasgatni. Az egyik tudósítás meg is örökítette miképp és hol születtek tavi alkotásai. Ezzel a szemléletes, hangulatos múltidéző részlettel zárjuk e megemlékezést Endrődi Sándor halálának kerek évfordulóján: „A villa erkélye kétségkívül oly gyönyörű hely, hogy itt még a ki rímet sem tud mondani, az is poétikus hangulatot kap. Alatta a Balaton hullámai morognak, előtte a legszebb hegyi vidék! E műhelyből kerültek ki Endrődi legszebb versei!
Van még egy hely, hol örömmel dolgozik Sándor barátunk, s ez a »Kisfaludy-gőzös« kapitányszobája. Sokáig talány volt a közönség előtt: miért utazik a költő naponkint kétszer is Siófokra. Már suttogni kezdtek a falevelek s valami siófoki szépségről regélt a balatoni szellő. Én jól tudtam, hogy a Pegazus ragadta ki közülünk barátunkat s a titkot csak ma árulom el, de egyúttal a szerkesztő úr nevében nyilvánosan számon is kérem a sok siófoki utazás eredményét. A nyár különben nem eleme az ő pegazusának. Csak mikor a levelek hullni kezdenek, a fecske s a gólya elszáll: akkor szólal meg nála teljes erővel a lant, olykor sötét hangokon.”
Nyitókép:fortepan
Tovább olvasnál erről a korról?
Ha cselédet is viszel, más a menü ára az étteremben
